A Polistes fuscatus faj tagjainak ráadásul még az arcmemóriája is jó: még akkor is megismerik a másik darazsat, ha csak 45 percet töltöttek együtt egy héttel korábban.
A virágok mérete praktikus okokból zsugorodik, kevesebb nektárt termelnek az egyre kevesebb beporzó rovarnak, ám a folyamat egy ördögi kört jelent: a kutatók szerint így még tovább zsugorodhat beporzóállomány.
A smaragd kőrisbogár csak pár évtizede jutott el Ázsiából Észak-Amerikába, de már így is több száz millió kőrisfa pusztulása írható a számlájára.
Most figyelték meg először, hogy egy emlős Bates-féle mimikrihez folyamodik. A stratégia a jelek szerint beválik, a baglyokat legalábbis összezavarja.
A fémdarazsak családjába tartozó parazita rovar kinézetre nagyon hasonlít az eddig is ismert Chrysis brevitarsisra. A frissen felfedezett állat a Chrysis parabrevitarsis nevet kapta, és annyira ritka, hogy eddig csak egyetlen példányát azonosították egy norvég gyűjteményben.
A denevérészlelések száma 2,5-szeresére nőtt a tavalyi évhez képest, de a mókusok, őzek és sünök is visszavették a területeiket az emberektől, miután lezárták az országot.
Sokáig kizárólag az embernek tulajdonították a tranzitív következtetés képességét, de eddig is csak gerinces állatoknál fedezték fel ezt a logikai készséget. Most a darazsakon a sor.
A méhek és a darazsak környezeti haszna egyaránt felbecsülhetetlen, ráadásul mindkét rovar egyre vészesebben pusztul, mégis teljesen ellentétes érzelmeket táplálunk irántuk. Hogy miért?
Sokan magától értetődőnek gondolják, hogy minden állat érez fájdalmat. De ha a homárt törvénnyel védjük a fájdalomtól, miért nem védjük a darazsat? És mi a helyzet a paradicsommal?