A politikai vezetők nem pusztán döntéseket hoznak, hanem érzelmi mezőket teremtenek, amelyek befolyásolják, hogyan gondolkodunk, mitől félünk, mit remélünk. A magyar politikai tér mára nem csupán ideológiák csataterévé vált, hanem érzelmi fertőzések ütközőzónájává is.
Vannak, akik rajonganak egyes politikai vezetőkért, míg mások egy kanál vízben meg tudnák fojtani őket. Sokszor a perspektívától függ, hogy milyen színben tűnik fel egy vezető a választók előtt, de ha a vezetettek hisznek vezetőjükben, akkor is pozitívan ítélik meg, ha kívülről veszélyesnek és károsnak tűnik, amit művel.
Mi a közös Karajanban, Bernsteinben és Donald Trumpban? Az, hogy sokan hallgatnak rájuk. A karizma, a vezetői prototípusok és a vezetés romantikája azt sugallják, hogy a vezetőket azért követjük, mert hisszük, hogy kiválóbbak nálunk és képesek megoldani kollektív problémáinkat. A vezetők hatékonysága azonban nem minden, fenn is kell tartaniuk a látszólagosan közeli, szimbolikus kapcsolatot követőikkel.