A kortárs holland design úgy holland, hogy közben nem az, és úgy hagyományos, hogy a jövőbe tekint

Termékeny ellentmondás feszül a cím és a tartalom között: a Határtalan design című kiállítássorozaton most már három éve vannak „ország-fókuszok”. Azaz egyszerre jelenik meg a design nemzeti keretben és nemzetek felettiségében. Eközben mindazt, ami az alkotó, kreatív területeken történik, egyre nehezebb nemzeti keretben értelmezni.

Mert bár nagyon is léteznek tradíciók, amelyeket az egyes nemzeti kultúrák termeltek ki, és ma is oda köthetők, a kortárs design önálló műhelyei, iskolái abszolút nemzetköziek, és ezeket a bizonyos tradíciókat a bennük dolgozók értelmezik és alakítják. Másrészt globálisak azok a kérdések és problémák is, amelyekre a designerek választ keresnek. Ettől persze még mindig szoktunk skandináv, vagy olasz designról beszélni. A 21. Határtalan design-on, 2025-ben a holland és a lengyel design áll a fókuszban.

A holland design olyan iskolákhoz és műhelyekhez köthető, amelyekbe nagyon sokfelől érkeznek nagyon különböző kultúrájú emberek. A több mint hetven éves Design Academy Eindhoven (DAE) művészeti egyetem hallgatói is – akik közül a Határtalan design is felvonultat jónéhányat – zömmel külföldiek, a kiállítás kurátorai, Szigeti Szilvia textiltervező és Radnóti Tamás belsőépítész úgy fogalmaznak: inkluzív és integratív egyetemről van szó, a végzősöket bemutató graduate show-n 70 százalékban nemzetközi hallgatók munkáit látni. Amelyeket azonban jól érzékelhetően meghatároz az említett helyi tradíció, a helyi szellemiség, így tehát amit látunk, az mégiscsak holland design.

A Kiscelli Múzeumban látható kiállítás holland szekciója emblematikus tervezővel és ikonikus munkával indul. Gerrit Rietveld (1888-1964) a designtörténetben is meghatározó jelentőségű innovátor, akinek talán a Rood-blauwe stoel (Piros-kék szék, 1918) című terve a legismertebb, de közvetlenül utána a második leghíresebb a Zigzagstoel (Cikk-cakk szék, 1932-34) – és pontosan ez a munka nyitja a szekciót.

Minimalista esztétika, gazdaságos, takarékos problémamegoldás, utalás a konstruktivizmusra, összecsengés a Bauhausszal, jövőbe tekintés: a szék a holland De Stijl iskola illetve irányzat, és azon belül a neoplaszticista vonal tökéletes példája. A mai napig gyártja a Rietveld Originals, változatlan formában, az eredetinek kijáró tisztelettel. A Határtalan design Rietveld gondolkodását afféle kiindulópontnak tekinti a holland szekcióban, a széket pedig amúgy is középponti szerepbe helyezi idén, mint alapvető használati és berendezési tárgyat, illetve mint problémát.

A funkció, a használat, a formai megújítás, a társadalmi érzékenység és a fenntarthatóság kérdései végig ott lebegnek a szekcióban kiállított darabok felett. Székvariációkat és kreatív, környezetbarát anyaghasználatot látunk két fiatal alkotótól, az osztrák Anna Reseitől és a német Elly Feldsteintől, akik szintén Hollandiában, a DAE-n tanultak, valamint közük volt a Dutch Invertuals stúdióhoz is.

Ez a szintén Eindhovenben működő formatervező stúdió kreatív elméket köt össze, hogy a kortárs és korszerű design eszköztárával segítsenek ügyfeleiknek a problémamegoldásban, valamint kutatásokat végezzenek arról, hogy a jövőben merre tarthat majd a fenntartható formatervezés. Működtetnek egy tudásmegosztó platformot is (Dutch Invertuals Academy), amely online végez tudásátadást és mentorálást a világon bárhonnan jelentkező fiatal szakembereknek.

Amina Zemouli megint csak Eindhovenhez kötődik. Munkáiban innovatívan használja a 3D nyomtatás technológiai megoldásait. Tárgytervezésről van szó, ha úgy tetszik, hagyományos designról és esztétikáról, de az abszolút kortárs technológiák, a magával hozott matematikai érdeklődés és ismeretanyag, valamint a családi vonalon érkező algériai kézműves- és formakultúra összjátékaként szinte zavarba ejtően új minőség jön létre. Nagyon egyszerű formákra, alapelemekre visszavezetett, bárhogy ismételhető és variálható mintázatokból építkezve, szinte költői tárgyak állnak össze.

Wart Wijnand első ránézésre egy geget alkotott, pedig a csavart megoldással létrehozott, tulajdonképpen mindössze két „anyagszál” szellemes összedolgozásából álló Twisted-szék elegáns és megint csak minimalista megoldás. Wijnand a Fa- és Bútoripari Főiskolán kezdett tanulni, majd a DAE-n kötött ki, aztán saját vállalkozást alapított. Két dolog érdekli, a kísérletezés az anyagokkal, valamint a meglepetés, amelyet látszólag teljesen hétköznapi tárgyaival okozni lehet. Mellette Diederik Schneemann stokija szabályos dobókockákból áll, a Lucky Dice sorozatban minden szobabútort ezekből a kockákból állít össze – ez azért tényleg megmarad a vizuális geg területén, még ha az újrafelhasználás vagy értéknövelő újrahasznosítás (upcycling) tetszetős példája is.

Ha már geg: a francia-holland Maxim Duterre napraforgólámpái tényleg egy objektivált vizuális poénra épülnek, ugyanakkor nem pusztán abban merülnek ki. A forgó-forgatható lámpák érzékeny, finom szerkezettel vannak megoldva. Az In-Animate állólámpák installálásában a Kiscelli galériaterében maga a művész működött közre, ugyanis fontos számára a tárgyak utóélete és megjelenítése is. Az In-Animate azt vizsgálja, milyen „életet” tulajdonítunk a mindennapi tárgyainknak, és arra hívja fel a figyelmet, hogy a mi törődésünktől és figyelmünktől is függ e tárgyak „életben maradása”. Az installáció mesterséges virágokat mutat be a lét különböző szakaszaiban – a vibrálóan élőtől az elhaló és élettelen állapotig, ennek megfelelően változhat a lámpák fénye is.

Az eindhoveni Lynn Gong az ázsiai minimalizmust és funkcionalitást hozza be: a természetes anyagokból készült székén két textilhengert helyezett el, ezeket tekerni lehet, mintha csak egy textilműhelyben vagy textilboltban volnának elhelyezve, és ennek segítségével állítható be a szék a testünk magasságának és kényelmi igényeinknek megfelelően. Időtlen darab és időtlen megoldás: mintha több száz évvel ezelőtt tervezték és készítették volna, olyan ez a szék. Lynn Gong tárgyaira egyébként is jellemző az a fajta meghökkentés, ami egy túlbonyolított és túlelektronizált tárgykultúrájú korszakban az egyszerűségből és a praktikusságból fakad.

A szék tematikát viszi tovább az eredetileg fotóval foglalkozó Erik Kessels holland művész, designer és kurátor, a KesselsKramer kommunikációs ügynökség alapítójának Empty Chair (Üres szék) című projektje. Abból indul ki, hogy egy szék mindig implikál egy személyt is, aki ült, vagy ülhetne rajta. A tárgy tehát használót is feltételez. Az üres szék pedig a hiányról beszél: eltűnődünk, ki ülhetett rajta, vagy kinek kellene ott ülnie. Kessels olyan fotókat kezdett gyűjteni (amolyan Fortepan-, vagy Horus Archívum-jelleggel), amelyeken üres, gazdátlan szék látható valamilyen szituációban. A fotókból könyvet szerkesztett, a könyv pedig része a kiállított üres, fehér széknek: az aljára van beillesztve, ha a széken ülünk, elő lehet húzni és lapozgatni lehet.

A tervezőművészet egy teljesen más ága egészíti ki a szék-bútor vonalat: a kortárs ékszerek. Trendi lett ezekről beszélni, de a diskurzus szerencsére meghaladta a „hordható-e vagy sem?” kérdését, ugyanis a kortárs ékszer ma a progresszív anyagkísérletek egyik fontos terepe. Újrahasznosítás, a leghétköznapibb anyagok újrafelfedezése, valamint szinte határtalan fantázia, ezek lehetnének a kulcsfogalmak a kiállításon, ebben a tárgycsoportban.

És miközben a 21. Határtalan design a 21. századon túlra is tekint, Floor Mommersteg munkáiba botlunk. Mintha laborban előállított, 3D nyomtatással készült tárgyak lennének, pedig semmi más, mint kézi technika, idő és türelem: a holland tervező sima nylon-szálakat használ, és a gyerekkorunkból ismerős kötözgetős, csomózgatós megoldással szinte futurisztikus tárgyakat hoz létre. Ő maga mondja a munkái mögött meghúzódó motivációkról: „Elbűvöl a folyamat, amely egy új alkotás létrehozásához vezet. Nyakláncok, brossok, gyűrűk – átlátszatlanok vagy éteri árnyalatokban fokozatosan változóak –, mindegyik tárgy kísérlet a transzparenciával, a struktúrával és a mérettel. Az ékszerek üveghez hasonlóan törékenynek tűnhetnek és könnyűek, akár a toll, de az anyag és a formatervezés szilárd és erős.”

A 21. Határtalan design kiállítás november 16-ig látogatható a BTM Kiscelli Múzeumban.

A cikk megjelenését a Holland Királyság Nagykövetsége támogatta.