A kormány által tervezett új rendszer egyik legfontosabb próbaköve, hogy képes lesz-e úgy bevonni a rendőrséget az ellátórendszer munkájába, hogy közben a szerhasználókkal való találkozás ne szükségszerűen a büntető igazságszolgáltatás felé vezessen. Ha erre nincs működő válasz, akkor a közösségi rendészetből legfeljebb közösségibb rendőri jelenlét lesz.
Pósfai Gábor, a Tisza-kormány belügyminisztere nemrég a szigor fenntartása mellett tette le a garast. Milyen érvek szólnak a liberalizáció mellett az amerikai, a kanadai és a németországi tapasztalatok alapján?
A Magyarországon meghirdetett drogháború és a zéró tolerancia szemszögéből kifejezetten gyanúsnak hat, ha egy irányzat felvállalja a kannabisz és a pszichedelikus drogok alkalomszerű használatát, miközben távol tartja magát az alkoholtól vagy a kokaintól. Pontosan ez a Cali Sober lényege.
Ha egy depresszióban szenvedő embernek azt mondjuk, hogy élete végéig depressziós lesz, akkor ezzel nemcsak megbélyegezzük, de vissza is tartjuk a változástól. Mi indokolja, hogy a szerhasználati problémáról másképp gondolkodjunk, és csak az élethosszig tartó absztinenciát fogadjuk el kívánatosnak?
A magyar kormánypárti sajtó azzal riogat, hogy „óriási mennyiségben zúdulhat az EU feketepiacára az Ukrajnában orvosi célra termesztendő cannabis”, de a törvény kialakításában részt vevő ukrán szervezetek ezt teljesen másképp látják. A lengyel és a német példa sem indokolja a félelmeket.
2021 óta Magyarország az egyedüli uniós ország, amelynek nincs összehangolt eszköztára a kábítószerügy kezelésére. Öröm az ürömben, hogy a Fővárosi Közgyűlés szerda délelőtt elfogadta Budapest saját drogstratégiáját, ami más magyar városoknak is iránymutató lehet.
Az EU-tagállamok felében már nem lehet börtönbüntetést kiszabni, ha valaki személyes használatra birtokol marihuánát. Hogyan lehetséges, hogy az elmúlt 15 évben Magyarország egyre távolabb kerül a dekriminalizációtól?