Az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) kifejezést az emberek az utóbbi időben – akár helytelenül is – gyakran használják magukra, vagy a környezetükben élőkre. Sokan a közösségimédia-felületeken hallottak alapján diagnosztizálják magukat, miközben a pszichológus közösség, illetve a társadalom sem egységesen elfogadó az ADHD-val kapcsolatban. A nemzetközi felmérések az eltérő fejlettségű egészségügyi infrastruktúrák és kezelési módszerek miatt szintén nem adnak egységes képet az érintettek számáról. Ugyanakkor egy svéd kutatás reményteli tapasztalatokról számolt be a közelmúltban: az ADHD gyógyszeres kezelése jelentősen javíthatja az érintettek életminőségét.

A felnőtt ADHD magyarországi kezelési lehetőségeiről Varga Virág, a Mindset pszichológiai központ neuroaffirmatív szemléletű pszichológusa a Qubitnek elmondta: Magyarországon a felnőtt érintettek aránya nagyjából a társadalom 1,4-4 százalékát teszi ki, de a nem megfelelő diagnosztikai ellátás miatt az adatok meglehetősen hiányosak. Ehhez hasonló statisztikáról ír a magyar ADHD-sok diagnosztikájával és terápiás kezelésével foglalkozó ADHD Központ is: ez alapján a lakosság 3-5 százalékát érinti a neuropszichiátriai állapot. A magyar statisztika nem tér el nagyon a globális adatoktól, ugyanis a világon a felnőttek 2,5 százaléka él ADHD-val.

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar az egyik leggyakrabban diagnosztizált, örökletes idegrendszeri fejlődési sajátosság. Az agy végrehajtó funkcióinak zavarából eredő tünetek jellemzően a figyelmetlenség, a hiperaktivitás, az impulzivitás és az érzelemszabályozási zavarok. Ezeknek – a megfelelő készségek elsajátításának hiányában – súlyos következményei lehetnek az érintett munkahelyi teljesítményében, kapcsolatainak minőségében, és nehézségeket okoz az időbeosztásban. Ezekhez hasonló tapasztalatokról számolt be a Qubitnek Ági, aki 59 éves, és egy éve diagnosztizálták ADHD-val. Ő négy gyereket nevel, közel egy éve egyedül, 50 évesen kezdte el az egyetemet, és jelenleg is munkakereső.

Az állami ellátás lassú, a magánellátás drága

Ági 56 éves korában kezdett el utánajárni az ADHD-diagnózis menetének, ami nem ment mindig zökkenőmentesen. Elmondása szerint a budapesti háziorvosa nem tudott erről a típusú mentális állapotról, a beutalót csak megíratta vele: két és fél év után került be a Semmelweis Egyetem Felnőtt ADHD Szakambulanciájára. A legtöbb államilag támogatott ellátás gyerekeknek szól, és ahol fogadnának felnőtt pácienseket, ott túlterhelt a rendszer. A Budapesti Péterfy Sándor utcai kórház ADHD Ambulancia Krízisintervenciós és Pszichiátriai Osztályán annyira hosszú a várólista, hogy jövő év márciusáig nem lehet időpontot foglalni.

A Semmelweis szakambulanciáján Áginak teszteket kellett kitöltenie, majd az édesanyjával is írattak egy beszámolót a tünetekre vonatkozóan. Ezután gyógyszert írtak fel neki, amiről aztán kiderült, hogy hiánycikk. Ági közel kilenc hónappal később elkezdte a gyógyszer szedését, ami eleinte segített is a tüneteken: „Mindenre oda tudtam figyelni. Máskor egy szülői értekezlet olyan volt, hogy majdnem elaludtam rajta, össze-vissza nézelődtem, majd’ meghaltam, beszélgettem a mellettem ülő szülőkkel.” Azonban hamar abbahagyta a kezelést, mert olyan mellékhatások jelentkeztek nála, mint az alacsony vérnyomás, a hányinger, vagy a libidócsökkenés. Azóta olyan gyógyszerre váltott, ami nem okoz ilyen mellékhatásokat, viszont cserébe nem is elég hatékony az ADHD-s tünetek kezelésében.

Ugyanakkor a magánellátás sem eléggé hozzáférhető megoldás, bár jóval több magánklinika van, mint állami hely – például a Corvin Pszichológiai Terápiás Központ és az ADHD Központ foglalkozik diagnosztikával és ellátással is. Varga elmondta, hogy jelenleg az ADHD-diagnózishoz szükséges minimum három alkalmas konzultáció 160-180 ezer forintba kerül. Ez azért is probléma, mert a limitált szakértői kapacitás és a magas diagnosztikai árak miatt felfedezetlenül marad a felnőtt ADHD-val élők jelentős része. A pszichológus szerint a késői diagnózist tovább nehezíti, hogy „rengeteg ember van, aki kialakította a saját kompenzációs stratégiáit arra, hogy meg tudja tartani az állását, vagy munkában tudjon maradni, de közben egyénileg szenved, mert a mindennapok során szembe kell mennie a saját működésmódjával, szükségleteivel”.

A 49 éves Mónika a Qubitnek elmondta, hogy saját magát kezdte el diagnosztizálni egy TikTokon látott videó alapján. Végül a saját mentális állapotát feltáró kutatómunka oda vezetett, hogy magánellátásban kért időpontot ADHD-diagnosztikára. Ide két-három hónap várakozási idő után bejutott, majd a pszichológiai elbeszélgetést követően teszteket töltettek ki vele. Az állapotfelmérés után gyógyszert írtak fel Mónikának, akin ez részben segített, de mint kérdésünkre elmondta: „Nem tudom, hogy mit kéne éreznem.” Elmondása szerint a mindennapi teendők menedzselése még mindig kihívást jelent, ugyanakkor a halogatás miatt kialakult szorongása alábbhagyott. Ez azért lehet, mert „megvan az a négy óra, amikor kicsit aktívabb vagyok, és jobban meg tudom szervezni a dolgokat, amikre szükségem van”.

„Soha nem tanultam, nem tudtam tanulni”

Ezeknek a felnőttkori nehézségeknek azonban jóval korábban jelentkeznek a tünetei, és már óvodás korban eltérő viselkedést figyelhetnek meg a szülők és a pedagógusok. Ha egy gyerek ADHD-s, akkor képtelen a figyelem fenntartására, az instrukciók követésére, és a feladatokat gyakran elfelejti. Bár serdülőkorban a tünetek konszolidálódnak – főleg a szociokulturális nyomás hatására –, még mindig könnyebben kiszűrhetők, mint felnőttkorban. Varga Virág elmondta, hogy a magyarországi ADHD-ellátásba kerülő felnőttek aránya a gyerekekhez képest 6 az 1-hez: amíg hat gyereket diagnosztizálnak ADHD-val, addig a felnőttek közül csak egy ember fordul pszichiáterhez ellátásért, holott az ADHD-t nem lehet „kinőni”.

Szerinte olyan ez a rendszer, mintha felnőttkorra eltűnne az ADHD. Ez a helyzet azért is alakulhat ki, mert az általános iskolában és a középiskolában is van apparátus – például gyógypedagógus, vagy iskolapszichológus – a gyerekek viselkedésének megfigyelésére. Azonban akik átesnek ezeken a szűrőkön, gyakran az egyetemi éveik alatt szembesülnek az ADHD nehézségeivel. Sok fiatalnak ekkor kell először teljesen önállóan megkonstruálni az időbeosztását, teljesíteni a középiskolainál jóval nagyobb mennyiségű egyetemi elvárásokat, és motiváltnak maradni az órára járásban – fejtette ki Varga. Szerinte az érintett fiatal felnőttek képesek felfogni és elméletben megszervezni ezeket a feladatokat, de a végrehajtási fázisban megakad a procedúra.

„Soha nem tanultam, nem tudtam tanulni. Én a mai napig nem tudom, hogy kell tanulni. Ha engem valami érdekel, azt úgyis megjegyzem” – mondta Ági. Elmondása szerint az iskolában az előtte lévő diák feleletéből jegyezte meg a tananyagot. Azóta változatlanul szétszórt, és idősebb lánya segítségével írja önéletrajzait is. Az erőfeszítések ellenére mindhiába próbálkozik a munkaerőpiacon, ugyanis szerinte túl sokat beszél, és állandóan belevág az interjúztató kérdéseibe az állásinterjún.

Mónika ehhez hasonlóan figyelemhiányos problémákkal küzdött: „Elkezdtem ingatlanosként dolgozni, ami egy rendkívül összetett munka. Szerződéseket kellett papírformátumban kitölteni, felvenni a rendszerbe. Inkább nem hoztam be új ingatlant, minthogy ezeket megcsináljam.” Az iskolai tanórák neki is nehézségeket okoztak, és mint elmondta, jelenleg is azon dolgozik, hogy megszerezze az érettségijét.

Sok múlik a munkakörnyezeten

Ugyanakkor vannak már olyan munkahelyek, amelyek támogatják, sőt kifejezetten keresik az ADHD-val élő embereket. Varga nemzetközi példákat hozott az úgynevezett neuroinkluzív kiválasztási módszerre.

A neuroinkluzivitás lényege, hogy a tipikustól eltérő idegrendszeri működéssel élőknek egy támogató és elfogadó munkahelyi közeget alakítanak ki a munkáltatók. Az amerikai JPMorgan Chase (JPMC) multinacionális pénzügyi vállalat például külön programban foglalkoztatja azokat a munkavállalókat, akiket ADHD-val diagnosztizáltak, és segít beilleszkedni nekik olyan munkakörökbe, mint a szoftverfejlesztés vagy az üzleti elemzés. A pszichológus elmondta, hogy a JPMC-hez hasonló, progresszív szervezeti felépítésű vállalatoknak (például Google, Microsoft) azért kamatozó az ADHD-s emberek alkalmazása, mert sajátos működésükből adódóan innovatívak, és gyakran nagy nyomás alatt is képesek higgadtnak maradni: „Lehet, hogy ha egy ADHD-s hiperfókuszba kerül, akkor töredék idő alatt többszörösen annyi feladatot el tud végezni, mint egy másik kolléga.”

Gyógyszer plusz terápia

Bár külföldön fel-felbukkannak neuroinkluzív munkahelyek, nemcsak az számít, hogy hol és hogyan dolgoznak az ADHD-s emberek. A szükségleteik figyelmen kívül hagyása és a támogató környezet hiánya felesleges stresszt és nyomást okozhat az érintetteknek, ami miatt traumatikus élményeket is átélhetnek. Varga szerint a gyógyszeres kezelés egy olyan eszköz, ami segíthet az idegrendszer optimálisabb működésében, hogy jobban illeszkedjen a mindennapi kihívásokhoz. Ugyanakkor kiemelte, hogy a gyógyszer önmagában nem oldja meg azokat a másodlagosan kialakuló nehézségeket – például a nem megfelelő környezeti hatásokból és a személyiségfejlődés során szerzett tapasztalatokból eredő mintázatokat –, amelyekhez további támogatásra, önismereti és terápiás munkára lehet szükség.

Varga szerint a gyógyszeres kezelés után és mellett az érintettnek meg kell tanulnia struktúrákban gondolkozni és funkcionálni, amelyekkel szemben természetes módon kialakult bennük egyfajta ellenállás. A tervezőképesség elsajátítása teszi lehetővé, hogy elkezdhessék az öngondoskodást, vagyis képesek legyenek a mentális egészségükre figyelni. Varga szerint az önmegfigyelés a harmadik komponens, ami hozzájárul a sikeres pszichoterápiás kezeléshez, ugyanis az ADHD tünetei hullámzásszerűen törnek rá az érintettekre. Ezeknek a kiváltó okait és előzményeit kell megfigyelnie az embernek, hogy megelőzhetővé váljanak a nagyobb ADHD-s kilengések.

A svédeknél működik a gyógyszeres kezelés, a britek az ellátásig sem jutnak el

Ellenben az említett magyar példákkal, egy nemrég kiadott svédországi kutatás a gyógyszeres kezelések hatékonyságáról szól. A tanulmány szerint az ADHD gyógyszeres kezelése jelentősen csökkenti az érintettek öngyilkossági hajlamát, a szerhasználatra való fogékonyságot és a közúti balesetek esélyét is. A tanulmány nem randomizált módszerrel 150 ezer ember egészségügyi adatait vizsgálta meg. A tanulmányban az életkor, a nem, az iskolai végzettség, a pszichiátriai diagnózisok és a kórelőzmény eredményeit vették figyelembe a kutatók. Az úgynevezett célkísérlet-emuláció – ez a módszer a beavatkozások okozati hatását becsüli meg – metódusával a szakemberek szigorú feltételek mentén válogattak résztvevőket a kutatáshoz, akiket bizonyos követési időszakokban figyeltek meg. Ezekből az adatokból azt a következtetést vonták le, hogy a gyógyszeres kezelés hatására 17 százalékkal alacsonyabb az öngyilkossági magatartás kockázata, 15 százalékkal a szerhasználaté, 12 százalékkal a közlekedési balesetek esélye, míg 13 százalékkal a bűnözésre való hajlam rizikója is csökken.

Angliában azonban nem ilyen reményteli az ADHD-sok helyzete. Egy korábbi brit kutatás 30 ezer ADHD-val diagnosztizált brit felnőtt adatait elemezte, majd összehasonlította 300 ezer ADHD-diagnózis nélkül élő ember adataival. Az eredmények szerint a diagnózis és a kezelés nélküli figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral élő férfiak életét hét, a nőkét kilenc évvel rövidítheti meg a mentális betegség. Ennek oka, hogy az ADHD-val járó tünetek és az idegrendszer rendellenes működése miatt sokkal több stresszhelyzetet és hátrányos megkülönböztetést élnek át az ezzel együtt élők. Keveseket diagnosztizálnak megfelelően, ráadásul akik rendelkeztek orvosi véleménnyel a mentális betegségről, hiába kértek a brit egészségügyben speciális ellátást, nem kaptak. A tanulmány szerint a diagnosztizált páciensek 8 százaléka kért egyedi orvosi kezelést egy év alatt, de nem kapta meg, míg az ADHD nélkül élőknél ez az arány egy százalék volt.