Káprázatos videó világít rá, mire képes egy maroknyi őrült hangya, és mire nem képes az ember
Meglepő eredménnyel járt az a kísérlet, amelynek során az izraeli Weizmann Insitute of Science komplex fizikai rendszerekkel foglalkozó kutatói azt vizsgálták, hogy át tud-e juttatni egy csapat hangya egy T-alakú elemet két résen. A feladvány egyszerűnek hangzik, de mivel a rések szűkebbek, mint a T szélesebbik kalapja, nem is olyan könnyű, mint első ránézésre tűnik. A feladat egyébként zongoraköltöztető-problémaként ismert – az ilyen típusú feladványokban jellemzően egy szabálytalan alakú tárgyat kell eljuttatni egyik pontból a másikba egy labirintusszerű, akadályokkal tűzdelt pályán.
A hangyák tökéletesen megoldották a feladatot, de az igazi meglepetés akkor következett, amikor az Ofer Feinerman professzor által vezetett csapat egy rögtönzött evolúciós verseny keretében összevetette a rovarok teljesítményét az emberével, és kiderült, hogy bizonyos esetekben – leginkább akkor, amikor a kutatók hangyányira korlátozták az emberek kommunikációját –, a rovarok hatékonyabbnak (okosabbnak?) bizonyultak, mint az ember. A kutatók egyébként azért választották a kettős T-elemet, mert egy teher cipelése olyan kollektív feladatot jelent, ahol nem lehet a szerepeket felosztani, mint ahogy az általában a csoportmunkáknál jellemző. Mint kiderült, ez a hangyáknak előnyt, míg a kísérletben részt vevő embercsoportnak hátrányt jelentett a teljesítmény szempontjából.
A kutatók a kísérlethez a Paratrechina longicornis nevű hangyafaj egyedeit használták, amelyek hosszú csápjaikról ismerszenek meg, és őrült hangyáknak is nevezik őket, mert hajlamosak összevissza rohangálni. Az egyik feladatban egy, a másikban 7, a harmadikban 80 hangyát bíztak meg a probléma megoldásával; a humán verzióban végeztek egyemberes, kiscsoportos (6-9 emberes) és nagycsoportos (26 résztvevős) kísérletet is.
Az eredmény? Amikor egyetlen emberre bízták a feladatot, ő Homo sapienshez méltó, intelligens stratégiai tervezéssel könnyedén felülmúlta bármely hangya teljesítményét. Amikor viszont a hangyák csoportban dolgoztak, nemcsak a magányos hangyáknál teljesítettek jobban, hanem az embereknél is – különösen azokban a kísérletekben, amikor a kutatók olyan mértékben korlátozták a kommunikációjukat, hogy az hasonlítson a hangyák lehetőségeire, például napszemüveget és szájmaszkot adtak rájuk, hogy sem szemmozgással, sem beszéddel ne tudjanak jelezni egymásnak.
„A csoportokba szerveződés nem fokozta az emberek kognitív képességeit – állapították meg konklúziójukban a kutatók. – A híres »tömegek bölcsessége«, ami a közösségi hálózatok korában oly népszerűvé vált, a mi kísérleteinkben nem mutatkozott meg.”
A kutatás eredményei ugyanakkor arra utalnak, hogy a magas kognitív funkciókkal rendelkező embereknél a csoportmunka csak akkor lehet igazán hatékony, ha a csoporttagok megfelelően kommunikálhatnak egymással. A hangyákéhoz hasonló egyszerű jelzések az egymáshoz közel álló emberek között nem bizonyultak elegendőnek ehhez – ezért szárnyalhatták túl a hangyák az embereket.
A kutatók szerint a kísérlet eredményei nemcsak a csoportok döntéshozatali mechanizmusaira világít rá, hanem arra is, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal jár az individualizmus a kooperációval szemben. A hangya-ember-verseny eredményét december 23-án tették közzé az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában, a PNAS-ben.