Az amerikaiak jó része középosztálybelinek gondolja magát, holott csak 44 százalékuk tartozik oda

A középosztály fogalmára nincs egységes definíció, így meglehetősen nehézkes meghatározni, pontosan ki tartozik ebbe a csoportba. Az egyes államok politikusai, gazdasági szakértői jellemzően akkor hozakodnak elő a középosztállyal, ha valamilyen adóváltozást, támogatási rendszert kívánnak a réteg megerősítéseként eladni. Így van ez az USA adóreformjával is, amelyet nagyrészt Gary Cohn, a gazdasági kabinet tanácsadója dolgozott ki, és amellyel Donald Trump elnök kifejezetten a középosztályt szeretné megerősíteni.

A Cohn-féle új adórendszer egyebek mellett megreformálná a személyi jövedelemadózást, így a mostani hét adókulcs helyett három maradna az USA-ban: a legfelső kulcs 39-ről 35 százalékra csökkenne, megtámogatva a középosztályt. Elképzelhető továbbá, hogy a gazdagok kapnának egy extra kulcsot.

De mi is a középosztály, és ki tartja magát középosztálybelinek? – tette fel a kérdést a Washington Post október 25-i cikkében. A válasz meglepő: az amerikai lakosság 62 százaléka gondolja magát középosztálybelinek, miközben nem igazán tudják, hogy mit is jelent ez a kifejezés. A Gallup idén nyáron készített statisztikája szerint ehhez képest a lakosság 44 százaléka tartozik a középosztályba, az átlagbér pedig 59 ezer dollár volt háztartásonként 2016-ban. Ehhez képest Cohn szerint a tipikus középosztálybeli család jövedelme évi 100 ezer dollár. Ez azt jelenti, hogy Cohn és az amerikai kormány kissé szűken határozza meg a középosztály jövedelmi viszonyait: bár bizonyos számítások szerint belőhető erre e jövedelemszintre az említett réteg, valójában ennél jóval nagyobb a szórás, és valószínűleg ennél sokkal kisebb összegnél kellene meghúzni a határt.

De hogy jön ez ki?

Persze adódik a kérdés: milyen módszertan alapján határozzuk meg a középosztály fogalmát? Alapvetően a statisztikák – így Magyarországon a KSH is – a jövedelmi viszonyok alapján határozzák meg ezt a csoportot. A KSH statisztikáiban konzekvensen „középrétegről” beszél, a hazai hivatalos statisztikák szerint pedig Magyarországon a középréteg az, amelynek jövedelme a medián 80 és 120 százaléka között van. Az USA statisztikai módszertana szerint a középosztály a jövedelem-eloszlás alapján az alsó három feletti és a nyolcadik alatti deciliseket fedi le.

A medián érték azt jelenti, hogy az alatt és felett pontosan ugyanannyian vannak, vagyis nem a jövedelem, hanem a jövedelemmel rendelkező emberek eloszlását mutatja. A különbség azért fontos, mert ha csak a jövedelmet vennénk alapul, azaz a jövedelmek számtani átlagát, az fölfelé torzítaná a statisztikát, hiszen a magasabb jövedelműek felhúznák az átlagot. A medián ehhez képest jóval harmonikusabb képet mutat, figyelmen kívül hagyja, hogy a gazdagok nagyon gazdagok.

De hányan és hol?

Ezekben a számításokban ugyanakkor számos tényező nem szerepel. Nem mindegy, hogy egy háztartásban hányan élnek, vagyis nem a háztartásban élők egy főre eső jövedelme a mérvadó. Pedig egyáltalán nem mindegy, hogy a Trump-kabintet által meglengetett évi 100 ezer dollárból hány főt tart el a magánszemély.

Az sem mindegy, hogy hol él az átlagpolgár. Magyarországon a jövedelmi viszonyok és a megélhetés költségei alapján a Budapest-vidék különbség a legjelentősebb, ám az USA-ban jóval nagyobb eltérések vannak az egyes államok és megyék jövedelmi viszonyai között. Így a Washington Post szerint egyáltalán nem mindegy, hogy az évi 70 ezer dollárt a Massatchusetts állambeli Newtonban keresi-e az ember, vagy Washingtonban, Dallasban, esetleg a michigani Flintben, amely azért szokott előkerülni a statisztikákban, mert ez az USA legszegényebb városa. A jóval menőbb Newtonban az átlagjövedelem 122 ezer dollár, vagyis ott az évi 70 ezer karcsúnak számít. Washingtonban ugyanakkor épp az átlagot jelenti, Dallasban átlag felettinek számít, Fintben pedig az élet császára is lehet valaki évi 70 ezerrel, mert ott az átlagjövedelem mindössze 24,9 ezer dollár.

Az USA-ban a középosztály tagja lehet az, aki 42 ezer és 125 ezer dollár között keres évente - állítja lap. Ami pedig Cohn számítását illeti, a 100 ezer dolláros éves jövedelem sincs túlságosan távol a Post kalkulációjától. A lap számításai szerint a kétgyerekes családok esetében a jövedelmek medián értéke 91 ezer dollár. A teljes lakosságra vetítve azonban a 100 ezer dolláros éves jövedelem benne van ugyan a középosztályhoz rendelt sávban, a lakosság 75 százaléka ennél kevesebbet keres.

Középosztály jövedelmének medián értékei

De csak a pénzről szól?

A fenti számítások módszertani hiányossága, legyen szó akár az amerikai kormány, akár a magyar Központi Statisztikai Hivatal adatairól, hogy csak a jövedelmi viszonyok alapján dolgozik, vagyis a középosztály definícióját kizárólag annak mentén határozza meg, hogy a halmazban szereplők nagyjából egyenlő távolságra legyenek a legszegényebb és leggazdagabb rétegtől. Ez azonban azt jelenti, hogy egy gazdagabb ország középosztálya egészen más körülmények közt él, mint egy szegényebb országé – hiszen minden esetben a saját elithez és saját szegény réteghez képest határozódik meg a közép. Így a különböző országok középosztályai valójában egyáltalán nem tartoznak ugyabba a társadalmi rétegbe.

Ráadásul a középosztály legalább annyira kapcsolódik a társadalmi attitűdökhöz, mint a pénzügyekhez. A középosztályhoz tartozóknak vannak tipikus céljai – például a szülők vágya arra, hogy a gyerekeik is az övékhez hasonló életszínvonalat érhessenek el –, és ezen célok jelentősen befolyásolják az értékrendjüket is. Ha szeretnék, hogy a gyerekük sikeres legyen, az oktatási rendszer fejlesztése is fontos nekik. Hasonló igények, attitűdök jellemzik a kultúrához, környezethez való viszonyukat is. Ezeket a mutatókat egy jövedelemalapú statisztika természetesen nem tudja mérni.  

Érdekes kísérletet lehet végezni, ha egy középosztálybelinek gondolt attitűd mentén állítunk össze egy háztartást, vagyis a jövedelmek helyett, illetve azok mellett az igényeket és azok költségét vesszük sorba. Például havi egy színház, egy könyv, egy mozi, évi két utazás, ruházkodási költségek, autó fenntartása, kiegészítve a kapcsolati tőkével, és egyéb, úgynevezett puha mutatóval. Majd ebből a körből és a jövedelem alapján kialakított középrétegből adódó közös halmazt tekinthetnénk középosztálynak. 

Egy előre ilyen kimutatás nincs, ám 2014-ben Magyarországon készült a KSH számításától jelentősen eltérő felmérés. Ez a társadalmi attitűdöket sokkal nagyobb hangsúllyal vette alapul, amelynek eredményeként a statisztikánál jóval összetettebb modellt alakított ki. Ebben a modellben a KSH-ban kimutatott 35 százalékos arányhoz képest a középosztály Magyarországon csak 7 százalékot tesz ki.