Lesújtó eredményeket közölt a Guardian a Lancet orvosi folyóiratban közzétett kutatások alapján. A brit lap összehasonlította a daganatos betegségek kezelésére szolgáló kemoterápiák és sugárterápiák elérési lehetőségeit néhány hasonló körülményeket biztosító országban. Az elemzésben brit, kanadai, ausztrál és norvég adatokat vizsgáltak.

A sugárkezelésekre és a kemoterápiára általában 7 nappal többet kell várnia egy brit páciensnek, mint egy hasonló daganattípussal küzdő norvég, ausztrál vagy kanadai betegnek. Az átlagnál némiképp jobb helyzetben vannak azok, akik kemoterápiára várnak, viszont akik sugárkezelésre, azok a lakhelyüktől függően hetekkel hosszabb várakozási időre is számíthatnak.

De ők legalább számíthatnak valamire a 2012 és 2017 közötti adatok alapján. Magyarországon jelenleg, bár a NEAK weboldalán elérhetők tételes intézményi és betegségcsoportonkénti várólisták, arról nincs mindenki számára elérhető online lista, hogy egy kemoterápiára vagy egy sugárkezelésre mennyit is kellene várni.

A probléma nem friss, már 2013-ban heteket, hónapokat kellett várakozással töltenie annak, aki a daganatos betegségére szeretett volna kezelést kapni. Ráadásul a helyzetet tovább bonyolítja és nehezíti a bizonytalanság, amit az okoz, hogy eleve a szövettani eredményekre is 1-1,5 hónapot kell várni, a képalkotó vizsgálatokra pedig (ilyen a PET CT, a CT és az MRI) ugyancsak heteket.

A betegek ezért inkább extra órákat töltenek a rendelők és a kezelők előtt, ha kell, akkor hajnalban, csak azért, hogy akár előjegyzéssel, akár anélkül, ellátáshoz jussanak Magyarországon. Pedig ez a gyakorlat nemcsak méltatlan, hanem emberéletekbe is kerülhet, a Guardian összefoglalója szerint ugyanis az általuk vizsgált nyolc ráktípus (a nyelőcső-, a gyomor-, a vastagbél-, a végbél-, a máj-, a hasnyálmirigy-, a tüdő- és a petefészekrák) esetén az idő fontos tényező a gyógyulás szempontjából.

A drága kezelésekhez ráadásul még nem is biztos, hogy mindenki hozzájut, akinek szüksége lenne rá, írja a lap. Erre az ellátási arányból következtetnek: az Egyesült Királyságban például a hasnyálmirigyrákos páciensek kevesebb mint 30 százaléka kapott sugár- vagy kemoterápiát, míg Ausztráliában 47 százalékuk jutott hozzá.

Mindeközben a brit kórházakban már az mRNS-alapú rákgyógyítást tesztelik, Magyarországon pedig olyan új gyógyszermolekulák fejlesztésén dolgoznak, amik a legsúlyosabb ráktípusok ellen lehetnek hatékonyak a jövőben.