Véget vetne a netsemlegességnek az Amerikai Egyesült Államokban Ajit Pai, az internet szabályozásáért is felelős Szövetségi Kommunikációs Bizottság, az FCC elnöke, akit Donald Trump amerikai elnök még januárban nevezett ki a szervezet élére.

A netsemlegesség (net neutrality), vagyis az internetes forgalom korlátozását ellenző, az internet mint demokratikus hálózat mellett állást foglaló elv több, főleg dél-amerikai országban már az évtized elején átment a törvényhozó vagy szabályozó szerveken, de a szabad internet nagy éve 2015 volt. Ekkor sikerült átvinnie az USA-ban Barack Obamának a nyílt internetre vonatkozó rendeletet az FCC-n, és ebben az évben egyezett meg az Európai Parlament az uniós tagállamok képviselőivel a roamingdíjak eltörléséről, vele együtt pedig az egész EU-ra kiterjedő netsemlegesség előremozdításáról.

Az internet ugyanolyan fontos, mint az áram, a víz vagy a gáz

A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy a telekomcégek és az internetszolgáltatók nem részesíthetnek előnyben bizonyos típusú tartalmakat másokkal szemben. Vagyis például nem korlátozhatják a felhasználók torrentezésre vagy online videotelefonálásra használt sávszélességét, illetve a szolgáltatók saját tartalmaikra sem kínálhatnak úgynevezett korlátlan adatopciókat – a Magyar Telekom Korlátlan TV és film csomagjának például a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság ment neki 2016 decemberében, amiért a cég a saját tévészolgáltatását nem számította bele a teljes adatforgalomba, előnyben részesítette saját tartalmait minden mással szemben. Az amerikai nyílt internet rendelet továbbá közmű rangra emelte a szélessávú internetet, azaz lényegében kimondta, hogy ugyanolyan fontos, mint az áram, a víz vagy a gáz.

Ezt fenyegeti most az FCC élére Donald Trump által januárban kinevezett Ajit Pai terve, aki keddi közleményében azt állította: „A javaslatom alapján a szövetségi kormány felhagy az internet mikromenedzselésével. Ehelyett az FCC egyszerűen arra kéri az internetszolgáltatókat, hogy tegyék átláthatóvá a tevékenységüket, hogy a fogyasztók a számukra legjobb szolgáltatást tudják megvenni, a vállalkozók és a kisvállalatok pedig hozzájussanak az innovációhoz szükséges információhoz”. A javaslatról december 14-én szavaz majd a bizottság, amelynek jelenleg három republikánus és két demokrata tagja van.

Az FTC lenne az új FCC?

Az FCC egyben átruházná a versenyellenes tevékenységek kivizsgálását a Szövetségi Kereskedelmi Bizottságra (FTC), amely az elképzelés szerint hatalmat kapna az internetszolgáltatók saját szabályai felrúgásának megakadályozására. Ez, ahogy a Verge is figyelmeztet, azért cinikus húzás az FCC részéről, mert a szolgáltatók szabályzata elsősorban a cégeket védi, nem a fogyasztókat, így csak a saját ígéreteiket kell majd betartaniuk, és azoknak nem feltétlenül része a netsemlegesség.

Ez a modell akár működhet is egy olyan környezetben, ahol az elégedetlen felhasználó gond nélkül átszerződhet egy másik szolgáltatóhoz, de valójában az amerikaiak kevesebb mint negyede választhat egynél több internetszolgáltató közül – ez pedig a Verizon- és AT&T-féle óriások kezébe ad szinte korlátlan hatalmat.

A változtatás életbe lépése után ezek a szolgáltatók megtehetik, hogy maguk választják meg, mely oldalaknak és szolgáltatásoknak biztosítanak nagyobb sávszélességet, így a nagy cégek gond nélkül bevásárolhatják magukat egy gyorsabb csomagba, kinyírva a versenytársakat – így például az AT&T előnyben részesítheti az HBO streaming szolgáltatását a Netflixszel szemben.

Nem véletlen, hogy a Facebookot, a Google-t, az Amazont és még rengeteg jelentős internetcéget tömörítő Internet Association a kezdetektől a netsemlegesség mellett áll, azt hangoztatva, hogy a szabad internet adott lehetőséget a felsoroltakhoz hasonló cégeknek az innovációra, ami végső soron a gazdaság fellendítéséhez vezet.

Míg Pai, aki egyébként a 3-2 arányban átvitt 2015-ös netsemlegesség-szavazásban kisebbségben maradt, A Szabad Internet Visszaállítása néven hirdette meg a könnyedebb szabályozást szorgalmazó irányelveit, Mignon Clyburn demokrata bizottsági tag közleményében A Szabad Internet Elpusztítása névre keresztelte át a tervezett intézkedéseket. Szerinte ugyanis ha megszavazzák a javaslatot – márpedig a republikánus trió általában összetart –, azzal „lerombolják a netsemlegességet, zöld utat adva az ország legnagyobb szélessávúinternet-szolgáltatóinak, hogy fogyasztóellenes tevékenységekbe kezdjenek, ideértve a forgalom blokkolását és lassítását, valamint az online alkalmazások és szolgáltatások fizetett előnyben részesítését”.

Az American Civil Liberties Union (ACLU) politikai elemzője, Jay Stanley szerint „a netsemlegesség kivéreztetése szörnyű hatással lesz az internetes szólásszabadságra. Nélküle az olyan óriáscégeknek, mint a Comcast, a Verizon vagy az AT&T, túl nagy hatalmuk lesz, hogy beleavatkozzanak a szabad információáramlásba”.

A bizottsági elnök legfőbb érve a 2015 előtti rendszer visszaálltása mellett a javaslat májusi meglebegtetése idején az volt, hogy a szabályozás megfojtja az iparágat. A beszédében elhangzó számokat (5,1 milliárd dollár beruházáscsökkenés, 75-100 ezer munkahely megszűnése) a Free State Foundations nevű konzervatív think tank adataira alapozta, de a nyílt internet mellett álló fogyasztói érdekképviseleti szervezet, a Free Press szintén májusi tanulmánya szerint 2015 óta öt százalékkal nőttek az internetszolgáltatók beruházásai.

Az alábbi térkép világoskékkel jelöli azokat az országokat, ahol törvény vagy rendelet védi a netsemlegességet; pirossal azokat, ahol már törvényhozói szinten tárgyalják a bevezetését; sárgával a netsemlegességet nem szabályozó országokat; feketével pedig azokat, ahonnan még nem sikerült egyértelmű adatot gyűjtenie a térképet készítő Access Now nevű szervezetnek.

Ezen a térképen sárgulhat be az Egyesült Államok, ahol a decemberi szavazás után egy hónappal, január közepén történhet meg, hogy visszavonják az Obama-féle intézkedést, ezt pedig nagy valószínűséggel számtalan bírósági tárgyalás követi majd.

A netsemlegességet védő ügyvédek a Verge szerint valószínűleg két érvre hivatkozhatnak: arra, hogy a bizottságnak nem volt elég bizonyítéka a rendszer működésképtelenségére két év gyakorlat után, valamint arra, hogy az elejétől fogva határozott álláspontot képviseltek, figyelmen kívül hagyva az amerikai közvéleményt.