A kínai Liaoning tartományból előkerült Confuciusornis shifan a legkorábbi csőrös, madárszerű dinoszauruszok közé tartozott. A kréta eleji fosszília vizsgálata segít feltárni, hogyan fejlődött az evolúció során a rendkívül változatos ősi madarak repülési képessége.
Elképesztő dolgok derültek ki idén a Föld mélyében zajló és a bolygó éghajlatát évmilliók alatt alakító folyamatokról és a 66 millió évvel ezelőtti kihalásról, de az év a klímaváltozás egyre jobban érzékelhető hatásai, a hőséghullámok és a gleccserek soha nem látott mértékű olvadása miatt marad emlékezetes.
A 67 millió éve élt Janavis finalidens koponyája nem a struccokéra, hanem a récékére és tyúkokéra emlékeztet, és ez felborítja mindazt, amit a madarak két nagy csoportjának kialakulásáról gondoltunk.
A Pachycephalosaurus maradványok 3D-s elemzése alapján alkotott mozgási modellek arra utalnak, hogy rég kihalt állatok ugyanúgy támaszkodó lábnak használhatták farkukat, mint az ausztráliai erszényes emlősök.
A 66 millió évvel ezelőtti nagy kihalási eseményhez hozzájáruló árhullám 30 ezerszer nagyobb energiájú volt, mint a 2004-es indiai-óceáni cunami. Ma egy ilyen esemény a Föld szinte összes tengerparti területén hatalmas pusztítást végezne.
8,5 kilométer átmérőjű struktúra fekszik 900 méterrel a tenger alatt a nyugat-afrikai Guinea partvidéke közelében. Könnyen elképzelhető, hogy egy kisbolygó becsapódása hozta létre.
A madártojásban olyan dolgok történnek, amilyeneket utoljára 66 millió éve láthattunk volna. A madarak medencecsontja korai embrió korukban sokáig dinoszaurusz őseikére hasonlít, és csak később nyeri el a mai szárnyasokra jellemző formáját.
Egy nemzetközi kutatócsoport megfejtette, hogy korai emlős őseink a késő triász vad klímaváltozásai alatt lettek képesek először közel állandó testhőmérsékletet fenntartani. A 233 millió évvel ezelőtti változás miatt tudunk ma is a Föld szinte bármely részén megélni, és egész nap aktívak maradni.
201 millió éve kihalási hullám söpört végig a bolygón, amiből a dinoszauruszok sok más hüllővel ellentétben egész jól jöttek ki. Egy friss kutatás szerint ezt testüket borító tollaiknak köszönhetik, amelyekkel nemhogy átvészelték az időszak vulkanikus teleit, hanem még terjeszkedni is tudtak.
A régmúlt idők legnagyobb méretű élőlényeinek szaporodása lehet a kapocs a mai tojásrakó hüllők és madarak szaporodási stratégiája között.
A trilógiát lezáró Világuralmon meglátszik, hogy több teret engedtek a szaktanácsadóknak, mint a korábbi részekben, de a készítők nem igazán tudtak túllépni a nosztalgiafaktoron és a jól ismert fordulatokon, így leginkább a rég várt tollas dinoszauruszok és a repülőgépekkel harcoló őshüllők látványa viszi a hátán a filmet.
Felejtsd el a Jurassic Parkot, ha élethű dinoszauruszokat szeretnél látni: az Apple és a BBC új sorozata, a Prehistoric Planet a klasszikus természetfilmek stílusában, hiperrealisztikus látványvilággal és a legfrissebb tudományos eredményekkel összhangban mutatja be, hogyan éltek a Földön az őslények 66 millió évvel ezelőtt.
A korábbi vélekedésekkel szemben a legtöbb dinoszaurusz melegvérű volt, akárcsak a madarak vagy az emlősök, intenzív anyagcseréjük pedig lehetővé tette, hogy egész évben aktívak maradjanak a legkülönbözőbb környezetekben.
Robert DePalma hosszú évek kutatása után tiszteletét tette a NASA-nál, és elmesélte, miért gondolja úgy, hogy az Észak-Dakotában talált apró töredékek abból a Chicxulub nevű kisbolygóból származhatnak, ami 66 millió évvel ezelőtt a Földbe csapódott, és véget vetett a dinoszauruszok uralmának.
Most először írtak le a mai madarakéra emlékeztető színes tollakat, amiket a pteroszauruszok növesztettek. A rendkívüli felfedezés arra utal, hogy a tollaknak kezdetben hőszabályozási és vizuális kommunikációs szerepük volt – még jóval azelőtt, hogy a madárszerű dinoszauruszok szárnyra keltek volna.
Sokáig úgy gondolták a kutatók, hogy a dinoszauruszok szinte kizárólag szárazföldön éltek. Most egy vizsgálatban kihalt és ma élő állatok csontsűrűségét hasonlították össze, és arra jutottak, hogy legalább két, a Spinosauridae ragadozó dinoszauruszok közé tartozó állat víz alatt vadászhatott.
Szenzációs amerikai lelőhely rögzíti azt a napot, amikor 66 millió éve egy hatalmas kisbolygó eltalálta a Földet. A területen talált halcsontokból kiderült, hogy a kataklizma tavasszal érte az északi féltekét, ami tovább fokozta a végül a fajok 76 százalékát eltörlő becsapódás utóhatásait.
Hatvan évig rejtve maradt a tudomány elől a Spanyolországban megtalált Abditosaurus kuehnei, az a hatalmas növényevő dinoszaurusz, ami a kréta időszak legvégén élt. A most leírt faj elődei Afrikából vándoroltak az európai, apró dinoszauruszok által benépesített szigetvilágba.
Sűrű év volt 2021 az őslénytanban: 890 millió éves kőzetekben találtak rá a Föld legősibb állatainak nyomaira; kiderült, hogyan élhették túl a madarak a dinoszauruszokat kiirtó kisbolygó-becsapódást; a legjobb új dinók versenyében pedig a farki fegyverzettel ellátott páncélos Stegouros csapott össze a madárként kotló Oviraptorral.
A jó minőségű dinótojás-fosszíliák ritkák, azok pedig még ritkábbak, amelyek embriót is rejtenek. Most egy ilyen tojást mutattak be, amit Kínában találtak, és egy nagyjából 70 millió éves embriót foglal magában – épp olyan pózban, amilyen a kikelés előtt álló mai madarakra jellemző.
A therapodák csoportjába tartozó, több mint másfél méter magas ősgyík futási sebességét – 45 kilométer óránként – a megmaradt lábnyomaik alapján becsülték meg a tudósok.
Egyetlen másik dinoszauruszra sem jellemző, páfrányszerű farki fegyverzetével védekezett a ragadozók ellen a Chile legdélebbi régiójában felfedezett Stegouros, ami a kréta kor végén élt. A felfedezés segít tisztázni a páncélos dinoszauruszok korai evolúciójának történetét.
A több mint negyven évig egy múzeumi alagsorban lapuló korai kréta-kori dinoszauruszfaj állkapcsa nagyobb, feje kerekebb volt, mint hasonló életmódot folytató társaié.
Hosszú ideje rejtély, hogy a dinoszauruszok közül miért csak a madarak élték túl a Földön élő fajok háromnegyedét elpusztító kréta végi kihalást. Egy friss kutatás most közelebb visz a megfejtéshez.
A Hamititan xinjiangensisa 17, a Silutitan sinensis 20 méteresre is megnőtt. Az újonnan leírt fajok a kréta időszak elején, 120 millió éve éltek.
A Portsmouthi Egyetem kutatói szerint a pteroszauruszok már röpképesen jöttek a világra, nem úgy, mint a legtöbb madár, amelyeknek kikelés után meg kell tanulniuk repülni. A kis dinoszauruszok valószínűleg kevésbé voltak alkalmasak a hosszú távú repülésre, mint a felnőttek, de fürgébben manőverezhettek, mint a kifejlett példányok.
Egy nemzetközi kutatócsoport a koprolit tartalmáról készített 3D-s rekonstrukciókat. A legnagyobb megdöbbenésükre kiderült, hogy a megkövesedett ürülék szinte tökéletesen konzerválódott apró bogarakat őriz.
Hányszor fejlődött ki a repülés az állati evolúció során? Melyik állat képes a szárnya elvesztése után is életben maradni? És vajon fogunk-e tudni mi, emberek valaha repülni? A Qubit új podcastsorozatában, a Darwin démonaiban Kun Ádám evolúcióbiológus és Mandl Péter bécsi kutatóorvos keresi a válaszokat.
Egy friss holland kutatás szerint a Tyrannosaurusok jóval lassabban mozogtak, mint eddig hitték: míg korábban úgy gondolták, hogy az állatok hétköznapi sétatempója a 10 km/órát is elérhette, a dinoszaurusz farkáról készült modell adatai alapján ez csak 5 km/óra körül mozgott.
Egy kolumbiai kutatócsoport megkövesedett pollenek és levelek alapján térképezi fel, hogy milyen hatása volt a dél-amerikai esőerdőkre a meteor becsapódásának.
A Chicxulub-kráterből vett mintákban felfedezett, irídiumban gazdag réteg összekapcsolja a 66 millió éve a fajok háromnegyedét elsöprő kihalást a hatalmas krátert létrehozó kisbolygóval.
Jó ideje folyik a vita a paleontológusok között arról, hogy egyes dinoszauruszok vajon kotlottak-e a tojásaikon, vagy csak magukra hagyták őket. Egy kínai lelet alapján úgy tűnik, hogy a röpképtelen oviraptorosaurusok a madarakhoz hasonlóan kikölthették őket.
Egy magyar vezetésű nemzetközi kutatócsoport megtalálta azokat a száz éve elfedett lelőhelyeket, ahonnan száz évvel ezelőtt a Magyarosaurus dacus maradványai is előkerültek. A lelőhely nemzetközi szinten is egyedülálló, és most már az is kiderült, hogy hol van.
Az a Jurassic Park óta világos, hogy a nagy Tyrannosaurus nagy, most az is kiderült, hogy mekkora lehetett egy frissen kikelt példány. A paleontológusok egy amerikai és egy kanadai embriómaradványok alapján végül arra jutottak, hogy a kis ártatlanok akkorák lehettek, mint egy közepes termetű kutya.
2020-ban derült ki, hogy sokkal változatosabb volt a korai emlősök és madarak világa, mint eddig gondolták; megtudtuk, hogy a pteroszauruszok 150 millió éven át uralták az eget; és még közelebbről megismertük azt a katasztrofális napot, amely átírta a földi élet történetét.
Akkora volt, mint egy csirke, tollas is volt, szőrös is volt, ráadásul szalagszerű dolgok álltak ki a vállából. Ha mindez nem lenne elég, a paleontológusok szerint az Ubirajara jubatus még színpompás is lehetett, de hogy milyen színű, az sajnos nem derült ki.
Az őslénytan egyik nagy rejtélye, hogy miként alakultak ki a triász időszakban az első röpképes gerincesek, a pteroszauruszok. Egy új kutatás most feltárta legközelebbi rokonaikat, a lagerpetidaeket, ami segít megoldani az évszázados talányt.
A Madagaszkáron megtalált, mindeddig páratlan késő kréta kori madár, a Falcantakely forsterae csőre a mai tukánfélékére emlékeztetett, és fontos információkat hordoz a korai madarak evolúciójáról.
Egy módszertani áttörést hozó új kutatás feltárta, hogyan tudtak egyre hatékonyabban repülni a dinoszauruszokkal egy időben élő hüllők, és azt is, hogy milyen hatással volt rájuk a madarak megjelenése.
Körülbelül 2,5 milliárd forintért most a tiéd lehet az a csontkollekció, amit a valaha talált egyik legteljesebb Tyrannosaurus rex-csontvázaként tartanak számon. Nyugalom, október 6-ig van idő gyűjtögetni.
Az iharkúti lelőhelyen talált, a Magyar Természettudományi Múzeum állandó kiállításában helyet kapó fosszilis dinótojás átírhatja a madárszerű dinoszauruszok európai elterjedéséről alkotott képet.
A 10 méteres Deinosuchus képes volt megölni és elfogyasztani a nagyméretű dinoszauruszokat is, de nem ismert kegyelmet más vízi és szárazföldi állatokkal szemben sem.
Egy Centrosaurus apertus nevű növényevő dinoszaurusz szárkapocscsontján 76-77 millió évvel ezelőtt fejlődött ki a rosszindulatú daganat, ez az első eset, hogy dinoszaurusznál sikerült kimutatni az elváltozást.
A 65,5 millió évvel ezelőtti kréta–tercier kihalási eseményhez elég volt maga az aszteroida-becsapódás, a vulkánkitörés pedig még segített is abban, hogy csak az élővilág 75 százaléka pusztuljon el, állítják brit kutatók.
A Yale Egyetem egy friss kutatása szerint a dinoszauruszok testhőmérséklete magasabb volt, mint a környezetüké. A paleontológusok a tojások maradványait vizsgálva jöttek rá, hogy a legtöbb dinoszaurusz inkább madárszerű lehetett.
Testhossza elérhette a 8 métert, hátulsó lábai nagyok és erőteljesek voltak, mellső lábain három ujj nőtt. Testét a hosszú és nehéz farok tartotta egyensúlyban.
Rendkívül gyors növekedésre alkalmas csodaszövetet találtak a kacsák lábában, amely eddig csak speciális, leginkább patológiás struktúrákban fordult elő. A chondroid csont beépítése a csontváz fejlődésének folyamatába fontos evolúciós lépés lehetett.
A paleontológusok korábban úgy véltek, hogy a dorsotemporal fenestra nevű anatómiai képletek az állkapocsmozgató izmok tapadási helyei. Aligátorok vezették rá a kutatókat a felfedezésre.
A denevérszerű szárnyakkal felszerelt Ambopteryx igazolhatja, hogy egymástól függetlenül kétszer alakult ki a repülés képessége a dinoszauruszokban.
Bár múmiákban és őshüllőkben is találtak már rákos megbetegedésre utaló jeleket, mégis ritkaságnak számít az a 240 millió éves triász kori teknősfosszília, amelyben rosszindulatú daganatot találtak. A felfedezés fontos lépés lehet a rák történetének megértésében, a fellelt tumor ugyanis nagyban hasonlít a mai, az embereket is megtámadó oszteoszarkómára.