Ha a droghasználat nem csak rendészeti kérdés, mit kezdjen vele a rendőr?

A budapesti nyílt színi droghasználat az elmúlt hónapokban nemcsak közegészségügyi és szociális, hanem egyre inkább közbiztonsági kihívássá is vált. Mostanra a kormány is egyre egyértelműbben beszél arról, hogy ez nem pusztán rendészeti probléma, hanem hajléktalansággal, szenvedélybetegséggel, pszichiátriai ellátatlansággal és más szociális tényezőkkel is összefügg, ezért nem is lehet kizárólag rendőri eszközökkel kezelni.

Július közepén Magyar Péter miniszterelnök 30 napos fokozott rendőri ellenőrzést jelentett be, valamint az úgynevezett szerződéses közösségi rendőrök megjelenését, akik a kisebb súlyú intézkedések során léphetnek majd fel. Egy hónap elteltével kezd kirajzolódni ennek a megközelítésnek egy konkrétabb formája. A kormány tájékoztatása szerint a rendőrség és a szociális, egészségügyi, illetve civil szolgáltatók közösen dolgoznak majd a közterületi problémák kezelésén. Egy 24 órás Mobil Krízis Team felállítását is tervezik, amelyben szociális munkás, egészségügyi szakember és pszichológus venne részt „szükség esetén rendészeti háttérrel”. A tervek között a rendőrség és a szociális szolgáltatók közötti napi kapcsolattartás megerősítése is szerepel.

Mindez túlmutat a fokozott rendőri ellenőrzésen, és egy olyan rendszert körvonalaz, amelyben a rendészeti, szociális és egészségügyi szereplők közösen kezelik a közterületi helyzeteket. A közösségi rendészet (community policing) lényege, hogy a rendőrség a helyi közösséggel és más helyi szolgáltatókkal együtt próbálja azonosítani és kezelni a visszatérő problémákat. A rendőr itt nem csak reaktív szereplő, aki akkor jelenik meg, amikor már megtörtént a jogsértés, hanem kapcsolatot épít a lakókkal, önkormányzatokkal, szociális és egészségügyi szolgáltatókkal, civil szervezetekkel. De mekkora mozgástere lehet egy magyar rendőrnek a jelenlegi törvényi környezetben?

A mostani elképzelés budapesti előzménye nem ad választ erre a kérdésre. Józsefváros Magdolna–Orczy Negyedében 2018 és 2022 között működött a Problémaorientált Közösségi Rendészet, ahol rendőrök és önkormányzati rendészek közösen dolgoztak a helyi problémák feltárásán, a lakossággal való kapcsolattartáson, a konfliktuskezelésen és a bűnmegelőzésen. A program leírása szerint a rendőrök természetesen hatósági szerepben is eljártak, ha erre szükség volt.

Az önkormányzati beszámoló pozitív eredményeket mutat, azonban a nyilvánosan hozzáférhető anyagokból nem derül ki, hogy a rendőrség intézkedési kötelezettségét hogyan kezelték azokban a helyzetekben, amikor a közösségi rendészeti munka során jogsértésre derült fény.

A júliusban bejelentett közösségi rendészeti koncepció részleteiről még ennyi nyilvános információ sem áll rendelkezésre. A Budapesti Rendőr-főkapitánysághoz (BRFK) benyújtott közérdekű adatigénylésemre kapott válasz szerint a rendőrség a megjelölt témakörben „tervezettel, munkaanyaggal nem rendelkezik”.

A rendőri intézkedés ma kötelező elem

Márpedig a nyílt drogszcénák tereibe irányított közösségi rendőrök esetében kardinális kérdés, hogy milyen lehetőségeik és kötelezettségeik vannak. Vegyünk egy egyszerű példát. Egy hajléktalan, pszichésen rossz állapotban lévő, szerhasználó ember egy budapesti közterületen zavartan viselkedik. Nem követett el erőszakos cselekményt, de önmagára vagy másokra veszélyes lehet. A krízisteamhez egészségügyi és szociális szakember érkezik, szükség esetén rendőrrel együtt. A rendőr biztosítja a helyszínt, a szakemberek pedig megpróbálják felmérni, mire van szüksége az illetőnek: orvosi ellátásra, krízisintervencióra, szállásra, addiktológiai segítségre vagy akár csak arra, hogy valaki kapcsolatba hozza egy olyan szolgáltatással, amelyhez egyedül nem jutna el.

Csakhogy a drogok esetében van egy kis bökkenő. Ha a rendőr kábítószerrel kapcsolatos jogsértést észlel, az uralkodó jogértelmezés és a rendőrségi gyakorlat szerint intézkedési kötelezettsége van. A rendőrségi törvényben az áll, hogy a rendőr „köteles intézkedni vagy intézkedést kezdeményezni, ha a közbiztonságot, a közrendet vagy az államhatár rendjét sértő vagy veszélyeztető tényt, körülményt vagy cselekményt észlel, illetve ilyet a tudomására hoznak”. A hazai joggyakorlat szerint még az is közrendet veszélyeztető körülménynek minősül, ha valaki az otthonában csekély mennyiségű kábítószert tart saját felhasználásra, és kötelező rendőri intézkedést von maga után – nem is beszélve a nyílt színi droghasználatról.

Míg a Tisza választási programja a fogyasztók kriminalizálásának visszaszorítását, a kezelés és az érdemi elterelés előtérbe helyezését ígérte, a kormányzat későbbi kommunikációja egyelőre nem utal a drogjogi szabályozás módosítására. A Belügyminisztérium szerint a szabályozás esetleges felülvizsgálata a hatékonyabb állami fellépést szolgálná, és nem jelentene liberalizációt.

A július közepén Magyar által bejelentett fokozott ellenőrzés negyedik hetének intézkedéseit összefoglaló beszámoló hagyományos rendőri működésre utal: igazoltatásokat, elfogásokat, előállításokat és kábítószerrel kapcsolatos intézkedéseket láttunk. Ez nem meglepő, hiszen a rendőrségnek a jogsértésekre továbbra is a törvényben előírt módon kell reagálnia. Az akciósorozatot lezáró BRFK-értékelés azonban már azt is hangsúlyozza, hogy a közterületeken jelentkező helyzetek hátterében sok esetben összetett társadalmi, szociális és egészségügyi tényezők állnak. A BRFK a harminc nap alatt 64 esetben hajtott végre biztonsági intézkedést, többek között egészségügyi segítségre szoruló emberek érdekében.

Vagyis a rendészeti fellépés mellett már láthatók az együttműködés első elemei is. Arról azonban a BRFK beszámolója nem ad részletes képet, hogy mi történik, ha a segítségre szoruló ember egyben kábítószer-fogyasztó vagy birtokló is. A közleményből nem derül ki, hogy az egészségügyi segítségre szoruló, egyben kábítószerrel kapcsolatos jogsértést elkövető emberek esetében hogyan kapcsolódik össze a kétféle intézkedés. Hogyan lehet az érintetteket megfelelő egészségügyi vagy szociális szolgáltatáshoz kapcsolni úgy, hogy közben a rendőr a kábítószerrel kapcsolatos jogsértés miatt fennálló intézkedési kötelezettségének is eleget tegyen?

Kiüresedhet a közösségi rendészet koncepciója

Ha a rendőröknek a továbbiakban is minden kábítószeres jogsértés esetén intézkedniük kell, akkor a most kialakítandó közösségi-szociális modell komoly belső ellentmondást rejt. Hiába kapcsoljuk össze a rendőrséget az egészségügyi és szociális ellátórendszerrel, ha a rendőr nem tudja az érintettet egyszerűen a megfelelő szolgáltatáshoz irányítani, mert a kapcsolatfelvétel szükségszerűen büntetőeljárással is jár. Ezt egy portugál típusú dekriminalizáció eleve másképp kezeli. Ott az állapotfelmérést követően egy, a Mobil Krízis Teamhez hasonló csoport az érintettet kezelésbe vagy más megfelelő szolgáltatásba irányíthatja anélkül, hogy a találkozás szükségszerűen büntetőeljárással folytatódna.

Jogértelmezési kérdés, hogy szükséges-e a jelenlegi jogszabályok módosítása. Elképzelhető, hogy a fentihez hasonló helyzetekben a mostani szabályozás mellett is kialakítható olyan gyakorlat, amely lehetővé teszi a rendőrség és az ellátórendszer együttműködését. Ennek megítélése azonban rendészeti és jogi szakértelmet igényel, és ezt a kérdést mindenképpen érdemes tisztázni, mielőtt a közösségi rendészet élesben kezd működni.

Felmerülhet persze, hogy Magyarországon erre már létezik megoldás. A törvény bizonyos feltételek mellett lehetővé teszi, hogy a fogyasztó elterelésben vegyen részt. Ez egy legalább hat hónapos terápiás folyamatot jelent, aminek az elvégzésével a büntetőeljárást megszüntetik. Csakhogy ez nem ugyanaz, mint amikor a rendőr a helyszínen továbbirányítja az embert egy szociális vagy egészségügyi szolgáltatás felé. Az elterelés előtt és alatt ugyanis folyik a büntetőeljárás, és egyre szigorúbb feltételeknek kell megfelelni a szolgáltatás igénybevételéhez. Egy rendezetlen élethelyzetben élő, hajléktalan vagy súlyosan szerhasználó ember esetében már az is komoly akadály lehet, hogy a folyamatot megkezdje, nemhogy hónapokon át, kihagyás nélkül végig is vigye. Ráadásul a büntetőeljárásnak még akkor is súlyos anyagi következményei lehetnek, ha az eljárás végül az elterelés teljesítésével zárul.

Ahol a tilalmi megközelítés is nagyobb mozgásteret hagy

Nemzetközi példákból látható, hogy a rendőrség akkor is lehet a kapcsolat első pontja egy szerhasználó és az ellátórendszer között, ha a kábítószer fogyasztása bűncselekménynek minősül. Nem példa nélküli, hogy a rendőrségi intézkedést nem csak a büntetőeljárás felé vezető útként használják. Angliában például a rendőrség bizonyos drogbirtoklási ügyeket bírósági eljárás nélkül lezárhat úgynevezett out-of-court disposal keretében. A bírósági eljáráson kívüli intézkedések között olyan megoldások is szerepelnek, amelyek kezelés vagy más támogatás felé terelik az érintettet. Egy friss kutatás, amely 13 angliai rendőri szerv több mint 62 ezer ügyét vizsgálta, azt találta, hogy akik így mentesültek büntetőeljárás alól, egyharmaddal kisebb valószínűséggel követtek el újabb bűncselekményt, mint a hasonló, drogbirtoklás miatt eljárás alá vont személyek.

Skóciában szintén működnek olyan megoldások, amelyek a rendőrségi intézkedést követően a büntető igazságszolgáltatás helyett egészségügyi vagy szociális szolgáltatásokhoz irányítják az érintetteket. A skót kormány ezt kifejezetten a büntető igazságszolgáltatásból való minél korábbi elterelés részeként kezeli.

Mitől működhet a közösségi rendészet?

A közösségi rendészetben itthon is fontos elemnek kellene lennie, hogy a rendőr büntetőeljárás indítása nélkül továbbirányíthassa azt, akinek problémája elsődlegesen nem rendészeti természetű. Ebben a modellben a rendőröknek világos kritériumokat kell adni ahhoz, hogy mikor kell intézkedniük és mikor nem, hogy a döntés ne pillanatnyi szimpátián vagy előítéleten múljon. Egyértelmű előírások kellenek arra is, hogy mikor kell egészségügyi vagy szociális segítséget kérni, és hogyan lehet az érintettet ténylegesen elérhető szolgáltatáshoz kapcsolni. Nem elég ugyanis azt mondani egy szerhasználónak, hogy vegyen igénybe segítséget. A rendőrnek ismernie kell azokat a helyeket és szakembereket, ahová az adott helyzetben továbbküldheti az érintettet.

A rendszer egyik legfontosabb próbaköve, hogy képes lesz-e úgy bevonni a rendőrséget az ellátórendszer munkájába, hogy közben a szerhasználókkal való találkozás ne szükségszerűen a büntető igazságszolgáltatás felé vezessen. Ha erre nincs működő válasz, akkor a közösségi rendészetből legfeljebb közösségibb rendőri jelenlét lesz.

A szerző a Társaság a Szabadságjogokért drogpolitikai szakértője.