Csütörtökön elhunyt a magyar szociológia legendás alakja, Ferge Zsuzsa. Az MTA rendes tagja, az ELTE TÁTK egyetemi tanára, az MTA Gyermekszegénység Elleni Programiroda vezetője 92 éves volt. Halálhírét egykori tanítványa, Krémer Balázs szociológus osztotta meg a Facebookon.

Ferge Zsuzsa 1931-ben született Budapesten, 1953-ban szerzett közgazdaságtudományi diplomát a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. 1968-ban szerzett kandidátusi, 1982-ben doktori címet, 2002-ben választották a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává. Számtalan tanulmány és könyv szerzője, a magyar szociológia megkerülhetetlen alakja volt, MTA-tagsága mellett az Európai Akadémia, az European Academy of Yuste tagja is volt.

Munkásságát 1995-ben Széchenyi-díjjal, 1996-ban Pro Urbe-díjjal, 2001-ben Hazám-díjjal, 2002-ben pedig pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével ismerték el. 2007-ben kapta meg a Nagy Imre érdemrendet.

Az igazságosság iránti igény

Legfőbb kutatási területe a szegénység, a marginalizáció és a gyermekszegénység voltak. „A »jó szabadság« - mindenkié. Ehhez pedig az kell, hogy mindenkinek legyenek polgári és politikai jogai, és mindenki rendelkezzen azokkal a feltételekkel – civilizált életkörülményekkel, állampolgári tudással – amelyek lehetővé teszik, hogy e jogokkal élhessen is” – írta.

Ebben az államnak is felelőssége van: a társadalom többsége igényli a társadalmi igazságosságot, de ez a megfoghatatlan érték spontán módon nem érvényesül – de kevésbé spontán sem jelenik meg hangsúlyosan.

„Alig fordult elő olyan időszak az elmúlt 25 évben, amikor az aktuális kormányok a vállalt világnézetükhöz passzoló társadalompolitikát folytattak volna” – állapította meg 2017-ben megjelent könyvében, amiből többek között az is kiderült, hogy még a szocialisták is alig voltak szocialisták.

„Nem beszélünk egymással"

„Nincsenek közügyeink, nincsenek viszonyaink, nem beszélünk egymással” – foglalta össze a társadalmi igazságosság hiányának egyik okát 2017-ben.

Az elmúlt 25 év tapasztalatairól elmondta: „elmaradt az, hogy emberek tömegei érezzék úgy, nem a fejük fölött történnek a dolgok, hogy ők is érszesei a társadalomnak. És mivel nem érezték így, nem is védték meg”.

„Megpróbálom megérteni, hogy mi az, hogy méltóság” – válaszolta a Partizánnak a 90. születésnapja alkalmából adott interjújában arra a kérdésre, hogy mivel foglalkozik. „Én tényleg azt hiszem, hogy szerencsés ember voltam” – foglalta össze ekkor az elmúlt 90 évet. „A köz meg… Aki elfogadott, elfogadott, a többi nem érdekel” – zárta a beszélgetést.