„Ha most azt mondanám önnek, hogy kétszer akkora esélye van megnyerni a lottót, mint eddig, akkor sem rohanna lottót venni. Pontosan erről van szó a fogamzásgátlók esetében is: a kockázat emelkedése nem jelenti azt, hogy a rák ki is alakul majd” – ezzel a hasonlattal nyugtatja pácienseit Daniel Breitkopf, a minnesotai Rochesterben működő Mayo Klinika szülészeti és nőgyógyászati osztályának vezetője, aki a New York Timesnak beszélt a méhen belüli fogamzásgátló eszközök (hétköznapi néven spirálok, IUD-k) kockázatairól.

Egy friss, Dániában készített kutatásból ugyanis kiderült, hogy a levonorgesztrel tartalmú hormonális spirált használó nők körében ugyanúgy megemelkedik a mellrák kialakulásának kockázata, mint a tablettát szedő nőknél. Az eredmény azért meghökkentő, mert sok esetben éppen azzal érvelnek a spirálok mellett, hogy azok hormontartalma alacsonyabb, mint a tablettáké, ezért kevesebb mellékhatással kell számolniuk a felhasználóknak.

Sokféle, de mégsem elég

A világon a legelterjedtebb fogamzásgátlási megoldás a női sterilizálás, ami olyan végleges megoldást jelent, ami nem teszi lehetővé a további teherbe esést – ilyenkor a petefészkek és a méh közötti kapcsolatot jelentő petevezetékeket vágják át, általában császármetszést követően, közvetlenül a szülés után. Az ENSZ 2002-es, családtervezésről szóló kiadványa szerint ezt a megoldást az óvszer követi, és csak ezután következnek a sorban a spirálok, majd a tabletták. A hormonális fogamzásgátlók visszafordítható hatással bírnak: a spirál eltávolítása vagy a tabletta szedésének abbahagyása után akár már az első ciklusban újra termékenyek lehetnek a nők.

A fogamzásgátlás piacán tapasztalható óriási kínálat arra reagál, hogy a nők élethelyzettől (például a szoptatás idején) és egészségügyi állapottól függően is más-más hormonkoncentrációjú termékeket alkalmazhatnak, és ezt az is befolyásolhatja, ha a fogamzásgátlót nem kimondottan a terhesség elkerülése miatt, hanem valamilyen más nőgyógyászati okból írják fel.

Ilyen egészségügyi problémák lehetnek az endometriózis vagy a policisztás ovárium szindróma (PCOS) is, amelyek a női hormonális ciklussal összefüggésben okoznak különböző panaszokat, például akár elviselhetetlen fájdalmat, a petefészkek cisztásodását vagy hízást. Éppen ezért a nőgyógyászok egy része már nem feltétlenül fogamzásgátlóként tekint a hormontartalmú készítményekre, hanem hormontartalmú gyógyszerként, amelyek kezelési módot jelenthetnek egy-egy betegségben.

Az, hogy mára Magyarországon is rengeteg fogamzásgátló közül választhatnak a nők, nem jelenti azt, hogy mindenki azonnal megtalálja azt, amivel hosszú távon kényelmesen együtt tud élni. Az orvosok szerint is az lenne ideális, ha minden nő, aki szeretne fogamzásgátlót szedni vagy használni, megfelelő tájékoztatást kapna róluk, és ennek birtokában dönthetne. Logikus például, hogy aki a vitaminjait is elfelejti beszedni vagy sokat utazik, kényelmetlenül élheti meg a tablettaszedést, amit minden nap lehetőleg ugyanabban az időpontban kell bevenni, míg a spirál kényelmetlen lehet akkor, ha 1-2 éven belül gyereket szeretne vállalni valaki.

Mégis vannak, akik akár egészségügyi okokból nem élhetnek a hormonális fogamzásgátlás lehetőségével, például azért, mert a családjukban gyakran fordult elő mélyvénás trombózis, vagy valamilyen véralvadási zavarral élnek együtt. Nekik a hormonkészítmények trombóziskockázata jelenthet olyan veszélyt, ami miatt nem javasolt a tablettaszedés.

A tabletták, spirálok, tapaszok, injekciók és implantátumok fejlesztése éppen ezért nem szünetelhet, hiszen a Föld lakosságának közel 50 százaléka nő, és jó részük az életük valamely szakaszában alkalmaz valamilyen fogamzásgátlót. Ha pedig a hormonális eszközök nem jöhetnek szóba, akkor maradnak az olyan fizikai védelmet nyújtó eszközök, mint a pesszárium vagy az óvszer, netán a hüvelygélek és kúpok, amelyek a spermiumokat károsítják, hogy azok soha ne érhessék el a petesejtet. A fogamzásgátlók használatáról szóló statisztikákból azonban jól látszik, hogy a legtöbb nő még mindig maga gondoskodik a fogamzásgátlásról, ha teheti (leszámítva a művi meddővé tételhez kapcsolódó rossz gyakorlatokat). Ez pedig azt a forradalmi szemléletet viszi tovább, ami az 1960-as években megjelenő első fogamzásgátló tablettákkal jelent meg.

Máshol és máshogy szívódik fel

A tablettákról és a spirálokról is rengeteg kutatási anyag halmozódott már fel, ez azonban még mindig nem elég arra, hogy minden részletre kiterjedően tájékoztassák a nőket a várható és lehetséges mellékhatásokról. Ráadásul az utóbbi évtizedekben inkább a tabletták jelentették a fő kutatási irányt, a ma is használt hormonális spirálok ugyanis jóval később kezdtek el elterjedni, mint az orális fogamzásgátlók. Ezért fordulhatott elő az is, hogy csak most, 2024-ben fedte fel egy kiterjedt kutatás azt, hogy a spirálok használata is ugyanolyan mértékben hajlamosíthat a mellrák kialakulására, mint a tabletta. Ennek ellenére a spirálok ma már nem tekinthetők veszélyes fogamzásgátló eszköznek – igaz, ez nem mindig volt így.

A mai spirálok ugyanis már nem ugyanazok, mint az elsők. A fogamzásgátlás méhen belüli eszközeinek története egészen az 1900-as évek elejéig nyúlik vissza, amikor a selyemhernyó beléből elkészítették az első méhen belüli fogamzásgátló eszközöket. Ezek amellett, hogy a terhesség elkerülésében valóban hatékonynak bizonyultak, elég magas fertőzéskockázatot jelentettek, és ez egészen addig így is maradt, amíg a termékfejlesztők rá nem jöttek, hogyan lehet olyan eszközt létrehozni, amelyen az ellenőrzőszálak nem vezetnek baktériumokat a méhüregbe.

Az első méhen belüli eszközök egyébként nem is hasonlítottak alakjukban sem a maiakra; kezdetben ezüsttel és arannyal dolgoztak, ezek az anyagok ugyanis károsítják a spermiumokat. Egészen a 60-as évekig várni kellett arra, hogy elkészüljön az első réztekerccsel bevont műanyag eszköz, ami egy kis T-betűre hasonlított (a mai napig kapható ilyen IUD a piacon). A réz lassú felszabadulása biztosította, hogy nem termékenyül meg a petesejt. Tehát még ez az eszköz sem tartalmazott hormont – az első hormontartalmú spirál csak a hetvenes években került piacra, hogy aztán egészen a kilencvenes évek végéig kapható maradjon.

Azonban ezek az 50-60 évvel ezelőtti spirálok sokszor okoztak gyulladást, fájdalmas volt a felhelyezésük, viselésük görcsökkel és pecsételő (közti)vérzéssel járt, az egészségügyi kockázatok miatt pedig botrányok övezték a fejlesztés útját.

Az első új generációs, kombinált hormontartalmú spirálokat a 2000-es évekre fogadta el az Egyesült Államok élelmiszer- és gyógyszerügyi hivatala (FDA), és ezek közül van olyan, amely akár 12 évig is megvéd a nem kívánt teherbeeséstől, kihordási idejük azonban ennél rövidebb, maximum 8 év. A mostani spirálok kisebbek és rugalmasabbak, mint az elődjeik, ritkán okoznak gyulladást, elenyésző számban fordul elő a viselésük mellett méhen kívüli terhesség vagy megtermékenyülés. A hormontartalom biztosítja, hogy a korábban a méh falát gyulladásban tartó eszköz mára kényelmes alternatívát jelent mindazoknak, akik 3-5 vagy akár 8 évig egyáltalán nem akarnak a fogamzásgátlással napi szinten foglalkozni, ilyen időtávlatban ráadásul anyagilag is megéri: az ára elmarad az ennyi időre elegendő tablettáétól.

A lokálisan kibocsátott hormontartalomnak kevesebb mellékhatást tulajdonítanak a szakemberek, mint a szájon át bevitt hormonkészítményeknek. Ez egyrészt abból fakad, hogy sokkal kevesebb hormont kell feldolgoznia a szervezetnek egységnyi idő alatt, és azt sem az emésztőrendszeren keresztül, így nem terheli meg a májat, valamint más gyógyszerek vagy betegségek sem befolyásolják a felszívódást. Másrészt pedig a spirálok a túl erős menstruáció miatt szenvedő nőkön is segíthetnek: enyhítik a menstruációs görcsöket, van, akinek teljesen megszűnik a vérzése is, ami az endometriózissal küzdőknek megváltást jelenthet.

Kényelmes, észrevétlen, hatékony és ugyanaz a hátránya, mint a tablettának

A hormontartalmú fogamzásgátlást a pozitív tulajdonságai és a kényelme mellett azonban összefüggésbe hozzák a mellrák megemelkedett kockázatával is. Ám ez a kockázat az orvosok és kutatók szerint még mindig jóval csekélyebb annál, mint amilyen előnyöket jelent az, hogy a nők rendelkezhetnek a saját testük felett, és a hormontartalmú gyógyszerekkel kezelhetnek bizonyos betegségeket is.

Ez a szempont – mármint az, hogy a nők rendelkezhetnek a saját testük, illetve méhük felett –, egyébként nem volt mindig összekapcsolható a spirál szimbólumával. A méhen belüli fogamzásgátló eszközök sokáig, úgy az előző évszázad közepéig egyet jelentettek a patriarchális társadalmi berendezkedés jelentette elnyomással. Ahhoz, hogy ezt levetkőzze, a spirálnak szinte teljesen újjá kellett születnie a 2000-es évekre, a hormontartalmú IUD-k így ma már a tablettákat is lenyomták a piaci versenyben és egyfajta feminista, önrendelkezési ikonná váltak. A friss kutatások szerint pedig nemcsak a kényelmük, a hatásuk és hatékonyságuk, hanem a mellékhatásaik is egészen hasonlók.

Egy átlagos nőnél a mellrák kialakulásának esélye az Amerikai Ráktársaság (ACS) adatai szerint 13 százalék, ami azt jelenti, hogy jóval több esélye van egy nőnek arra, hogy az élete során rosszindulatú elváltozást találjanak a mellében, mint arra, hogy megnyerje a magyarországi ötös lottó főnyereményét. Ez a 13 százalék azonban a teljes élettartamra vonatkozó adat, márpedig minél idősebb valaki, annál nagyobb a mellrák kialakulásának kockázata. A dániai kutatás ezzel szemben a 15–49 éves korosztályban végzett vizsgálatot, így meglehetősen alacsony esetszámon mutatott ki 40 százalékos növekedést a mellrák relatív kockázatában azoknál, akik fogamzásgátlót (pl. spirált) használnak – mindössze 29-cel több esetet jegyeztek fel ebben a csoportban tízezer főnként.

Ez jól mutatja azt, hogy valójában nem konkrét veszélyről van szó, inkább arról, hogy – ahogy egyébként mindenkinek – a tablettát szedő nőknek is fontos lenne rendszeres szűrővizsgálatokra járniuk, ugyanis mind a mellrák, mind a méhnyak- és petefészekrák viszonylag lassan alakul ki, így az éves szűrésen felfedezett elváltozások alapján a súlyos betegségek jó eséllyel elkerülhetők lehetnek.

Ez így is működik az olyan országokban, mint Dánia, ahol az egészségügyi ellátás általános és jóformán mindenki számára egyenlően hozzáférhető. Magyarországon ez már kevésbé mondható el, ráadásul míg az orvosok az éves szűrést javasolják a pácienseiknek, a társadalombiztosító csak 3 évente javasolja a méhnyakrákszűrést, az emlőrákszűrést pedig kétévenkénti gyakorisággal és csak 45 éves kor fölött.

Azoknak viszont, akik valamilyen hormonális fogamzásgátlást alkalmaznak, muszáj rendszeresen orvoshoz menniük, a tablettákat ugyanis nem írják fel éves rákszűrés nélkül, a spirálokat pedig minden évben javasolt legalább egyszer ellenőriztetni, amit ilyenkor a legtöbben egy rákszűréssel is összekötnek. A szakmai vélekedés épp emiatt az, hogy azért gyakoribb a hormonális fogamzásgátlás mellett a rák kialakulása, mert egyszerűen több esetet diagnosztizálnak már a korai stádiumban a szűréseken. A megemelkedett kockázat, amit a betegtájékoztatókban is jelölnek, pedig arra sarkallja a nőket és az orvosaikat is, hogy odafigyeljenek a rendszeres vizsgálatokra.