A Jupiteren túlról érkezett az aszteroida, amely kipusztította a dinoszauruszokat

Hatvanhat millió évvel ezelőtt a mexikói Yucatán-félszigeten egy becslések szerint 10-15 km széles aszteroida csapódott be, olyan globális kataklizmát váltva ki, amely a világ fajainak mintegy háromnegyedét kiirtotta, és véget vetett a dinoszauruszok korának. Egy, a Science-ben megjelent új tanulmány, amelyet a Reuters szemléz, most feltárja ennek az aszteroidának az összetételét és keletkezési helyét.

A becsapódás nyomán az egész világon szétszóródott az aszteroida törmeléke, és még mindig jelen van a lerakódott agyagrétegben. Ennek a törmeléknek az elemzése mutatta ki, hogy az aszteroida a Jupiteren túl, a külső Naprendszerben keletkezett. A törmelék összetétele alapján szenes kondrit aszteroida volt, vagyis C-típusú, amelyet magas szénkoncentráció jellemez.

„Egy, a Naprendszer pereméről származó aszteroida pecsételte meg a dinoszauruszok sorsát” – idézi a Reuters Mario Fischer-Gödde geokémikust a Kölni Egyetemről, a Science folyóiratban csütörtökön megjelent tanulmány vezető szerzőjét.

A kréta időszak végén bekövetkezett becsapódás egy hatalmas, 180 km széles és 20 km mély krátert vájt ki. Az agyagréteg gazdag fémekben, köztük irídiumban, ruténiumban, ozmiumban, ródiumban, platinában és palládiumban, amelyek a Földön ritkán fordulnak elő, de az aszteroidákban gyakoriak.

A C-típusú aszteroidák, amelyek a Naprendszer legősibb objektumai közé tartoznak, a leggyakoribb aszteroidatípus, őket követik az S-típusú, köves aszteroidák és a ritkább, M-típusú, fémes aszteroidák. Az összetételbeli különbségek abból adódnak, hogy milyen messze keletkeztek a Naptól.

„A C-típusú aszteroidák a külső Naprendszer gáz- és jégbolygóinak megmaradt építőköveit képviselik, míg az S-típusú aszteroidák a belső Naprendszerben a Földhöz hasonló bolygók elsődleges építőkövei” – magyarázza Fischer-Gödde.

Miután a külső Naprendszerben kialakult, az aszteroida valószínűleg később befelé vándorolt, és a Mars és a Jupiter közötti fő aszteroidaöv része lett, mielőtt – minden bizonnyal egy ütközés következtében – a Föld irányába száguldott volna

A kutatók öt másik, 37 millió és 470 millió évvel ezelőtti aszteroida-becsapódásból származó mintát elemeztek, és megállapították, hogy mindegyik S-típusú volt, ami jól szemlélteti a szenes kondrit aszteroida-becsapódás ritkaságát.

A dinoszauruszok sokáig uralták a szárazföldet, de a becsapódást követően a madarak kivételével kipusztultak, akárcsak a pteroszauruszoknak nevezett repülő hüllők, a nagytestű tengeri hüllők és más tengeri élőlények, köztük számos tengeri planktonfaj. Az emlősök túléltek, és végül uralni kezdték a szárazföldet, megteremtve a feltételeket a mi fajunk nagyjából 300 ezer évvel ezelőtti megjelenéséhez.