Darabokra vágták, majd hulladéktelepre szállították az egyházhoz került egri Kepes Intézet utolsó megmaradt műtárgyát

Az egykori egri Kepes Intézet utolsó megmaradt műtárgyát, egy generatív dizájnnal készült, nagyméretű belsőépítészeti munkát a múlt héten darabokra vágtak, majd egy hulladéktelepre szállították.

A történetet egy szemtanú nyomán Domán Dániel osztotta meg Facebook-oldalán, illetve az Egri Ügyek című weboldal is beszámolt róla. Domán, a Kétfarkú Kutya Párt egri önkormányzati képviselője valaha a Kepes Intézet - Kortárs Művészeti Központban dolgozott, és figyelemmel kísérte a művészeti intézmény sorsát. Azt a folyamatot, hogy miként lett egy, a várost a modern és kortárs kultúra nemzetközi áramlataiba becsatornázó, ígéretes intézményből egyre jelentéktelenebb kiállítóhely, majd miként szűnt meg. Ennek a hanyatlástörténetnek az utolsó mozzanata zajlott le a múlt héten.

Az épületet, amelyet az egyház kapott meg, szeptember 3-án vette birtokba az Érsekség. Egy nappal előtte, kedden rendelt oda a város néhány embert az EKVI-től (Egri Közszolgáltatások Városi Intézménye), hogy az utolsó ott maradt tárgyat, a fogadótér nagyméretű pultját, amelyet a doubleNegatives Architecture nevű japán-svájci-magyar csoport tervezett, szedjék szét.

Domán posztja szerint szétvágták az egyébként 510 kilós tárgyat, majd az Egri Fém Kft. Külsősor utcai fémhulladéktelepére vitték. Itt szabályosan átvették a darabjait, sőt pénzt is fizettek érte, majd egy markológép tovább darabolta a műtárgyat. Nevezhetjük persze pultnak, bútornak is – bár akkor sem világos, miért kellett flexszel darabokra vágni, majd szemétre dobni –, de voltaképpen nem csupán bútorról van szó, hanem egy speciális dizájn objektről.

Botos Judit, a Kepes Intézet belsőépítésze 2012-ben az Építészfórum című lapban, Kegyelmi állapot című cikkében számolt be az épület (egyébként mintaszerűen sikerült) átalakításáról, és itt a fogadótérről is írt: „Feltártunk és rekonstruáltunk egy árkádos kis folyosót a kapualj baloldali oszlopai mögötti sávban, elegáns fogadótérré bővítve ezzel a korábban szűkös kapuáthajtót. Ebbe a térrészbe kerülhetett ezután önálló műtárgyként a képeken látható pénztár-információ-ruhatári pult.”

A Qubit elérte a Svájcban élő Maróy Ákost, a doubleNegatives Architecture csoport egyik tagját. Ő is Domán posztjából értesült arról, hogy mi lett a munkájuk sorsa, és megosztotta a Qubittel az objekt előtörténetét. Az 1998-ban alakult csoport (tagjai: Sota Ichikawa, Maróy Ákos, Max Rheiner, Kaoru Kobata, Satoru Higa, Hajime Narukava) 2008-ban Magyarországot képviselte a Velencei Építészeti Biennálén. A magyar pavilonban akkor bemutatott Corpora című projektjüket, amelyben generatív építészeti megoldásokkal kísérleteztek, 2009-ben gondolták tovább a berlini Transmedialén, de ugyanabban az évben részt vettek a linzi Ars Electronica eseménysorozaton is.

A Corpora egyébként a projektleírás szerint „egy olyan számítógépes program, amely elektronikus érzékelők tucatjait vezérelve, információkat – szélirány, mozgás, hőmérséklet, fényerő – gyűjt a külvilágról, majd olyan szerkezeteket hoz létre, amelyek állandó harmóniát keresnek a külvilág ezen elemeivel”. A projekt tétje pedig az volt, hogy „lehetséges-e önszabályozó, alulról építkező térrendszereket létrehozni bármilyen léptékben, a szobától a városig”.

Ezeknek a kísérleteknek és megjelenéseknek az eredményeit felhasználva készítették el 2012-ben a most szétvert tárgyat is a Kepes Intézet számára. Hasonló dizájn megoldással készült egyébként belsőépítészeti objekt többek között a tokiói Tama Egyetem és a szintén tokiói BAU Advertising Office számára is.

Művészeti, belsőépítészeti értékről van szó tehát, amely Kepes életművére is reflektál, kutatás, gondolkodás, tervezés állt mögötte, és bár speciálisan ide készült, lehetett volna utóélete akár a városban, akár másutt. Minden bizonnyal a város is megsejthette, hogy talán hiba volt tönkretenni, mert úgy tudjuk, másnap berendelték az EKVI embereit, majd begyűjtötték a hulladék telepről a darabokat (még az átvételi árat is visszafizették), és elvitették valahová.

Azt sem Domán, sem Maróy nem tudják, hogy hol lehetnek jelenleg a maradványok. A Kepes Intézet és a tárgy sorsát is követő Egri Ügyek arról számolt be, hogy az alkotás sorsával kapcsolatban közleményt juttatott el hozzájuk a város. Eszerint „Eger önkormányzata számára kiemelten fontos a város műalkotásainak és iparművészeti értékeinek megőrzése”.

A közlemény ezek után azt állítja, hogy a tárgy nem műalkotásként, hanem berendezési tárgyként volt leltározva az egykori intézményben. A pult „egy része korábban, illetve a bontáskor megsérült”, állítja a város, tulajdonképpen arról a károkozásról, amit maga rendelt el, majd igyekszik mindenkit megnyugtatni: a „restaurálásig biztonságos önkormányzati raktárba szállítottuk, további felhasználásáról a helyreállítást követően születik döntés.”

Kérdés, hogy egy szétfűrészelt és markolóval tovább roncsolt tárgyat mennyiben lehet majd restaurálni, mint ahogy az is kérdés, hogy ezt a város mennyire gondolja komolyan. Úgy tudjuk ugyanis, hogy az egész eljárás mögött az érsekség állt, tulajdonképpen az ő informális kérésük volt, hogy ez az alkotás tűnjön el az épületből. Ezzel kapcsolatban kérdést intéztünk az Egri Főegyházmegyéhez is – amennyiben megjön a válaszuk, a cikkünket frissítjük.

Maróy Ákos a múlt héten közérdekű adatigényléssel fordult az egri önkormányzathoz, tudakolva többek között a tárgy pontos tulajdonviszonyait, valamint az intézkedés okait, körülményeit, de eddig nem kapott válaszokat.

Az 1983-tól Ifjúsági Házként funkcionáló épület először a 19. században újult meg, a helyén ugyanis már az 1700-as években is állt egy ház. 1812-ben és 1833-ban is újjáépítették, a kettő között egy tűzvész végzett benne pusztítást, ezt követően került a homlokzatára a felirat: Fati partus (A végzet szülötte). 2012-ben egy korszerű művészeti galériát alakítottak benne a már említett Botos Judit tervezői munkája nyomán, közel 500 millió forintból.

A Kepes György képzőművész hagyatékán és szellemi örökségén alapuló intézményt az Alapítvány a Komplex Kultúrakutatásért nevű szervezet működtette. A város 2024-ben megvonta az intézménytől a támogatását, a Kepes Központ ellehetetlenült. A Kepes-művek a Dobó István Vármúzeum raktárába kerültek, és az intézmény idén végleg megszűnt, ma már a honlapja sem elérhető. A 3000 nm-es épületet a kormányzat elitképzője, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) és az Egri Főegyházmegye is meg szerette volna szerezni, végül az idén márciusban kiírt licit során a Főegyházmegye vette meg. Júniusban pedig arról volt szó, hogy az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Média és Design Intézete költözik majd ide.

Az 1906-os születésű Kepes György (Georges Kepes), képző- és fotóművész, tervező, művészeti gondolkodó a modern dizájn és technológiai alapú művészet egyik nemzetközileg is jelentős alakja volt. 1930-ban, Moholy-Nagy László meghívására Berlinbe költözött. Foglalkozott fénnyel és kinetikus művészettel, együtt dolgozott a Bauhaus több ismert képviselőjével. 1937-ben Chicagóba települt át és a New Bauhaus tanára lett. 1967-ben megalapította a Massachusetts Institute of Technology (MIT) Center for Advanced Visual Studies nevű központját, ahol 1974-es nyugdíjba vonulásáig tanított. 1991-ben kétszáz művét Eger városának adományozta. 2001-ben, 95 évesen hunyt el az Egyesült Államokbeli Cambridge-ben.