A dél-törökországi Göbekli Tepe lelőhelyet évek óta izgalommal szemlélik a régészeti és őstörténeti témákért rajongók. A különös szimbólumokkal díszített oszlopokkal és falakkal és templomjellegű részekkel rendelkező, kb. 12 ezer éve használt épületkomplexumban most egy olyan kőoszlopot vizsgáltak, amely a világ legősibb naptárát tartalmazhatja.

Az oszlopra vésett jelek az Edinburgh-i Egyetem kutatói szerint egy olyan csillagászati eseményt rögzíthettek, amely az emberi civilizációban fordulópontot jelentő változást idézett elő. Ez azt jelentheti, hogy már az időszámításunk előtt tízezer évvel élt emberek is képesek voltak a Napra, a Holdra és a csillagképekre vonatkozó megfigyeléseiket naptár formájában, hogy nyomon kövessék az idő múlását és az évszakok változását.

A kutatók rájöttek, hogy ha a V alakú szimbólumokat egy-egy napnak feleltetik meg, egészen pontos naptárakat fedezhetnek fel az oszlopokon: az egyiken konkrétan egy 365 napból (12 holdhónapból és 11 plusz napból) álló naptárt figyeltek meg. A nyári napforduló ezen külön, valamilyen speciális napként jelenik meg, amelyet egy madárszerű állat nyakában viselt V szimbólum jelképez.

Mivel mind a Hold, mind a Nap ciklusát ábrázolják, az oszlopokra vésett naptárak a világ legkorábbi, úgynevezett luniszoláris naptárát képviselhetik, amely a Hold fázisain és a Nap állásán alapul. Ezzel sok-sok ezer évvel megelőzhették a ma ismert legkorábbi 365 napos naptárt, amit az i. e. 3. évezredben, az ókori Egyiptomban használtak.

A kutatók szerint a korabeli emberek azért készítették ezeket a feljegyzéseket, hogy rögzítsék azt a becsapódást, amely közel 13 évvel ezelőtt érte a Földet. A vitatott elméletként létező Younger Dryas- vagy pleisztocén–holocén becsapódási esemény során üstökösdarabok zúdultak a bolygóra, és a feltételezések szerint egy több mint 1200 évig tartó mini jégkorszakot indított el, amely számos nagytestű állatfajt kiirtott. Emellett olyan életmódbeli és gazdálkodási változásokat is kiválthatott, amelyekről úgy vélik, hogy a civilizáció megszületéséhez vezettek a nyugat-ázsiai termékeny félhold területén.

A lelet továbbá azt is megerősíteni látszik, hogy az emberek már legalább tízezer évvel azelőtt képesek voltak dátumokat rögzíteni a precesszió (a Föld tengelyének ingadozása, amely befolyásolja a csillagképek mozgását az égbolton) segítségével, hogy a jelenséget Hipparkhosz dokumentálta volna i. e. 150-ben.

„Úgy tűnik, hogy a Göbekli Tepe lakói éles szemmel figyelték az eget, ami elvárható tőlük, hiszen világukat egy üstökösbecsapódás pusztította el. Lehetséges, hogy a látottak rögzítésére tett kísérleteik az első lépések az írás évezredekkel későbbi kialakulása felé” – mondta Martin Sweatman, a kutatás vezetője.