A NASA szondája elsőként vizsgálja meg a Jupiter pályáján keringő trójai kisbolygókat, amelyek a Naprendszer kialakulásáról és korai átrendeződéseiről, a bolygók keletkezéséről árulkodhatnak. Két hatalmas napelemtáblája még a Naptól 850 millió kilométerre is elegendő energiával látja el.
Visznek-e magukkal az űrhajósok Geiger–Müller-számlálót? Mi az a dél-atlanti mágneses anomália, és milyen jelenség a foszfén? Mit kutat majd a három új Vénusz-szonda? Kun Emma és Molnár László csillagászokkal és állandó szerzőnkkel, Tóth Andrással folytatódik a Qubit csillagászati és űrkutatási podcastsorozata.
A csillagászok korábban úgy gondolták, hogy Ganymedes légkörében magas az oxigén koncentrációja, de az adatok újbóli elemzése szerint az eltéréseket a vízjég szublimációja okozza.
Egy új kutatás lényegében kizárja annak lehetőségét, hogy bármilyen földihez hasonló élet létezzék a Vénusz a légkörében, mert ahhoz túl kevés a felhőzetben a víz mennyisége. A most kidolgozott módszertan ugyanakkor exobolygók vizsgálatára is jó lesz, és segítheti a Földön kívüli élet utáni kutatást.
A hatalmas Ganymedes előtt hétfőn haladt el a NASA Juno űrszondája, közel ezer kilométerre megközelítve a Jupiter jeges holdját. Most megérkeztek az első fotók a látogatásról.
Hétfőn a NASA Juno űrszondája ezer kilométerre közelítette meg a Naprendszer legnagyobb holdját, és értékes adatokat gyűjtött a Ganymedes felszín alatti óceánját elfedő jégkéregről.
Az austini Texas Egyetem csillagászainak az űrtávcső ultraibolya fényérzékenységét kihasználva sikerült megbecsülni a Jupiterhez hasonló PDS 70b nevű gázóriás tömegnövekedési ütemét.
Szoros volt a verseny, de a zsűri nem volt nehéz helyzetben: a nyunyóka, a novicsok és az influenza nyerte a Qubit szokásos év végi versenyét.
Az idei év valóban fantasztikus és néha erősen vitatott eredményeket hozott az űrkutatásban és a csillagászatban. 2020-ban sokkal közelebb kerültünk a Naprendszer és az univerzum más szegleteinek megértéséhez.
1995 decemberében a Galileo szonda belépőegysége behatolt a Naprendszer legnagyobb bolygójának légkörébe, ahol nem várt forróságra és sűrűségre bukkant. A Juno új eredményeiből kiderül, hogy nem egyedi forró pontról, hanem kiterjedt jelenségről van szó.
A Wigner Fizikai Kutatóközpont munkatársai is hozzáteszik a magukét az Európai Űrügynökség két év múlva startoló JUICE-missziója sikeréhez.
Az óriásbolygó újabb rejtélyeire adtak magyarázatot a NASA kutatói az űrszonda segítségével.
Javában zajlik a NASA következő űrszondás küldetésének kiválasztása: az egymással versengő koncepciók közül mostanra már csak négy maradt. Kettő közülük a Vénuszt derítené fel, egy a Jupiter vulkánilag aktív holdját, az Iót, egy pedig a távoli Neptunusz holdja, a Triton gejzírjeit vizsgálná.
Az óriásbolygó, amelyről eddig azt hitték, hogy véd a becsapódásoktól, gravitációs erejével eltéríti és felénk irányítja az űrben utazó égitesteket. A kutatók el is nevezték mesterlövésznek.
Ez a Jupiter-hold a Földön kívüli élet keresésének egyik legfontosabb célpontja, és úgy tűnik, hogy most jött el az áttörés. A vízpára kilövellését egy újfajta modellel igazolta az űrhivatal.
Húsz új holdat fedeztek fel a Szaturnusz körül, így a bolygó holdjainak száma 82-re emelkedett. Az égitestek annyira újak, hogy még nevük sincsen, a csillagászok a nagyközönség segítségét várják. A holdakat óriásokról lehet majd elnevezni.
A NASA űrszondájának műszerei betekintést engednek a kutatóknak a Jupiter mélyére, kamerájának felvételei pedig rendre elkápráztatják a nagyközönséget.
Napokon belül küldetésének felénél jár a hét évvel ezelőtt a Jupiter feltérképezésére útjára indított űrszonda. A gázóriást időről időre megközelítő Juno által küldött képek lenyűgözőek.
Sokszor marginális információkat tartalmaznak az űrbe juttatott üzenetek, amelyek alapján nemhogy az idegen civilizációk tagjai, de még a jövő humán régészei is nehezen tudnának hű képet alkotni korunkról.
A Juno űrszonda a bolygó viharos északi féltekéjén gomolygó felhőkről készített lélegzetelállító képeket.
Öt évébe került a NASA űrszondájának, hogy odaérjen, de minden perc megérte.
A Juno űrszonda benézett a Jupiter felhőrétege alá, és kiderítette, hogy a Nagy Vörös Folt 300 kilométer mélyen gyökerezik. A főbb dolgokra Cassini már a XVII. században rájött.