Nyílt levelet juttatott el a Qubit szerkesztőségéhez Földes B. István fizikus, az MTA doktora. A levél Krausz Ferencnek a Telexen néhány napja megjelent, Tehetségeink itthon? című cikkére reagál. A Nobel-díjas fizikus, Krausz Ferenc jelenleg annak a Kutatói Kiválósági Tanácsnak (KKT) a vezetője, amelyet a hazai kutatásfinanszírozás rendszerének újragondolásával bízott meg a kormányzat.

Ennek a folyamatnak képezi részét a hazai alapkutatásokat 1986 óta, azaz csaknem négy évtizede támogató program, az OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok) átalakítása is. Ez mostantól új rendszerben, Nemzeti Kutatási Kiválósági Program (NKKP) néven működik tovább, és a májusi bejelentés szerint 19 milliárdos kerettel indul el. A szándékok szerint az új struktúra jobban illeszkedik az európai sztenderdekhez, és a „kiválósági alapon” működtetett új elbírálási rendszer hatékonyabban segíti hozzá majd a kutatókat, hogy sikeresebbek legyenek az Európai Kutatási Tanács (European Research Council, ERC) pályázatain is.

Krausz cikke, amely az átalakításokat veszi védelmébe, egyebek mellett úgy fogalmaz, hogy az új finanszírozási modellben a jövő a „megélhetési kutatás” helyett az „élvonalbeli kutatásé” lesz. A megélhetési kutatók említése sokakban keltett visszatetszést a tudományos dolgozók köreiből. Erre a kitételre reflektál Lente Gábor írása is, amely szintén a Telexen jelent meg, csütörtökön, Vajon hol találkozhatott a Nobel-díjas Krausz Ferenc megélhetési kutatókkal Magyarországon? címmel.

A hazai kutatók helyzetét igen élesen vetette föl az a szerdai demonstráció, amelyet a tudományos dolgozókat tömörítő szakszervezet, a TDDSZ szervezett, és amelyről a Qubit tudósított. A demonstrálók a hazai kutatási rendszer, a HUN-REN átalakításával foglalkozó nemzetközi testület tagjai, illetve az ezzel foglalkozó workshop résztvevői előtt hívták fel a figyelmet a hazai tudományos dolgozók, legfőképpen a pályakezdő kutatók tarthatatlan jövedelmi helyzetére.

Az alábbi nyílt levelet a demonstráció egyik résztvevője, Földes B. István fizikus juttatta el hozzánk a tüntetést követően, baráti megszólítását a Krausz Ferenccel meglevő, régi szakmai kapcsolat indokolja. A szöveget, amely az OTKA átalakítására és Krausz érveire reagál, változtatás nélkül közöljük.

A Qubit a továbbiakban is foglalkozik a hazai tudományos intézményrendszer átalakításával és az azt övező vitákkal.

Kedves Feri!

Olvastam írásodat, amelyben azokat a kritikákat próbálod cáfolni, amelyek – egyebek mellett - azt állítják, hogy az OTKA pályázati rendszer átalakításával létrehozott Nemzeti Kutatási Kiválósági Program (NKKP), azaz az új pályázati rendszer következményeként sok kutató állás nélkül maradhat. Biztos vagyok benne, hogy Téged a jobbítás szándéka motivál, ezzel szemben a hazai viszonyok nem ismerete révén mind az alapvetések, mind a következtetések hibásak. Valójában írásoddal is elismered azt a problémát, hogy kutatók állás nélkül maradnak, hiszen az ERC minta szerint megváltozó pályázati rendszer úgymond csak az élvonalbeli kutatásokat kívánja az eddiginél nagyobb összegekkel támogatni, amihez azt a szégyenteljes megjegyzést tetted hozzá, hogy „a megélhetési kutatásnak nincsen jövője Magyarországon”. Erre rögtön reagálva elmondanám Neked, hogy Magyarországon nincs megélhetési kutatás, hiszen az alacsony bérezés miatt a megélhetést keresők nem a magyarországi kutatásokban dolgoznak. Elmondhatom, hogy az elmúlt évtizedekben csak azok a doktori ösztöndíjasaim jutottak el a tudományos fokozatig, akiket családjuk jelentős mértékben tudott anyagilag támogatni, a többiek elmentek „megélhetést” keresni.

A közvetlenül iparhoz kapcsolódó kutatásoktól eltekintve Magyarországon alapvetően két helyen végeznek kutatásokat, egyetemeken és kutatóintézetekben. Az egyetemi oktatók alulfizetettsége napvilágra került a tanárok tiltakozásával kapcsolatban, mivel kiderült, hogy jelenleg egy egyetemi oktató fizetése sok esetben alacsonyabb, mint egy középiskolai tanáré. Ezen nem segített az egyetemek alapítványosítása, amely következtében az ilyen egyetemeket a legtöbb európai pályázati rendszerből is kizárták. A kutatóintézetek legnagyobb bázisát, egy alapkutatói hálózatot, elvettek a Magyar Tudományos Akadémiától, és jelenleg egy HUN-REN-nek nevezett hálózatban próbálják központi irányítás alá venni. Ehhez a hálózathoz épp mostanában akarják odacsatolni a Bay Zoltánról elnevezett alkalmazott kutató hálózatot is. A fizetések a kutatóintézetekben is nagyon alacsonyak. Amikor azt írom, hogy a bérek alacsonyak, az azt jelenti, hogy a kutatók átlagbére nem éri el a magyarországi diplomás átlagbéreket, igen nehéz a kutatók megélhetése, főleg fiatal korban (a bérek ugyanis kor- ill. előmenetel-függők). Mivel az intézetek költségvetési támogatása alacsony, és messze nem növekszik az inflációval, további támogatásokat pályázatokból lehet szerezni.

Milyen pályázatok vannak? Kezdjük rögtön az eddig OTKA-nak nevezett alapkutatási pályázatokkal. Ezek valóban minimális támogatást nyújtanak, amelyeknek jelenleg egy számottevő részét bérkiegészítésekre fordítják, hogy a kutatók ne lyukas cipőben járjanak be a munkahelyükre. Az OTKA-ból emellett a kutatások napi költségeit, és egy-egy fiatal kutató bérét tudják a nyertes pályázók fedezni. Szenior kutatók fizetésére, nagyobb beruházásokra az OTKAból nem telik. Nyilván, amennyiben csökken a nyertes pályázatok száma, kevesebb kutató kap ily módon bértámogatást, fogyni fog a kutatók száma. Fiatal, csoportot alapító kutatók pályázhatnak a jelentősebb támogatást adó, az MTA által támogatott Lendület programra, ami alapot ad egy új csoport, új irány létrehozására. Amíg a kutatóhálózat az MTA kezében volt, minden évben lehetett az intézeteknek néhány nagyobb beruházásra pályázni. Ez megszűnt. A fenti két pályázatot az NKFIH, illetve az MTA tudományos grémiumok véleménye alapján osztja. Ezzel szemben az elmúlt időben létrehozták a Nemzeti Laboratóriumokat. Ezen a címen tudományos véleményezés, semleges szakmai bírálók nélkül miniszteri döntéssel adnak az előbbieket jóval meghaladó milliárdos támogatásokat különböző címeken.

Összefoglalva: Az OTKA volt az egyetlen olyan pályázat, ami, ha nem is biztosított lehetőséget új irányok megfelelő indítására, lehetővé tette egy-egy adott téma folytatását, bekapcsolódási lehetőséget nyújtott nemzetközi pályázatokba. A nyerési esély ezeknél a pályázatoknál is 1:4 vagy 1:5 volt emlékeim szerint. Amennyiben az ERC módjára jelentősen megnövelik a pályázható összeget, de ezt az össztámogatás emelése nélkül (amint az jelenleg történik), akkor a nyerési esély egy többszörös faktorral csökken. Ez pedig nyilván témák befejezéséhez, kutatók távozásához vezet. Az érved egy ilyen változtatás mellett az, hogy csak a világon élvonalbeli kutatásokat szabad támogatni. Ez az elgondolás azért hibás, mert nincs élvonalbeli kutatás egy széleskörű, képzett háttér nélkül. Mindketten olyan kutatók mellett nőttünk fel, akik kiválóak voltak szakmájukban, de anyagi, infrastrukturális háttér hiányában mégsem ők számítottak a világ élvonalának. Lehet, hogy ők sem kaptak volna annak idején egy ilyen, ERC-jellegű grantot. Mint ahogy az általad is említett Karikó Katalin sem kapott támogatást annak idején, és most sem kapna egy olyan rendszerben, ami a legdivatosabb irányzatokat preferálja. Az NKKP sem támogatott volna egy olyan pályázatot, ami az mRNS kutatásával akar előbbre jutni a divatosabb DNS-kutatás helyett. Lehet, hogy tehetségét felismerve rábeszélték volna, hogy álljon be a sorba, ekkor viszont ma nem lenne Nobel-díjas.

A gazdagabb európai országokban a már alkalmazott kutatóknak nem azzal kell törődniük, hogy a megélhetésükhöz, lakhatásukhoz szükséges minimumot előteremtsék, hanem csak a kutatásaik anyagi támogatásáért küzdenek. Ez lényeges különbség. Kérlek, gondolkozz el ezen, és vedd figyelembe azt, hogy megélhetési kutatók nincsenek, viszont átlagos, széleskörű, színvonalas kutatás és képzett kutatók nélkül nincs élvonalbeli kutatás sem. Hogyan lehet javítani a helyzeten? Rá kellene venni a döntéshozókat, hogy a kutatások támogatása nem kidobott pénz, hosszú távon így vagy úgy, megtérül a társadalomnak. A pályázat összalapját kell megnövelni, ami lehetővé tenné változatlan nyerési esélyek mellett a pályázható összegek növelését. Ez első lépésben a jelenleg Nemzeti Laboratóriumok címen ellenőrizetlenül szétszórt összegeknek a pályázati rendszerbe való bevonásával kezdhető meg.

Remélem, ezek a gondolatok Téged is elgondolkoztatnak, és nem személyed elleni támadásnak veszed.

Barátsággal: Földes B. István fizikus, az MTA doktora