Már a dinoszauruszok árnyékában is élt az az új őscsótányfaj, amelyet most azonosítottak magyar és szlovák kutatók

Magyar és szlovák kutatóknak sikerült meghatározniuk egy ízeltlábú zárványt, amely az ajkai borostyánkőből került elő – adja hírül az ELTE. Az aprócska csótány egy olyan ízeltlábú csoportba tartozik, amelynek képviselője előkerült már a mianmari gyantakincsből is, így izgalmas adalékkal szolgálhat őskörnyezetünk feltérképezéséhez.

Ajka neve az utóbbi években egyre gyakrabban kerül elő az őslénytan tudományával kapcsolatos hírekben, az egykor itt bányászott, késő kréta korú (86.3–83.6 millió éves) barnakőszénből ismert, ajkait nevű borostyánkő-típusnak. E borostyánkő ugyanis nagy mennyiségben tartalmaz ízeltlábú-zárványokat, vagyis olyan pókszabásúakat és rovarokat, amelyek akkor estek az egykori, ragacsos gyanta fogságába, amikor az frissen a felszínre folyt az őt termelő növényből.

A Magyar Természettudományi Múzeum, a Szlovák Tudományos Akadémia és az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatói most beszámoltak a második, ajkaitban megőrződött őscsótányról - az elsőt két éve találták meg. A mostani felfedezésről szóló tudományos publikáció a Zootaxa szakmai folyóiratban jelent meg.

„Hajdu Zsófia és Czirják Gábor egykori ELTE-s hallgatóktól örököltem meg az ajkait-zárványok kutatását Ősi Attilán keresztül. Ők kiemelt figyelmet szenteltek a most publikált zárványnak, műgyantába ágyazták és részben meg is csiszolták. Amikor először a kezembe vettem ezt a megcsiszolt borostyándarabot, egy rovar homályos testét láttam benne nagy, tüskés lábakkal. Akkor »csótány/szöcske?« névvel címkéztem fel a példányt, majd hosszú időre meg is feledkeztem róla” – mondja Szabó Márton, a Magyar Természettudományi Múzeum Föld és Őslénytár munkatársa, a kutatás vezetője.

A példány alapos vizsgálata során kiderült, hogy a kis darabka ajkai borostyánkőben valóban egy csótány zárványa lapul. A csótánnyal azonban több gond is volt.

„Nagyon kicsi, az egykori állat méretét nagyjából 4.7 mm-re becsüljük. A kő maga sötét, és több ponton is repedések szabdalják. Emiatt a megőrződött részekről igencsak nehezen lehetett jó minőségű fotókat készíteni – magyarázza. Ősi Attila, az ELTE Őslénytani Tanszék kutatója. – A zárványnak továbbá nincs meg a feje, csupán a csápok és a szájszervek néhány kis szegmense őrződött meg. Hiányoznak a lábak egyes porciói is. Ennek ellenére számos, kiemelkedően fontos diagnosztikus anatómiai bélyeg kiválóan megfigyelhető rajta, így lehetővé vált a zárvány új fajként történő beazonosítása.” Ehhez sokéves tapasztalatával járult hozzá Hemen Sendi, a Szlovák Tudományos Akadémia Zoológiai Intézetének kutatója, a földtörténeti középidő csótányainak elismert szakértője, számtalan, e témában íródott tudományos publikáció szerzője.

Az új csótányfaj egy egyre érdekesebbé váló kirakós újabb darabja. Az ajkait a földtörténet azon időszakából való, amelyből csak rendkívül kevés borostyán származik világszerte. Az ízeltlábúak teste a borostyánokban sokkal könnyebben és jobb állapotban őrződik meg zárványként, mint bármilyen más fosszilizációs úton. A paleontológusoknak így lehetőségük van a késő kréta ezen periódusának élővilágáról egy egészen más szinten információt gyűjteni, mint például gerinces állatok csontmaradványait vizsgálva.

„Az ajkai kőszénben felfedeztünk már számos, gerinces állatokhoz tartozó ősmaradványt. Előkerültek innen halak, teknősök, krokodilok és dinoszauruszok csontjai, fogai is. Abba azonban, hogy az itteni szárazföldi élővilág alsóbb szerveződési szintjén, kvázi a dinoszauruszok árnyékában miféle élet volt itt, csak az ajkait révén nyerhetünk bepillantást” – mondja Ősi Attila.

Gyakorlatilag minden olyan ízeltlábú-csoport, amelyet eddig beazonosítottak az ajkaitban, előkerült már burmitból is, azaz a megközelítőleg 99 millió éves mianmari borostyánból.

„Ez már csak azért is érdekes, mert a két lelőhelyet ma közel 9000 km választja el egymástól, időben pedig nagyjából 13-15 millió év . A két borostyántípus entomofaunájának ilyen fokú átfedése a két egykori élőhely bizonyos őskörnyezeti tényezőinek nagyfokú hasonlóságára utal. Az eddigi felfedezéseink alapján úgy gondolom, hogy a jövőben biztosan találunk még olyan ízeltlábú-zárványt ajkaitban, amelynek közeli rokonai ismertek burmitból is” – zárja Szabó Márton.