Kőkemény örömök: kerámiadildókat dobott piacra három magyar nő
Több tízezer évvel ezelőtt is léteztek szexjátékok, ám megjelenésük és anyaguk is eltért a napjainkban ismertektől és megszokottaktól. Akkoriban kőből és fából, ma elsősorban szilikonból készülnek dildók, hogy milliókat tegyenek boldoggá világszerte. Mindez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy 2024-ben ne létezhetnének kerámiadildók, sőt.
Rácz Rebeka keramikusművész a Lib Women’s Store alapítóinak felkérésére készített kapszulakollekciót különleges textúrájú kerámiadildókból és kisebb kerámia játékszerekből, a végeredmény pedig művészileg is lenyűgözőre sikerült.
Dildókat taperolni még soha nem volt ennyire izgalmas, legalábbis Magyarországon
Április 25-én este 6 óra körül a Paulay Ede utcában várt a kiállításmegnyitó az aprócska üzlethelyiségben, amely a maga nemében egyedülálló Budapesten és az egész országban. Nincs ugyanis még egy olyan hazai szexshop, amit nők álmodtak volna meg nők kiszolgálására, és ennyire barátságos lenne azoknak a látogatóknak is, akik most először találkoznak vibrátorokkal, dildókkal vagy a medencefenék izmait erősíteni hivatott jónitojásokkal, esetleg hüvelytágító készletekkel. Itt rendezték meg a kapszulakollekció kiállítását, és itt fogják értékesíteni a 12 játékszert, valamint a további kerámiajátékokat, amiket Rácz álmodott meg Jani-Téglásy Lili és Dobó-Nagy Fanni, a Lib Women’s Store társalapítóinak ötleteit a sajátjaival ötvözve.
Mire megérkezem, az üzlet közepén ízlésesen elrendezve ágaskodnak a keramikusművész alkotásai, a 12 darab, Rácz Rebeka által egyedileg megtervezett és gondos munkával kivitelezett kerámiadildó. A színes műtárgyak – mert egytől egyig el lehet őket képzelni egy könyvespolcon is – gyümölcsökkel és izgalmas textúrájú csomagolóanyagokkal vannak körülvéve, így igazán szemcsalogató látványt nyújtanak.
Pedig nemcsak jól néznek ki, hanem funkcionálisak is. Rácz csupa olyan mázat használt a készítésükkor, ami a nyálkahártyával érintkezve sem sérül, nem irritál, semmiféle egészségügyi kockázatot nem jelent, „talán csak akkor, ha valaki földhöz vágja a dildót és összetöri” – fogalmaz a művész. Lelkesen mesél arról is, hogy mi a különbség az egyes darabok között: van olyan, amit gyűrűkből épített fel, ezzel bordás felszínt kölcsönzött a játékszernek, mások gömbökből állnak, míg vannak hagyományosabb formák is. A tömör darabok mellett üreges dildókat is készített, a felszínüket pedig izgalmas színekkel tette még látványosabbá.
De nem a szín az, ami igazán izgató ezeken a játékszereken. „Kedvencet nem tudok kiemelni közülük, de nagyon szerettem dolgozni ezekkel a mázakkal. Van, amelyik berepedezik, ahogy az égetés során összeugrik, de az arany festés is nagyon érdekes volt számomra” – mondja Rácz. Készített matricás játékszereket is, ezeken zöldségek és emojik kaptak helyet. A kisebb, ujjra húzható játékok felszínét úgy alakította ki, hogy egészen különös élményt jelentsen a használóinak, és alapvetően úgy gondolkodott, hogy minden tárgy alkalmas legyen akár a közös örömszerzésre is.
Vidám darabok, vidám nők és vidám férfiak
„Hasonlót láttam már drogériában is, fel kell húzni és akkor így rezeg, szerintem ez a lánynak jó igazából” – mondja mellettem egy fiatal srác, aki egy barátjával és két barátnőjével jött el a megnyitóra. Ők az üzlet polcain elhelyezett apró ujjvibrátorok között válogatnak, amiket egytől egyig kézbe lehet venni, be lehet kapcsolni, sőt akár az esemény alatt is meg lehet venni. A Libben nincs tabu: Jani-Téglásy és Dobó-Nagy olyan üzletet hoztak létre, ahol a nők és természetesen a férfiak is bátran kérdezhetnek, illetve felmérhetik a terepet.
Ez pedig igazán felszabadulttá tette a légkört, még úgy is, hogy fél hétre már mozdulni alig lehetett az apró üzlethelyiségben. Mégis, mindenki mosolyogva fotózkodott a kerámiákkal, de sokan érdeklődve nézegették az üzletben kínált többi portékát is – mondjuk ezen valószínűleg az epres prosecco és a hűsítő fröccs is segített egy kicsit. Ahogy azon is, hogy a vendégek egymással is megosztották friss tapasztalataikat, beszéltek a kedvenceikről, anekdotáztak az első szexjátékszereikről. Volt, aki a lányával érkezett, sok nő pedig a párjával, de férfiak is csatlakoztak a kiállításmegnyitóhoz.
Úgy lett tabu, hogy közben mindig csinálták
A szex – ha másért nem, akkor az utódnemzés miatt – minden korban az élet része volt. A szexuális örömök és főleg a női gyönyör viszont sokkal kevésbé képezte a mindennapok részét. Sokaknak ugyanis még ma sem egyértelmű, legalábbis a mainstream pornó alapján, hogy a nők szexuális vágya eltérhet a férfiakétól, másra és máshogy lehet szükségük, ami azonban nem jelenti azt, hogy nincs igényük a szexre, sőt. Kutatások sora jut olyan eredményekre, hogy az orgazmus fájdalomcsillapító hatással bír a menstruáció idején és enyhítheti akár a szüléssel járó fájdalmakat, vagy éppen segíthet a stresszel és a szorongással való megküzdésben még a nehéz helyzetekben is.
Viszont nem mindenkinek megy olyan könnyen, mint ahogy azt a legtöbb filmben ábrázolják, és ez egészen mostanáig elhitette a nőkkel, hogy velük van a baj. A Lib Women’s Store alapítói ezzel a téves eszmével is harcolnak, igyekeznek ledönteni a női szexualitást övező tabukat azzal, hogy megmutatják, a gyönyör nem valami olyasmi, amit lehetetlen elérni, hanem tanulható, az élmény pedig fejleszthető.
Olyannyira, hogy már Kleopátra is alkalmazott egy igen kockázatos vibrátorváltozatot (méheket használt a gyönyör fokozására), az első dildó pedig kb. 28 ezer éves. Nemrég a Soproni Múzeum raktárában találtak egy akár több ezer éves, kőből készült darabot, és reneszánszukat is élik a természetes anyagok, mert sem a fa, sem a kristály, sem az üveg nem új a műfajban.
Az orvosi minőségű szilikon kétségtelenül biztonságosabbnak tűnik, mint a többi felsorolt anyag, de azt is fontos leszögezni, hogy az olyan darabok, mint a Rácz által készített, a régi időket megidéző kerámiadildók a megfelelő máznak köszönhetően ugyanúgy használhatók örömszerzésre, mint a többi, hasonló célból gyártott termék. Az ezzel kapcsolatos tévhitek eloszlatására hozza fel érvként Rácz, hogy az étkészleteinken is hasonló máz található. Jani-Téglásy pedig szeretné, hogy a jövőben egy üvegkollekciót is piacra dobjanak majd. Ezzel tovább szeretnék döntögetni a szexualitást övező tabukat, és rá akarnak mutatni, hogy egy szexjáték nemcsak funkcionális, hanem kimondottan szép is lehet.
Ha tehát az emberiség történetét végigkíséri az örömszerzés lehetőségeinek kutatása, miért is lett tabu a szex? A kérdés persze költői, és nem is ad rá választ egyetlen kiállítás vagy üzlet sem. Azt viszont igenis vállalhatja egy ilyen projekt, hogy megmutassa: sem az önkielégítés, sem a közös élményszerzés nem ördögtől való, a szexuális játékszerek pedig olyan gyönyörűek is lehetnek, hogy akár a könyvespolcunkon is büszkén mutogathatjuk őket.