Több mint 300 római kori és középkori leletet tártak fel Szabadbattyán határában

A székesfehérvári Szent István Király Múzeum (SZIKM) régészei az elmúlt hetekben páratlan leletegyütteseket tártak fel a Seuso-kincsek származási helyéhez közel, a Fejér megyei Szabadbattyán határában – adta hírül a Fehérvár Médiacentrum. Az izgalmas leletek között római érmék, fibulák, övcsatok, aranytárgyak, egy páncéltörő nyílhegy, egy limoges-i kereszt darabja és egy bútorhoz tartozó gomb is található.

A régészek egy 5-8 négyzetméteres területen egy nagyjából 80 darabos, késő római érmékből álló kincsleletre bukkantak a felszínen, méghozzá egy olyan területen, amely a római korban a Sárvíz folyó medréhez tartozhatott, de mint kiderült, a 4. században biztosan szárazulat volt, vagyis lejjebb volt a vízállás. Ez az információ segít a kutatóknak elkészíteni a korabeli mederrekonstrukciót a néhány éve beazonosított, a Seuso-épületkomplexumhoz kapcsolódó római kikötő körül.

Az úgynevezett gorsiumi kikötőt, ami a Sárvíz legészakibb pontja lehetett, ahová el lehetett jutni hajóval a római korban, még az 1980-as években kezdték el feltárni, de a SZIKM szakmai igazgatója, Kovács Loránd Olivér vezetésével csak pár évvel ezelőtt sikerült geofizikai mérésekkel is bizonyítani, hogy a helyszínen tényleg kikötő állhatott.

A szabadbattyáni területen hónapokon keresztül végeztek drónos felderítést, amely során újabb kőépületek nyomát fedezték fel - ezeken még idén szeretnék geofizikai felmérést végezni. „A kérdés az, hogy itt most egy vagy több településről beszélünk, azaz teljesen egybefüggően alakult ki a római korban a településhalmaz, vagy esetleg több, agglomeráció jellegű településről van szó” – idézi a lap Kovács Loránd Olivért.

A fémkeresős terepi kutatások során, amelyeket a múzeum közösségi régészeti programjában részt vevő önkéntesek is segítették, nemcsak rengeteg váltópénzként használt bronzérme került elő, hanem többek között hagymafejes fibulák, egy míves övcsat, gyűrű és egy oroszlánfejes lelet is, amelyek közül néhányat a veszprémi Pannon Egyetem kutatói vizsgálnak tovább.

„A fémkereső csapattal nagyjából 20-25 centi mélységet vizsgáltunk át, azaz tényleg csak a felső réteget bolygattuk. Izgalmas lenne tudni, hogy mi van alatta, hiszen egy iszapréteg is fedheti a leletek egy részét az egykori folyómeder és vízállás változásai miatt” – mondta Fekete Fruzsina, a terepi kutatást vezető régész. Az eddigi eredmények mindenesetre már kiterjesztették a régészeti lelőhely határait, a leletek pedig azt is bizonyították, hogy a területet egészen a középkorig használták.