Az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) kifejezést az emberek az utóbbi időben – akár helytelenül is – gyakran használják magukra, vagy a környezetükben élőkre. Sokan a közösségimédia-felületeken hallottak alapján diagnosztizálják magukat, miközben a pszichológus közösség, illetve a társadalom sem egységesen elfogadó az ADHD-val kapcsolatban. A nemzetközi felmérések az eltérő fejlettségű egészségügyi infrastruktúrák és kezelési módszerek miatt szintén nem adnak egységes képet az érintettek számáról. Ugyanakkor egy svéd kutatás reményteli tapasztalatokról számolt be a közelmúltban: az ADHD gyógyszeres kezelése jelentősen javíthatja az érintettek életminőségét.

A felnőtt ADHD magyarországi kezelési lehetőségeiről Varga Virág, a Mindset pszichológiai központ neuroaffirmatív szemléletű pszichológusa a Qubitnek elmondta: Magyarországon a felnőtt érintettek aránya nagyjából a társadalom 1,4-4 százalékát teszi ki, de a nem megfelelő diagnosztikai ellátás miatt az adatok meglehetősen hiányosak. Ehhez hasonló statisztikáról ír a magyar ADHD-sok diagnosztikájával és terápiás kezelésével foglalkozó ADHD Központ is: ez alapján a lakosság 3-5 százalékát érinti a neuropszichiátriai állapot. A magyar statisztika nem tér el nagyon a globális adatoktól, ugyanis a világon a felnőttek 2,5 százaléka él ADHD-val.

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar az egyik leggyakrabban diagnosztizált, örökletes idegrendszeri fejlődési sajátosság. Az agy végrehajtó funkcióinak zavarából eredő tünetek jellemzően a figyelmetlenség, a hiperaktivitás, az impulzivitás és az érzelemszabályozási zavarok. Ezeknek – a megfelelő készségek elsajátításának hiányában – súlyos következményei lehetnek az érintett munkahelyi teljesítményében, kapcsolatainak minőségében, és nehézségeket okoz az időbeosztásban. Ezekhez hasonló tapasztalatokról számolt be a Qubitnek Ági, aki 59 éves, és egy éve diagnosztizálták ADHD-val. Ő négy gyereket nevel, közel egy éve egyedül, 50 évesen kezdte el az egyetemet, és jelenleg is munkakereső.

Az állami ellátás lassú, a magánellátás drága

Ági 56 éves korában kezdett el utánajárni az ADHD-diagnózis menetének, ami nem ment mindig zökkenőmentesen. Elmondása szerint a budapesti háziorvosa nem tudott erről a típusú mentális állapotról, a beutalót csak megíratta vele: két és fél év után került be a Semmelweis Egyetem Felnőtt ADHD Szakambulanciájára. A legtöbb államilag támogatott ellátás gyerekeknek szól, és ahol fogadnának felnőtt pácienseket, ott túlterhelt a rendszer. A Budapesti Péterfy Sándor utcai kórház ADHD Ambulancia Krízisintervenciós és Pszichiátriai Osztályán annyira hosszú a várólista, hogy jövő év márciusáig nem lehet időpontot foglalni.

A Semmelweis szakambulanciáján Áginak teszteket kellett kitöltenie, majd az édesanyjával is írattak egy beszámolót a tünetekre vonatkozóan. Ezután gyógyszert írtak fel neki, amiről aztán kiderült, hogy hiánycikk. Ági közel kilenc hónappal később elkezdte a gyógyszer szedését, ami eleinte segített is a tüneteken: „Mindenre oda tudtam figyelni. Máskor egy szülői értekezlet olyan volt, hogy majdnem elaludtam rajta, össze-vissza nézelődtem, majd’ meghaltam, beszélgettem a mellettem ülő szülőkkel.” Azonban hamar abbahagyta a kezelést, mert olyan mellékhatások jelentkeztek nála, mint az alacsony vérnyomás, a hányinger, vagy a libidócsökkenés. Azóta olyan gyógyszerre váltott, ami nem okoz ilyen mellékhatásokat, viszont cserébe nem is elég hatékony az ADHD-s tünetek kezelésében.

Ugyanakkor a magánellátás sem eléggé hozzáférhető megoldás, bár jóval több magánklinika van, mint állami hely – például a Corvin Pszichológiai Terápiás Központ és az ADHD Központ foglalkozik diagnosztikával és ellátással is. Varga elmondta, hogy jelenleg az ADHD-diagnózishoz szükséges minimum három alkalmas konzultáció 160-180 ezer forintba kerül. Ez azért is probléma, mert a limitált szakértői kapacitás és a magas diagnosztikai árak miatt felfedezetlenül marad a felnőtt ADHD-val élők jelentős része. A pszichológus szerint a késői diagnózist tovább nehezíti, hogy „rengeteg ember van, aki kialakította a saját kompenzációs stratégiáit arra, hogy meg tudja tartani az állását, vagy munkában tudjon maradni, de közben egyénileg szenved, mert a mindennapok során szembe kell mennie a saját működésmódjával, szükségleteivel”.

A 49 éves Mónika a Qubitnek elmondta, hogy saját magát kezdte el diagnosztizálni egy TikTokon látott videó alapján. Végül a saját mentális állapotát feltáró kutatómunka oda vezetett, hogy magánellátásban kért időpontot ADHD-diagnosztikára. Ide két-három hónap várakozási idő után bejutott, majd a pszichológiai elbeszélgetést követően teszteket töltettek ki vele. Az állapotfelmérés után gyógyszert írtak fel Mónikának, akin ez részben segített, de mint kérdésünkre elmondta: „Nem tudom, hogy mit kéne éreznem.” Elmondása szerint a mindennapi teendők menedzselése még mindig kihívást jelent, ugyanakkor a halogatás miatt kialakult szorongása alábbhagyott. Ez azért lehet, mert „megvan az a négy óra, amikor kicsit aktívabb vagyok, és jobban meg tudom szervezni a dolgokat, amikre szükségem van”.

„Soha nem tanultam, nem tudtam tanulni”

Ezeknek a felnőttkori nehézségeknek azonban jóval korábban jelentkeznek a tünetei, és már óvodás korban eltérő viselkedést figyelhetnek meg a szülők és a pedagógusok. Ha egy gyerek ADHD-s, akkor képtelen a figyelem fenntartására, az instrukciók követésére, és a feladatokat gyakran elfelejti. Bár serdülőkorban a tünetek konszolidálódnak – főleg a szociokulturális nyomás hatására –, még mindig könnyebben kiszűrhetők, mint felnőttkorban. Varga Virág elmondta, hogy a magyarországi ADHD-ellátásba kerülő felnőttek aránya a gyerekekhez képest 6 az 1-hez: amíg hat gyereket diagnosztizálnak ADHD-val, addig a felnőttek közül csak egy ember fordul pszichiáterhez ellátásért, holott az ADHD-t nem lehet „kinőni”.

Szerinte olyan ez a rendszer, mintha felnőttkorra eltűnne az ADHD. Ez a helyzet azért is alakulhat ki, mert az általános iskolában és a középiskolában is van apparátus – például gyógypedagógus, vagy iskolapszichológus – a gyerekek viselkedésének megfigyelésére. Azonban akik átesnek ezeken a szűrőkön, gyakran az egyetemi éveik alatt szembesülnek az ADHD nehézségeivel. Sok fiatalnak ekkor kell először teljesen önállóan megkonstruálni az időbeosztását, teljesíteni a középiskolainál jóval nagyobb mennyiségű egyetemi elvárásokat, és motiváltnak maradni az órára járásban – fejtette ki Varga. Szerinte az érintett fiatal felnőttek képesek felfogni és elméletben megszervezni ezeket a feladatokat, de a végrehajtási fázisban megakad a procedúra.

„Soha nem tanultam, nem tudtam tanulni. Én a mai napig nem tudom, hogy kell tanulni. Ha engem valami érdekel, azt úgyis megjegyzem” – mondta Ági. Elmondása szerint az iskolában az előtte lévő diák feleletéből jegyezte meg a tananyagot. Azóta változatlanul szétszórt, és idősebb lánya segítségével írja önéletrajzait is. Az erőfeszítések ellenére mindhiába próbálkozik a munkaerőpiacon, ugyanis szerinte túl sokat beszél, és állandóan belevág az interjúztató kérdéseibe az állásinterjún.