66 millió évvel ezelőtt a Chicxulub-kisbolygó eltörölte bolygónkról az összes nem-madár dinoszauruszt és tömeges kihalást indított. Egy friss kutatás szerint az ekkor Észak-Amerikában, a becsapódáshoz közel élő éjjeligyíkfélék valahogy viszont mégis fennmaradtak.
4,3 százalék esélyt adnak arra, hogy a 2024 YR4 nevű kisbolygó eltalálja a Holdat, ami az emberekre nem jelent veszélyt, de a műholdak, az űrállomások és az ott tartózkodó űrhajósok bajban lehetnek.
Szöllősi Gergely és kollégái kiderítették, hogy egyes baktériumok már több százmillió évvel azelőtt megtanulták felhasználni és tolerálni az oxigént, hogy a gáz nagy mennyiségben megjelent volna a légkörben.
Ha az 55 méteres kisbolygó 2032-ben eltalálja a Földet, helyi szintű pusztítást okozhat. A következő hónapokban a James Webb űrtávcső vizsgálja majd, amiből kiderülhet, hogy esetleges becsapódásának milyen hatása lehet.
A 2024 YR4 nevű aszteroida negyven és kilencven méter közötti szélességű, és nyolc éven belül ér ide. A kutatók igyekeznek minél többet megtudni róla, bár nagyon kicsi az esélye annak, hogy becsapódna a Földbe.
Az épület méretű, 2024 YR4 jelű égitest által jelentett kockázat kicsi, de elegendően nagy ahhoz, hogy most először életbe léptették a globális bolygóvédelmi eljárásokat, amik segítenek majd pontosítani a pályáját. Ha szükséges, egy ekkora kisbolygó eltéríthető lehet.
3,2 milliárd év is eltelhetett azóta, hogy egy hatalmas meteorit a Földbe csapódott. Ez ugyan tragikusan hangzik, a kutatók szerint azonban az aszteroida foszforhoz és vashoz juttatta a Földön akkor élő egysejtűeket.
Mégis van valami, amiről ugyanúgy gondolkodnak a Hollywood-i rendezők és a fizikusok is.
Joël Lapointe kempingtúrát tervezett Québec Côte-Nord régiójába, amikor a műholdképen megpillantotta a különös, kör alakú képződményt. Francia geofizikusok szerint egy 38-450 millió éves kráterre találhatott rá.
Az apró, nagyjából 1 méter átmérőjű égitest magyar idő szerint szerdán 18:39-kor lépett be a Föld légkörébe, és nem okozott károkat. Az elégése során így is 0,2 kilotonnányi energia szabadult fel.
A bolygó átellenes pontján kipattant rengésekből keletkező hullámok elemzése arra utal, hogy az eddig gondoltnál gyakoribbak lehetnek a földköpeny mélyében rejtőző, ultra alacsony sebességű tartományok. A titokzatos struktúrákról nagyon keveset tudunk.
A kőzetminták összevetésével azonosították a Mars öt kráterét, ahonnal elszabadultak a Földre hulló meteoritok.
A világosabb színű régióból rögtön mém lett 2015-ben, amikor a New Horizons űrszonda elhaladt a törpebolygó mellett. Egy friss kutatás szerint a terület bal oldalát egy 700 kilométeres égitest becsapódása hozta létre.
Indiai kutatók szerint az ország északnyugati részén található, közel 2 kilométer átmérőjű formáció valójában egy kráter, ami az elmúlt 50 ezer év legsúlyosabb becsapódási eseményének nyomát rögzíti.
A 14 kilométer átmérőjű Corinto-kráter létrejöttét rengeteg másodlagos kráter kialakulása kísérte – és ezek sem apró lyukak, mindegyikük legalább 10 méteres.