A kalóriadús étrend segíthet a Parkinson-kóros betegeken

Kalóriában gazdag étrend segíthet a Parkinson-kóros betegek élettartamának meghosszabbításában a Unuversity of Aberdeen kutatója, Angus Macleod szerint. A kutatás eredményeit a Neurology szaklapban pubkilálta Macleod és csapata. A Parkinson-kór olyan neurológiai állapot, amely kézremegést, a végtagok merevségét, egyensúlyi és mozgáskoordinációs problémát okoz. A statisztikák alapján az Egyesült Államokban egymillió ember szenved ebben a betegsében, és nagyjából 60 ezer új beteget diagnosztizálnak évente.

Annak ellenére, hogy a kutatások alapján gyakori a Parkinson-kór ideje alatti fogyás, ezt Maceleod és kollégái szerint nem vizsgálták korábban, így azt sem, mi lehet ennek a fogyásnak a következménye. Ennek felderítésére a csapat elemezni kezdte az észak-skóciai parkinsonos esetek adatbázisát, amiben a Parkinson-kórosok mellett a parkinsonizmusban (másodlagos Parkinson-kór) szenvedő betegek is szerepelnek.

A kutatás során 187 parkinsonos és 88 atipikus parkinsonizmusban szenvedő beteget vizsgáltak. Az alanyok által produkált eredményeket 240 fős kontrollcsoport adataival vetették össze, akik nem szenvedtek egyik betegségben sem. A tízéves vizsgálati időszak alatt feljegyezték az alanyok testtömegének változását. Jelentős súlycsökkenésnek azt tekintették, ha az alany a kiindulási súlyának legalább öt százalékát elveszítette, ami egy átlagos felnőtt férfi esetében azt jelenti, hogy 80 kilóról 76 kiló alá fogyott. A csapat azt vizsgálta, hogy a jelentős súlycsökkenés hatással van-e a páciensek ápolókra utaltságára, a demenciára és a halálozásra.

Jobban fogynak, de ez is tünet

A kutatás azt mutatta ki, hogy a Parkinson-kórban és atipikus parkinsonizmusban szenvedő betegek esetében nagyobb súlyvesztés következett be, mint a kontrollcsoportnál. Az idő múlásával minden csoportban megfigyelhető volt a súlyvesztés, de a betegeknél ez nagyobb arányú volt, közülük is az atipikus parkinsonizmusban szenvedők fogytak a legnagyobb ütemben.

A csapat emellett azt tapasztalta, hogy a súlyvesztés 2,23-szor nagyobb demenciakockázattal és 1,23-szor nagyobb halálozási kockázattal társult. Ezen kívül a betegség diagnosztizálását követő első évben a súlycsökkenéssel együtt a betegek jelentősebb ápolói segítségre szorultak.

A kutatók arra a következtésre jutottak, hogy a jelentős súlyvesztés a betegség korai következménye, amely megelőzi a későbbi, motoros tüntetek kialakulását. A kutatók szerint mindenképpen érdemes további vizsgálatokat végezni a súlyvesztés és a betegség közti összefüggésről – többek között azért, mert az eredményeket az is torzíthatja, hogy a kontrollcsoport tagjai sem voltak mind egészéségek. Ettől függetlenül a betegség korai szakaszában a tünetek mérséklésében mindenképpen segíthet a jelentős súlyvesztés megkadályozása.