Cambridge-i kutatók szerint mégsem az üstökösök hozhatták el az élet építőköveit a Földre

Régóta élő elmélet, hogy a földi élet kialakulásához szükséges molekulákat az üstökösök hozták a bolygóra, hiszen ezek az égitestek számos szén- és nitrogéntartalmú szerves vegyületet hordoznak. A Cambridge-i Egyetem kutatóinak a Scientific Reports című folyóiratban megjelent tanulmánya szerint azonban ez legfeljebb egyszeri szerencsés véletlen lehetett, nem pedig az a folyamatos szállítás, amit korábban feltételeztek.

A kutatók számítógépes szimulációkkal vizsgálták, hogy a hidrogén-cianid (az élet kialakulásában kulcsszerepet játszó, az üstökösökön gyakran előforduló molekula) túlélhette-e a becsapódást. Azt találták, hogy az üstökösök túl gyorsan és túl meredek szögben érkeznek a Föld légkörébe, így a szerves molekulák a felszínnel ütközve szinte biztosan elpárolognak. A tanulmány vezető szerzője, Richard Anslow szerint az elképzelés romantikus, de az eredmények alapján rendkívül valószínűtlen.

A kutatók 2023-ban azt vetették fel, hogy egymáshoz közel keringő bolygók rendszerében az üstökösök lelassulhatnak, ha bolygóról bolygóra pattognak, és közben szerves molekulákat juttatnak el hozzájuk. Most azt vizsgálták, lehetséges volt-e ez a mi Naprendszerünkben. Az eredmények szerint a Földbe csapódó üstökösök száma a bolygó első 500 millió évében gyorsan csökkent, így legfeljebb néhány alkalom adódhatott arra, hogy hidrogén-cianid érkezzen a felszínre. Ha pedig mégis eljutott oda, nem maradt sokáig koncentrált formában, vagyis az élet kémiai folyamatainak nagyon gyorsan be kellett volna indulniuk a becsapódás után. Anslow szerint ehhez egy az egymillióhoz esélyű egybeesésre lett volna szükség: pont megfelelő sebességre és szögre, majd arra, hogy a kémiai folyamatok is azonnal megkezdődjenek. A kutatók szerint az élet építőkövei inkább az üstökösöknél jóval gyakrabban becsapódó aszteroidák nyomán, vagy magán a Földön zajló folyamatokban jöhettek létre.

A Mars ebből a szempontból jobb jelölt lehetett: mivel kisebb a Földnél, gyengébb a gravitációja, így a Naprendszer korai időszakában az üstökösök kisebb sebességgel csapódhattak be, és a rajtuk lévő molekulák nagyobb eséllyel maradhattak épen. Anslow szerint ez nem jelenti azt, hogy ez a Marson biztosan megtörtént, csak azt, hogy furcsa lenne, ha a Földön igen, a Marson viszont nem – de ennél valószínűbb, hogy egyik bolygón sem történt meg. A kutatók szerint az eredmények a Naprendszeren kívüli élet keresésében is hasznosak lehetnek, a James Webb űrtávcső utódai (pl. a tervezett Habitable Worlds Observatory, vagyis Lakható Világok Obszervatórium) például olyan bolygórendszereket kereshetnek, ahol a „pattogó” üstökösök valóban eljuttathatták az élet építőköveit a bolygókra.

Kapcsolódó cikkek: