Hogyan érhetnek el valódi hatást a közgazdászok?

Hogyan lehet a gyakorlatban alkalmazni a közgazdászok által végzett terepkísérletek eredményeit, és miként lehetne őket továbbfejleszteni? Erről beszélt a neves amerikai közgazdász, John A. List, a Rajk Szakkollégium által alapított Neumann János-díj 2022-es díjazottja, a Chicagói Egyetem professzora a CEU auditóriumában tartott hétfői előadásában.

List szerint az empirikus közgazdaságtan, és azon belül a kísérleteket végző kutatók is ösztönözve vannak a minél hangzatosabb eredmények közlésére, annak érdekében, hogy írásaik megjelenjenek a neves kutatói folyóiratokban. Ehhez hatékonysági („efficacy”) teszteket végeznek, amelyekben gyakran az adott várt hatást leginkább elősegítő tényezőket hoznak létre. Ezzel a professzor szerint nem is lenne gond, azonban ezeket a mesterségesen optimális eredményeket a valóságba átültethető közpolitikai javaslatokként jelenítik meg, amelyekkel, mint azt List a Nature-ben februárban megjelent cikkében tárgyalja, több probléma is van.

És hogy mi a megoldás? List szerint az elméleti eredményeken alapuló közpolitikák helyett közpolitikai eredményeken alapuló elméletek létrehozása, amire saját kutatásaiból mutatott be egy példát.

A terepkísérlet helyszíne egy Illinois állambeli kisváros, Chicago Heights, ahol kiemelkedően magas a középiskolai lemorzsolódás aránya. List és kutatótársai több millió dollárból létrehoztak egy gondozási intézményt (Chicago Heights Early Childhood Center), amelynek keretein belül foglalkoznak beiskolázás előtt álló gyerekekkel és szüleikkel. Céljuk az volt, hogy jobban megértsék, milyen módszerekkel lehet hatékonyan elősegíteni egy gyermek fejlődését életének első pár évében. Egy eredményorientált kutató ilyen helyzetben felfogadná a lehető legjobb tanárokat, gondozókat, hogy a lehető legmagasabb fejlődési hatást mutassa ki a programban részt vevő 1500 gyereknél. Csakhogy, mint arra List felhívja a figyelmet, amennyiben a program nagyobb méreteket öltene az Egyesült Államokban, már nem lenne lehetőség több százezer gyerekhez hasonló minőségű oktatót felvenni. Tehát a program terjeszkedése kínálati oldali (supply side) problémákba ütközne. A professzor megoldási javaslata, hogy ilyen helyzetben a bővülés esetén is reális hatás megmérése érdekében a programban a terepkísérlet során is már átlagos, nagyobb volumenben is elérhető szakemberek foglalkoztatására van szükség. Természetesen ez azzal is jár, hogy az általuk végzett terepkísérletek eredményei kevésbé lesznek kiemelkedők, és nehezebben fognak bekerülni neves közgazdaságtani folyóiratokba. Ugyanakkor érvelése alapján ezt az árat meg kell fizetniük a kutatóknak.

Annak érdekében tehát, hogy egy programot önkormányzati, majd országos szintre lehessen emelni, figyelembe kell venni annak skálázhatóságát, vagyis méretének megsokszorozódását. Ezzel az akadémiai világ hasznos közpolitikai javaslatokkal tudja ellátni a felelős szervezeteket, és nem csak önmagáért való tudományos munkát művel. A jövő kutatói számára List legfőbb üzenete: a valódi világban kivitelezett kísérleteken alapuló, széles rétegek számára kiterjeszthető programokkal hassanak a világra.

Majdnem kamionsofőr lett

A magyar rokonokkal is rendelkező közgazdász úttörő munkát végzett a közgazdaságtani terepkísérletek területén, és több évtizedes munkájának köszönhető, hogy a közgazdaságtani fősodor eddig lenézett módszertana beépülhetett az empirikus közgazdasági eszköztárba. Ezzel új távlatokat nyitott elméleti axiómáink vizsgálatához és gyakorlati teszteléséhez, valamint közpolitikai javaslataink precízebb kidolgozásához.

Az 55 éves, wisconsini származású közgazdász nem csak a szakmai kiválóságával, hanem kitartásával és elszántságával is példaképként szolgálhat. A Wisconsin-Stevens Point-i Egyetemen diplomázott, majd a Wyomingi Egyetemen szerzett doktori fokozatot. Közgazdász pályafutása viszont nehezen indult, mert bár ötszáz egyetemre adta be jelentkezését, csak két intézmény hívta vissza. Rövid ideig az is kilátásban volt, hogy hazaköltözik Wisconsinba, és édesapjához hasonlóan kamionsofőr lesz. Első állását a a Közép-Floridai Egyetemen kapta, amit az Arizonai, majd a Marylandi Egyetem követett. 2004-ben került a közgazdaságtan csúcsára, a Chicagói Egyetemre. Munkáját számos tudományos kitüntetéssel és elismeréssel díjazták, többek között a John Kenneth Galbraith Awarddal. Emellett a Walmart amerikai üzletlánc vezető közgazdászaként dolgozik, így integrálva az akadémiai és üzleti világot.

A klasszikus módszertani hozzáállás kritikája és a reform folyamata

Az elmúlt évtizedek informatikai fejlődése és a rendelkezésünkre álló adatok növekedése az empirikus közgazdaságtan nagy mértékű fejlődéséhez vezetett, köszönhetően annak, hogy az eddigi klasszikus elméleti modelleket valós adatokon lehetett tesztelni. A kísérletek gyakori célja, hogy oksági kapcsolatot tudjunk kimutatni közgazdaságtani problémák, jelenségek között. Az empirikus közgazdaságtanban korábban használt módszerek (propensity score matching, instrumental variable, difference in difference) azonban nem mindig alkalmazható feltevésekkel élnek, valamint megfigyelési adatokat használnak, és emiatt joggal éri őket kritika.

List legnagyobb eredménye, hogy a terepkísérleteket mint elfogadható tudományos közgazdaságtani módszertant a mainstream empirikus közgazdaságtan részévé tette. Az alkalmazott kísérletek lényege, hogy randomizáció által létrehozott, lehetőség szerint azonos tulajdonsággal bíró csoportokat, illetve egyedi megfigyeléseket hasonlíthassunk össze. A kontrollcsoport tagjait a kutatók a kísérlet során nem „kezelik”: viselkedésüket csak megfigyelik, és viszonyítási alapként használjak fel. Ezzel szemben a kezelt csoport tagjaira valamilyen külső hatást gyakorolnak, miközben ugyanazt a tevékenységet végzik, mint a kontrollcsoport. Egy kísérlet optimális kivitelezése esetén a csoportok között potenciálisan létrejövő különbségeket a kezelésből származó oksági kapcsolatként lehet értelmezni.

A kísérleti módszerek közül először a laborkísérletek váltak elfogadottá, ami a természettudományos világ módszertanát átvéve minden külső körülményre igyekszik kontrollálni, ám ezzel figyelmen kívül hagyja a való világ összetettségét és kapcsolatait. A módszertan azonban így is előrelépést jelentett, és elfogadottságának jele, hogy a terület két alapítója, Vernon L. Smith és a múlt hónapban elhunyt Daniel Kahneman 2002-ben Nobel-díjat kapott.

List annak érdekében, hogy a való világot minél pontosabban reprodukáló eredményeket érjen el, két típusú terepkísérletet (field experimenteket) végez. Az úgynevezett „framed field experiment” során a vizsgált csoportok tagjai a mindennapi tevékenységükkel megegyező feladatokat hajtanak végre. Ezzel a megfigyelési körülmények élethűbbé válnak, de mivel a résztvevők tudják, hogy egy kísérlet részesei, az eredmények torzulhatnak. Ezzel szemben a legmagasabb szintű kísérlet, a „natural field experiment” során az egyéneket természetes tevékenységük során lehet kezelési hatás alá vetni, anélkül, hogy tudomásuk lenne arról, hogy egy kísérlet alanyai. List ezzel a módszerrel, a tudatlanság fátylának segítségével vizsgálta például a Lyft amerikai car-sharing platform több mint 20 millió felhasználóján a 99-re kerekítés pszichológiáját, vagyis azt a gyakorlatot, amikor a cégek a termékek és szolgáltatások árát nem egész számokban, hanem alulról közelítve adják meg.

List akadémiai kutatási témái széles spektrumot fednek le, amelyeket a közös módszertani megközelítés köt össze. Ezek között szerepel többek között az adózás, az adományozás, az egyenlőtlenségek és az oktatás. Munkáinak eredményei számos közpolitikai javaslatot tartalmaznak: profi kereskedőkön végzett kísérlete rámutatott a klasszikus közgazdaságtan tulajdonlási axiómáinak problémáira; hozzásegítette a Dominikai Köztársaságot több mint 22 millió dollár többlet adóbevételhez, vállalati teljesítményösztönző rendszerrel kísérletezett amerikai légitársaságok pilótáin, valamint vizsgálta az etnikai diszkriminációt a rendőrség által gyorshajtásért kiszabott büntetések során.

A cikk szerzője a Rajk Szakkollégium tagja. A Neumann János-díjat 1995 óta minden évben egy olyan szaktekintélynek ítéli oda a Budapesti Corvinus Egyetem Rajk Szakkollégiuma, aki kiemelkedő mértékben hozzájárult az egzakt társadalomtudományok fejlődéséhez, és komoly hatást gyakorolt a kollégisták szakmai fejlődésére és gondolkodására. A Neumann-díj különlegessége, hogy odaítéléséről kizárólag a szakkollégium diákjai döntenek. A korábbi díjazottak között megtalálható számos Nobel-díjas: Esther Duflo, Richard Thaler, Alvin E. Roth, Jean Tirole, Olivier Williamson, Joshua Angrist és Harsányi János, valamint Kornai János is.