A darazsak hasonlóan ismerik fel egymást, mint az emberek

Az északi papírdarazsakról (Polistes fuscatus) már korábban is lehetett tudni, hogy a fejükön található, enyhén eltérő mintázatok alapján képesek megkülönböztetni egymást, de azt eddig még nem vizsgálták, hogy hogyan. Egy friss kutatásból kiderült, hogy nagyon hasonlóan, mint a főemlősök, közöttük az emberek is, ami Michael Sheehan biológus, a kutatás eredményeit rögzítő tanulmány egyik szerzője szerint a konvergens evolúció egyik legszebb példája.

A kutatók a rovarok agyi aktivitását figyelték. Sikerült meghatározniuk, hogy melyik sejtcsoport felelős az arcfelismerésért, és azt figyelték meg, hogy a neuronok nagyon hasonlóan tüzelnek, amikor egy darázs egy másik darazsat lát, mint amikor a főemlősök azonosítanak egy ismerőst.

Sheehan és társai 18 rovar agyműködését vizsgálták, és azt kutatták, hogy milyen agyi aktivitást mutatnak, amikor más darazsak és semleges tereptárgyak képeit mutatták nekik. Kiderült, hogy a vizsgált 790 neuronból körülbelül 150 mutatott aktivitást, amikor a rovaroknak egy másik darázs képét mutatták, de csak 35, amikor kifejezetten az egyedi mintázatú darázsarcokat látták.

Hasonló, de nem egyforma

A kutatás eredményei ugyan izgalmasnak tűnnek, de nem mindenki osztozik Sheehan lelkesedésében. Annyi biztosan kiderül a kísérletekből, hogy a tüzelő neuronok valamilyen összefüggésben állhatnak az arcfelismeréssel, de Bruno Rossion, a Lorainne-i Egyetem biológusa szerint ez még nem jelenti azt, hogy a főemlősök és a darazsak esetében végbemenő agyi folyamatok összehasonlíthatóak legyenek egymással, azt meg végképp nehezen lehetne megfejteni, hogy mi is zajlik egy darázs fejében, amikor ezek a bizonyos neuronok működésbe lépnek. Sheehan azt feltételezi, hogy az az agyi aktivitás, amit akkor figyeltek meg a rovaroknál, amikor összeismertették őket, a bevésés lehetett, de Rossion szerint egyáltalán nem biztos, hogy valóban ez történt.

Az kétségtelen, hogy Sheehanék kifejezetten a kiváló arcmemóriájuk miatt választották épp az északi papírdarazsakat a kísérlethez: megfigyelték, hogy 45 perc is elegendő volt nekik egy másik rovar társaságában, hogy egy hét múlva is emlékezzenek egymásra, de Rossion szerint ennek a szuperképességnek is megvannak a korlátai.

A darazsak a kísérletben csak akkor mutattak olyan agyi aktivitást, amit Sheehan az emberi arcfelismeréshez hasonlít, ha éles és tiszta képet kaptak kifejezetten a másik darázs egyedi fejmintázatáról, ráadásul a rovarok csak 6-10 arcra emlékeznek, a főemlősöknek és az embereknek pedig jóval kevesebb információ is elég ahhoz, hogy ennél jóval több mindenkit tudjanak azonosítani.