Javában zajlik a NASA következő űrszondás küldetésének kiválasztása: az egymással versengő koncepciók közül mostanra már csak négy maradt. Kettő közülük a Vénuszt derítené fel, egy a Jupiter vulkánilag aktív holdját, az Iót, egy pedig a távoli Neptunusz holdja, a Triton gejzírjeit vizsgálná.
Az óriásbolygó, amelyről eddig azt hitték, hogy véd a becsapódásoktól, gravitációs erejével eltéríti és felénk irányítja az űrben utazó égitesteket. A kutatók el is nevezték mesterlövésznek.
Ez a Jupiter-hold a Földön kívüli élet keresésének egyik legfontosabb célpontja, és úgy tűnik, hogy most jött el az áttörés. A vízpára kilövellését egy újfajta modellel igazolta az űrhivatal.
Húsz új holdat fedeztek fel a Szaturnusz körül, így a bolygó holdjainak száma 82-re emelkedett. Az égitestek annyira újak, hogy még nevük sincsen, a csillagászok a nagyközönség segítségét várják. A holdakat óriásokról lehet majd elnevezni.
A NASA űrszondájának műszerei betekintést engednek a kutatóknak a Jupiter mélyére, kamerájának felvételei pedig rendre elkápráztatják a nagyközönséget.
Napokon belül küldetésének felénél jár a hét évvel ezelőtt a Jupiter feltérképezésére útjára indított űrszonda. A gázóriást időről időre megközelítő Juno által küldött képek lenyűgözőek.
Sokszor marginális információkat tartalmaznak az űrbe juttatott üzenetek, amelyek alapján nemhogy az idegen civilizációk tagjai, de még a jövő humán régészei is nehezen tudnának hű képet alkotni korunkról.
A Juno űrszonda a bolygó viharos északi féltekéjén gomolygó felhőkről készített lélegzetelállító képeket.
Öt évébe került a NASA űrszondájának, hogy odaérjen, de minden perc megérte.
A Juno űrszonda benézett a Jupiter felhőrétege alá, és kiderítette, hogy a Nagy Vörös Folt 300 kilométer mélyen gyökerezik. A főbb dolgokra Cassini már a XVII. században rájött.