A Földtől 370 fényévre található PDS 70 rendszer egyik bolygója körül olyan korong jelent meg, ami egy vagy több hold születését jelzi előre – ilyen jelenségről eddig még nem sikerült felvételt készíteni.
Amerikai csillagászok és fizikusok a LIGO által elsőként észlelt gravitációs hullám információit elemezték a korábbiaknál sokkal tüzetesebben. Kiderült, a két fekete lyuk egyesülése után a teljes eseményhorizont területe valóban változatlan maradt – ahogy azt Stephen Hawking megjósolta.
A LIGO és a Virgo detektorok először érzékeltek olyan gravitációs hullámokat, amelyek fekete lyukak neutroncsillagokkal való összeolvadásához köthetők – tőlünk 900 millió, illetve egymilliárd fényévnyire. Most már érthetőbb, miért nem észlelnek fekete lyukak körül keringő pulzárokat a mi galaxisunkban.
Feltóti Péter, a Magyar Asztrofotósok Egyesületének elnöke két fotóval is versenyben van a Greenwichi Királyi Obszervatórium rangos pályázat díjaiért – az egyiket a Fátyol-ködről, a másikat az Androméda-galaxisról készítette.
A Harvardi Egyetem elszállt elméleteiről ismert csillagásza sem olvasta még a Pentagon várva várt ufójelentését, de már megvan a véleménye róla: szerinte az, hogy megszületett a beszámoló, önmagában igazolja, hogy léteznek földönkívüliek, az ‘Oumuamua pedig az a vevőállomás, ami a Földről küldött adatokat fogadja. Meredeknek meredek, de elméletileg lehetséges.
Egy új kutatás szerint az elmúlt 5000 évben több mint 1700 csillag távolságából volt megfigyelhető a Föld, és néhány ilyen csillag körül biztosan kering olyan bolygó, ami elméletileg lakható.
Nyolc új kutatócsoport létrehozását támogatja a hazai Élvonal Kutatási Kiválósági Program. Közülük az egyik világítótoronyként működő csillagok vizsgálatát tűzte ki célul, űrtávcsövek és számítógépes modellek együttes használatával.
Andrew McCarthy speciális távcsövekkel és kamerákkal készít nagy felbontású fotókat különböző égitestekről. Legutóbb a napfelszín egy különösen aktív területén kialakult plazmaesőt örökített meg.
Bár a nyári napfordulót szokás Szent Iván éjjelén, vagyis június 24-én ünnepelni, azonban a legrövidebb éjszaka már régóta június 20-ára vagy 21-ére esik.
Az égbolt egyik legfényesebb csillagának elhalványodását 2019 végén figyelték meg, és a csillagászok már abban reménykedtek, hogy felrobban, de mint kiderült, szupernóva helyett más események álltak a jelenség hátterében.
A Hold csak a Nap töredékét takarta el, szabad szemmel láthatatlan volt a jelenség. Bezzeg egy jó szűrővel!
A legújabb kutatások szerint a csillagközi térből a Naprendszerbe érkező 2I/Borisov és az itt keletkezett üstökösök magját körülvevő gázban is nikkelatomok találhatók. A felfedezés segít megérteni a Naprendszer kialakulásának körülményeit, és az élet keletkezésének megértéséhez is közelebb vihet.
Ez az első szimuláció, amely egy teljes gázfelhőt képes befogni, és a környező csillagok aktivitásának hatásait is magában foglalja. Nemcsak óriási technológiai ugrást jelent, hanem lenyűgözően szép is.
Az austini Texas Egyetem csillagászainak az űrtávcső ultraibolya fényérzékenységét kihasználva sikerült megbecsülni a Jupiterhez hasonló PDS 70b nevű gázóriás tömegnövekedési ütemét.
A Johns Hopkins Egyetemen kutató Szalay A. Sándor egy patológus kollégájával közösen vágott bele az AstroPath projektbe, amelyben a rákos sejtekről a csillagvizsgálók technikájához hasonlóan készítenek képeket, amelyek Google Térkép-szerű tumoratlasszá állhatnak össze.
A NASA bámulatos vizualizációja a klímamodellekhez fejlesztett Discover szuperszámítógép kalkulációin alapul.
Két új kutatás szerint a 2019-ben Naprendszerünkbe érkező égitest a valaha észlelt legősibb üstökös lehet, és fontos információkat hordoz egy másik bolygórendszerről. A 2I/Borisov egy vegyes összetételű törmelékfelhő gravitációs egyesülése során keletkezhetett.
Az elmúlt években ezrével pályára állított olyan műhold-rajok, mint az Elon Musk-féle Starlink, mára több mint 10 százalékkal növelték a korábban javarészt csak a bolygó légköre által kiváltott torzító hatást.
A hivatalosan már „a Tesla techkirálya” pozíciót betöltő Musk az elmúlt egy évben a világ leggazdagabb embereként támadta a járványügyi intézkedéseket, és tőzsdeistenként rángatta az árfolyamokat. Poénból piacra dobott lángszórói bűnözőknél kötöttek ki, és akit csak lehetett, magára haragított. Mi jöhet még?
Az ég szemlélésének napi gyakorlata már régen nem része a filozófiának, megszűnése a csillagászatban azonban új jelenség: a digitális technológia általánossá válásának következménye. „Az ég megfigyelőinek korszaka ezzel véget ér – írja Aleks Scholz – az új eget mérnökök és programozók »alkotják«”.
A Naprendszer első ismert csillagközi vendégét 2017-ben fedezték fel, és 2040-ben távozhat. Nem üstökös, nem aszteroida, és valószínűleg nem is UFO: egy friss kutatás szerint az 'Oumuamua egy fagyott nitrogén borította bolygóból kiszakadt, folyamatosan párolgó darab.
A P172 18 jelű kvazár a számítások szerint 580-szor annyi energiát bocsát ki, mint a teljes Tejútrendszer.
Ideológiák csapnak össze egymással a csillagászatban: követelnek-e még rendkívüli állítások rendkívüli bizonyítékokat, vagy ez puszta szemellenzősség, és inkább nyitott szemmel kell keresni a különlegeset mindenhol? A csillagász Avi Loeb, a mérési hibákba pont beleférő ufók és egy űrben keringő teáskanna története.
A Leideni Egyetem és a CSFK Csillagászati Intézet kutatói Varga József csillagász vezetésével egy olyan gázból és porból álló örvényt fedezett fel egy fiatal csillag körül, amelyben egy születőben lévő bolygó bújhat meg.
Van, hogy az elképzelhető legnagyobb sebesség is fájdalmasan lassúnak tűnik.
A hímjeiket elfogyasztó pókokról elnevezett neutroncsillagok a Tejútrendszerben találhatók.
A több milliárd galaxist tartalmazó, böngészhető, nagyítható kétdimenziós térképet, amelynek összeállításán közel 200 kutató dolgozott, a következő öt évben a világegyetem legpontosabb 3D-s modelljévé igyekeznek alakítani.
Az ismert univerzum eddigi legidősebb ilyen objektuma 365-ször nagyobb mint a Tejútrendszer közepén található, 4 millió naptömegű Sagittarius A*.
Avi Loeb, a Harvard csillagászati tanszékének korábbi vezetője már 2017-ben tanulmányt jelentetett meg erről, de most könyvben fejti ki a tudóstársadalomból nagy ellenállást kiváltó elméletet. A csillagközi szivart formázó Oumuamua furcsaságaira a mai napig nincs megfelelő tudományos magyarázat.
Az idei év valóban fantasztikus és néha erősen vitatott eredményeket hozott az űrkutatásban és a csillagászatban. 2020-ban sokkal közelebb kerültünk a Naprendszer és az univerzum más szegleteinek megértéséhez.
A GAL-CLUS-022058s néven lajstromozott gravitációs lencsét a déli égbolt Kemence csillagképében fedezte fel a NASA űrtávcsöve.
A Guardian beszámolója szerint annak tisztázása még várat magára, hogy az észlelt jel forrása természetes vagy mesterséges eredetű-e.
A csillagászok azt feltételezték, hogy a 2,7 milliárd fényévre található Abell 2261 galaxishalmaz közepén található szupermasszív fekete lyuk tömege akár százmilliárdszorosa is lehet a Nap tömegének. Csakhogy a megfigyelések nem támasztják alá mindezt: nyoma sincs annak, hogy ott is van, aminek ott kellene lennie.
A CSIRO kutatói az ASKAP rádióteleszkóp-hálózattal rekordidő alatt térképezték fel a megismerhető univerzum 83 százalékát.
Az ESA magyar kutatók közreműködésével több mint 300 ezer vörös törpét észlelt a Nap körül, így egy adatfrissítéssel megtízszereződött az ismert csillagszomszédaink száma.
A Nap másodlagos fúziós folyamatából származó neutrínórészecskéket érzékelt egy olaszországi detektor. A tudományos áttörés fontos információkkal szolgál a Nap szerkezetéről, a magjában lévő elemekről és a nagyobb csillagok működéséről.
Az Artemis-program űrhajósainak valahol lakni és dolgozni is kell a Holdon, és a bázist a következő években robotoknak kell felépíteniük. A tervek még mindig nincsenek meg, de két csillagász most ősi módszerekre támaszkodva oldaná meg a dolgot.
A pályáját márciusban elhagyó 2020 CD3 természetes képződmény. Csillagászok szerint az 1,2 méter átmérőjű aszteroida azért keringhetett közel 3 évig a Föld körül, mert pályáját a Hold stabilizálta.
Összefogott egy asztrofizikus és egy idegsebész, hogy rájöjjenek, tényleg annyira hasonlít-e egymáshoz az agyi neuronok hálózata és a galaxisok kozmikus hálója, mint amennyire első ránézésre tűnik.
Egy új kutatás szerint egyszerű aminosavak sugárzás nélkül is létrejöhetnek a világűrben lévő jégszemcsék felszínén, ami arra utal, hogy ezek az élethez nélkülözhetetlen molekulák már Naprendszerünk keletkezése előtt jelen lehettek.
A csillagászat egyik legnagyobb rejtélyét oldhatja meg egy tejútrendszeren belülről származó gyors rádiókitörés, amit idén áprilisban két független rádióteleszkóp-rendszer is érzékelt.
Bebizonyosodott, hogy víztartalmú kőzetek vannak a Hold felszínének egyes részein; összesen 40 ezer négyzetkilométernyi területról feltételezhető, hogy vízjeget rejt. Utóbbi kifejezetten jól jöhet a NASA jövőbeli emberes holdküldetései során.
Az Aranyhal csillagképben található OIT 700d egy kötött tengelyforgású kőzetbolygó, amely mindig egyazon oldalát mutatja csillaga felé, de lehet folyékony víz a felszínén.
A 215 millió fényévnyire lévő csillag túl közel került egy fekete lyukhoz, amelynek extrém gravitációs tere magához vonzotta, majd csíkokra szabdalta a jobb sorsra érdemes égitestet.
Még a legzseniálisabb tudósokon is kifogott eddig a feladat, de amerikai kutatók végre megoldották: a világegyetem 31,5 százaléka anyag és energia, a fennmaradó 68,5 százalék pedig olyan sötét anyag, aminek a működését még a csillagászok sem értik teljesen.
Schmall Rafael és Tóth Bence is megnyerte saját kategóriáját a Greenwichi Királyi Obszervatórium és a Királyi Múzeum által meghirdetett megmérettetésen, amelyen idén több mint 5 ezer pályaművet értékelt a zsűri.
Amerikai geofizikusok szerint a Napnál magasabb széntartalmú csillagok környezetében kialakuló planéták anyaga egész más, mint a Földet vagy a Marsot jellemző kőzetek.
Földi teleszkópok bukkantak a Vénusz légkörében a foszfinra, amit a csillagászok potenciális életre utaló kémiai jelként tartanak számon. Nem zárható ki ugyanakkor, hogy a molekulát egy élettelen kémiai folyamat termeli.
A LIGO és a Virgo detektorai egy nagyon távoli fekete lyuk kialakulásának jeleit észlelték. A jel nemcsak az eddig észlelt legerősebb, de az egyik legtávolabbról származó gravitációshullám-jelnek számít.
A gépi tanulásos módszert fejlesztő kutatók szerint az eljárás a csillagászok munkáját segíti azzal, hogy kiszűri a fals pozitív, illetve negatív eredményeket, ezzel optimalizálja a bolygóvadászat aprólékos munkáját.