Van helye a mobilnak is a gyógyulásban, és nem csak a kapcsolattartás miatt

Kevés olyan hely van, ahol a krónikusan beteg, sokszor heteket vagy hónapokat a kórházban töltő gyerekek is gondtalanul mosolyognak. A Bátor Tábor egyike az ilyen helyeknek, ám a hatvani táborhelyszín nem érhető el mindenkinek és leginkább: nem érhető el minden élethelyzetben.

Éppen ezért a Bátor Tábor Alapítvány egy sor olyan kiegészítő programot kínál, amelyek a táborok szellemiségét viszik el a kezelés alatt álló gyerekekhez. Ezek közül pedig a legújabb az az applikáció, a Campire, amin keresztül egy kis időre maguk a gyerekek is táborvezetővé válhatnak.

Az alapítvány kórházi programja már 10 éves, ennek keretében az önkéntesek iskolákban és kórházakban szerveznek tematikus és feldolgozó alkalmakat. A kórházakban a krónikus betegséggel harcoló gyermekekkel találkoznak és elsősorban offline aktivitásokat kínálnak nekik, olyan játékokat, amelyek kizökkenthetik őket a kezelések mindennapi terhéből. Azt azonban fontos belátni, és ezt Kertész Laura pszichológus, a kórházi program koordinátora is kiemeli, hogy a mobiltelefonnak a kórházban kiemelt szerepe van. Itt ez az eszköz a kapcsolattartás egyik legfontosabb csatornája, amitől nem foszthatják meg a gyerekeket. Ezért is gondolkodnak minél jobb és élvezhetőbb alternatívákban.

Egy nap táborvezetőként

Bár a Campire alapvetően egy fikciós játék, azért a tábort személyesen is látogatók felismerhetnek hasonlóságokat a hatvani táborhelyszín és az alkalmazás világa között. Minden kis táborvezető – vagyis az alkalmazás felhasználói – egy-egy Cimbit kap segítőül, akivel megtervezheti a saját táborát. Erre naponta 20 perc képernyőidőt áldozhat, ami egy teljes tábori napnak felel meg ebben a képzeletbeli univerzumban.

Nagy felelősség azonban egy komplett tábort irányítani, Kertész szerint azonban pont ez benne a lényeg. Ő és a kollégái hisznek abban, hogy a pszichológiában ismert öndeterminációs elmélet (SDT) által kiemelt három szükséglet kielégítése támogatja a motivációt és a mentális egészséget. Még ha ezeket egyetlen app nem is elégítheti ki maradéktalanul, már napi 20 perc játék is segíthet abban, hogy a gyerekek újabb motivációt találjanak a mindennapokhoz.

Az SDT szerint a három alapszükséglet az autonómia, a kompetencia, valamint a kapcsolódás. A Bátor Tábor szellemisége és az alapítvány teljes működése épít arra, hogy ne csak a szervező felnőttek, hanem a résztvevő gyerekek is úgy érezzék, hogy ezek a szükségleteik kielégülnek a közös időtöltés során. Ebből kifolyólag talán a legegyszerűbb azt belátni, hogy ahogy a táborokban, úgy a Campire-ben is a Cimbi végig támogató társként van jelen, akivel kapcsolódni lehet, a tábor vezetője és alkotójaként pedig egy sor másik személy jóllétén is dolgozhatnak a felhasználók. A táborvezetés ugyanakkor nagy felelősség is: számos döntést kell meghozni, ami az autonómiát biztosítja, továbbá kompetensnek is érezhetik magukat a felhasználók ebben a szerepben.

A Campire összetett és átgondolt alkalmazás, ami a pedagógiai pszichológiából kölcsönzött alapelvekkel támogatja a kórházban hosszú időt eltöltő gyerekek kikapcsolódását. Kizökkenti a gyerekeket nemcsak a mindennapokból, de a közösségi alkalmazások görgetésére is jó alternatívát kínál, ami igen hasznos lehet a sérülékeny gyermekkorban.

Gyerekek, de partnerek

A Bátor Tábor applikációjában egyedi, hogy nincs olyan nemzetközi referencia, amit felhasználhattak volna a több éve tartó fejlesztési folyamatban az alkotók. Ahogy Kertész elmondta, 2023-ban merült fel az ötlet, hogy egy olyan játékon dolgozzanak, ami a 6 évesnél idősebb gyerekek és fiatalok számára egyaránt értékes elfoglaltságot kínál. Ennek ellenére a koordinátor megemlíti azt is, hogy a tesztelés során volt olyan óvodáskorú gyermek is, aki intuitívan tudta használni az appot, ráadásul nagyon élvezte és pillanatok alatt megszerette azt.

A tesztelő gyerekeknek a teljes fejlesztési folyamatban kulcsszerep jutott. Eleve úgy látták, hogy a kórházban lévő gyermekek helyzetét ismerni és nagyjából érteni kell ahhoz, hogy megtalálják az utat hozzájuk. A kórházi programban gyűjtött tapasztalatok a fejlesztők segítségére voltak ebben. Később az alkalmazás tesztelésében is számítottak a gyerekek véleményére, hiszen lehetetlen úgy nekik szóló játékot vagy appot készíteni, hogy nem kérdezik meg őket róla.

Így végül évek alatt, gondos tervezéssel és aprólékos kivitelezéssel született meg a Campire, ami kikapcsolódást kínál, de semmiképpen nem terápiát, és ezt Kertész is hangsúlyozza: „Figyelembe vettünk terápiás szempontokat a fejlesztés során, de ez nem teszi az applikációt terápiás hatásúvá“ – fogalmaz a szakember.

És bár általánosságban elmondható, hogy a súlyos vagy krónikus betegséggel élő gyerekek gyakran érettebbek a kortársaiknál, a cél az volt, hogy az életkoruknak megfelelő kikapcsolódást kínáljanak nekik és, hogy legalább egy kis időre, de gyereknek érezhessék magukat, ugyanúgy, ahogy az a táborokban lenne.

Az appon túl

A Bátor Tábor Alapítványt a legtöbben elsősorban egyhetes élménytáborairól ismerhetik, de a szervezet munkája messze túlmutat a nyári táboroztatáson. Nemcsak gyerekeknek, hanem szüleiknek vagy a gyermeküket elvesztő szülőknek is kínálnak programokat és közösséget, az év egészében pedig igyekeznek ott lenni, ahol a krónikus betegséggel élő gyerekeknek a legnagyobb szüksége van rájuk: vagyis velük.

Az alapítvány önkéntesei iskolákat és kórházakat járnak, és elsősorban telefonmentes elfoglaltságokkal igyekeznek megszólítani a gyerekeket. Az iskolákban dolgoznak a hetekre vagy hónapokra kiesett diákok visszailleszkedésén, munkájuk egyik alapelve pedig az, hogy a gyerekeket minden helyzetben partnernek tekintik. Ez a partnerség jelent kapaszkodót akkor is, amikor az online térbe szorul a kapcsolattartás: például a Csodacsomagon keresztül bár online a találkozás, az élmény nagyon is valós. Ezt azonban csak akkor lehet élménnyé varázsolni, ha a közös munka alapja a kölcsönös tisztelet és a bizalom.

Ingyenes élményterápiás programjaikat kizárólag adományokból és az adó 1%-os felajánlásokból finanszírozzák. Rád is szükség van, hogy folytathassák munkájukat és minél több súlyosan beteg gyerek élhessen át gyógyító élményeket!