Évi 6,6-6,7 milliárd dollárt tettek ki 2016-ban a legális kannabiszpiac bevételei az Egyesült Államokban – ez 30 százalékkal több, mint a 2015-ös adat. Az új piaci szegmens ezzel az amerikai gazdaság második legnagyobb növekedést produkáló területévé vált. A bevételek 71 százaléka, 4,7 milliárd dollár a gyógyászati célú marihuána (medical use) forgalmából származik, a maradék, 1,9 milliárd dollár a rekreációs fogyasztásból (adult, illetve recreational use) jön össze.

A New Frontier Data elemzése az évi 16 százalékos becsült átlagos éves növekedési ütem mellett 2025-re 24,1 milliárd dollárra jósolja a szektor bevételeit (összehasonlításként: ennyit termelnek egy évben a bárok és az éjszakai mulatók az Egyesült Államokban a Statista adatai szerint). Az egészségügyi célú marihuánafogyasztás valamivel lassabban, évi 12 százalékkal, míg a jelenleg kisebb forgalmat bonyolító rekreációs kannabiszfogyasztás dinamikusabban, 21 százalékkal bővül évről évre, legalábbis az előrejelzés szerint.

A drámai növekedés kétféle hajtóerőnek köszönhető: az egyik a kannabisz fogyasztását legalizáló új államok belépése a piacra, a másik a fogyasztók elvándorlása az illegális piacról a legális felé. A növekedés emiatt abban az esetben is borítékolható lenne, ha egyéb tényezők lefelé vinnék a termék kiskereskedelmi árát. Ráadásul az előrejelzések szerint az árnövekedést elősegítheti a hozzáadott értékkel készülő marihuána alapú termékek (ehető termékek, kannabiszolaj stb.), illetve a fogyasztáshoz kapcsolódó eszközök iránti növekvő kereslet, míg a fű hagyományos formája, a kannabisz virágos hajtásvége a várható kínálati bőség miatt nagyobb eséllyel lesz olcsóbb.

Valójában nem legális

Miközben a növekedési adatok egészen meggyőzőek, nehéz visszavonhatatlan következtetésre jutni a legális fűbiznisz jövőjéről, mert a legalizációt az USA-ban szabályozási anomáliák övezik.

A legfőbb ezek közül, hogy bár az egyes államok autonóm jogaikkal élve így vagy úgy keresztülvitték a piac fehérítését, szövetségi szinten a marihuána továbbra is illegális. Világszerte még mindig egy igen szigorú, 1961-es ENSZ-egyezmény az irányadó a fű és a többi kábítószer szabályozásának tekintetében, amelynek egyik tételmondata, hogy 25 éven belül világszerte fel kell számolni a nem gyógyászati célú drogfogyasztást. Túl azon, hogy a stratégia láthatóan nem működik, hiszen az ENSZ célkitűzése alapján az emberiségnek már több mint negyed százada le kellett volna számolnia az összes droggal, az egyezményre hivatkozva bármely, a legalizációt már végrehajtó országban visszafordíthatják a folyamatot, ha politikai változás jön. Igaz ez a legalizáció terén élenjáró USA-ra is – hívta fel a figyelmet Julia Buxton, a CEU és a Swansea Egyetem összehasonlító politológiával foglalkozó professzora, aki évtizedek óta foglalkozik a drogszabályozással és a kábítószerekre szakosodott szervezett bűnözői hálózatokkal.

A féllegalitás emellett erősen rányomja a bélyegét az iparágra: mivel a szövetségi törvények továbbra is tiltják a fűfogyasztást, a bevételeket nem lehet bankokban tárolni, így a szektor készpénzben fuldoklik, illetve kénytelen átállni a kriptovalutákra. Emiatt aztán nem teljesen átláthatók a kereskedelmi bevételek, és lehetetlen komplex adórendszert kifejleszteni.

Buxton szerint az USA-ban szövetségi szinten visszatáncolás várható a liberalizációból. Augusztusban Donald Trump nemzeti ópiátvészhelyzetről beszélt, igaz, a kormányzat november végéig valódi intézkedéssel még nem reagált az elnöki kijelentésre. 2016 júliusában egy szövetségi bíróság egyhangúlag úgy döntött, hogy nem büntethető, aki marihuánát termeszt és árul, amennyiben a tevékenység megfelel az adott állam szabályozásának.

Ahogy az alábbi ábrán látható, a füvet az elsők között legalizáló Washington államban a marihuána grammja most 7,5 dollár, azaz kb. 2000 forint körül alakul, tehát csak kicsit olcsóbb, mint például Magyarországon az illegálisan árusított fű. Ennek ellenére Buxton szerint a leglális kannabisz ára így is túl magas, mert helyi adókkal erősen megterhelik (Washingtonban például 37 százalék a marihuánaspecifikus adó mértéke), így aztán félő, hogy a drágaság visszahajtja a fogyasztókat a régi dealerükhöz, azaz az illegális piacra. A kereskedőknek tehát az az érdekük, hogy a helyi törvényhozással együtt megtalálják az ideális középárat, de azt is nehéz kialakítani országos szabályozás nélkül.

Bár a legális fűpiacon az árak mesterséges tényezők miatt is alakultak úgy, ahogy, az áresés azt is megmutatja, hogy ez egy rendesen működő piac, mentes a feketegazdaságra jellemző torzulásoktól.

Tilos a fű importja is, így az alapanyagot hazai termelők szolgáltatják, sokan már az illegalitásban is művelték földjeiket. Az ország termelésének 60 százaléka a kaliforniai Trinity, Humboldt és Mendocino megyéket magába foglaló Smaragd-háromszög tízezer négyzetmérföldes területéről származik.

link Forrás

A sajátos amerikai szabályozás következtében a marihuána előállítása és az abból előállított termékek eladása jellegzetesen helyi biznisz. Nem csoda, hogy a fűvel foglalkozó vállalkozók között jóval több a nő, mint az üzleti világ egyéb területein, mint az a Quartz riportjából is kiderül. „A legáliskannabisz-iparra nem jellemzők azok a megcsontosodott patriarchális hatalmi struktúrák, amelyek a szakmai világ többi területét dominálják” – magyarázta a lapnak Jane West, saját kannabisz-életmódmárkáját építő coloradói üzletasszony.

Igaz, a trend máris visszaszorulóban van, ahogy az amerikai spanglipiac növekszik: 2015-ben még a vezetők 36 százaléka volt nő, 2017-ben ez az arány már csak 27 százalék.

Már nem sokkolja a társadalmat a legalizáció gondolata

A spanglipiac vállalkozói nehézségekkel szembesülnek akkor is, amikor termékeiket hirdetni szeretnék. Hiába felelnek meg a helyi törvényeknek, gyakori, hogy a közösségi médiából eltávolítják oldalaikat, országos televíziókba csak elvétve jut be ilyen profilú hirdetés.

Pedig az amerikai társadalmat már egyáltalán nem sokkolja a legalizáció gondolata: a New Frontier Data és a Full Circle Research 2017. januárban 1671 fős, reprezentatív felmérést végzett amerikai felnőttek körében arról, hogyan vélekednek a marihuánáról. Mindössze a válaszadók 9 százaléka értett egyet azzal az állítással, hogy be kellene tiltani a szert. 55 százalékuk szerint a füvet legalizálni kellene, majd az alkohol- és dohánytermékekhez hasonlóan megadóztatni. 26 százalék csak a kannabisz gyógyászati használatát legalizálná. 7 százalék pedig teljes egészében dekriminalizálná a szert, azaz nemcsak a büntetőjogi következmények alól mentesítené a használót, hanem a kormányzati szabályozás alól is kivonná a marihuánát. Ez a társadalmi közhangulat arra enged következtetni, hogy Amerikában a legalizációt azokon a piacokon is erős támogatás övezi majd, ahol eddig még nem volt áttörés.

A marihuána nem egészségügyi célú használatát ma Kaliforniában, Washington államban, Oregonban, Coloradóban, Nevadában, Alaszkában, Maine-ben, Massachusettsben, valamint Washington DC-ben engedélyezik.

A legális marihuána piacán a legnagyobb áttörést az Egyesült Államokban a 2016. novemberi választás hozta. Kilenc államban szavazhattak a választók a kannabisz gyógyászati, illetve rekreációs célú használatának legalizációjáról, és a kezdeményezés csak Arizonában bukott el, de ott a gyógyászati használatot már korábban legalizálták. Kaliforniában, Massachusettsben, Maine-ben és Nevadában a rekreációs használat törvényesítéséről döntöttek, míg Arkansasban, Floridában, Montanában és Észak-Dakotában a gyógyászati marihuána kapott zöld lámpát a választóktól. A kaliforniai legalizáció jelentőségét nemcsak az növeli, hogy ezzel az USA legnépesebb államában is szabaddá és törvényessé vált a marihuánapiac, hanem az is, hogy ezzel teljessé vált a legális piac az amerikai csendes-óceáni partvonalon. A délnyugati államban egyébként már 1996 óta törvényes a marihuána gyógyászati célú fogyasztása.

Miután északkeleten Massachusetts és Maine is a legalizáció mellett döntött, felkészül a szomszédban Connecticut, Rhode Island és Vermont, ahol 2017-re tervezték a fűfogyasztás szabályozását, de különféle okokból mindhárom államban csúszik a törvénykezés. Ez jellemző is azokban az államokban, ahol nem bocsátják népszavazásra a kérdést, hanem a politika igyekszik a kezébe venni a legalizációt.

Külön érdekesség, hogy a tavaly novemberi elnökválasztás idején azokban az államokban is átment a gyógyászati marihuána legalizációja, ahol a Trump-szavazók voltak többségben, ami arra utal, hogy a legalizáció témaköréről mára lekerült az elvakult liberális címke, és univerzális kérdéssé vált. Olyan személyiségek, mint Orrin Hatch 83 éves utah-i republikánus politikus terjesztenek be a további drogliberalizációt elősegítő törvénymódosításokat.

A CEU szakértője szerint is jelentős attitűdváltás ment végbe az amerikai társadalomban a legalizációval kapcsolatban, amiben élen jár a – részben a hippikorszakban is aktív – baby boomer generáció. Ezt a folyamatot erősíti, hogy egyre több bizonyíték áll rendelkezésre a marihuána gyógyhatásaival kapcsolatban, „veszélyes drogból egyre inkább gyógyszerré válik”, miközben a szintetikus kannabinoidok, a kokain, a heroin és a metamfetaminok használata továbbra is óriási probléma az USA-ban. „Sokak szerint tehát az igazi drogokra kellene koncentrálni. 200 millió ember használ kannabiszt rendszeresen a világon; felmerülhet a kérdés, miért nyűglődünk annyit ezzel a növénnyel, ami vadon is megterem Amerika-szerte” – mondta Buxton.

Adóbevétel + költségcsökkentés = haszon

A legalizációt az elmúlt években okos marketinggel is igyekeztek segíteni a kannabiszreform lobbistái: kifejezetten a 40–55 éves nőket, azaz az anyákat célozták meg. Nem mintha olyan erős üzenetekre lett volna szükség, ugyanis a marihuána teljes körű legalizálása mellett erős érvek szólnak.

Ezek egyike az iparág munkahelyteremtő ereje: csak Coloradóban 18 ezer új munkahely létesült a szabad használat 2014-es bevezetése óta: az új állások 35 százaléka a kiskereskedelemben, 22 százaléka adminisztratív munkakörökben, 16 százaléka a gyártásban, 12 százaléka pedig a termelésben keletkezett. A New Frontier Data ezt az adatot alapul véve arra jutott, hogy 2020-ra a legszerényebb (új államok piacra lépésével nem számoló) becslés szerint is 280 ezer új állás jöhet létre a legális kannabisznak köszönhetően. A Marijuana Business Daily éves adatai szerint a szektor 2016-ban 100–150 ezer embert foglalkoztatott.

A fűbiznisz munkaerő-piaci potenciálja még Trumpot és adminisztrációját is az ügy mellé állíthatja, meggyőzheti arról, hogy nem érdemes szövetségi szinten kihátrálni a legalizációból, ezzel ellehetetlenítve a legális fűre ráállt vállalkozásokat – írta a Forbes.

A legalizáláspártiak másik sokat hangoztatott érve a várható adóbevételek köré épül. 2017-re országosan 745 millió dollár adóbevételt várnak, ebből 609 millió a kifejezetten marihuánára kivetett adókból származik. A fennmaradó 136 millió dollár pedig járulékos adókból keletkezik a kiskereskedelmi szektorban. Az adótorta 2020-ra 2,3 milliárd dollárra nőhet az USA-ban, ebből 1,8 milliárdot adnak a marihuánaspecifikus adófajták.

Coloradóban a legalizáció óta 367 millió dollár adót szedtek be a gyógyászati és rekreációs célokra eladott marihuána után. Az összeg legnagyobb részét, 119 millió dollárt az állami iskolaépítési alapba folyatták, 7,2 millió ment drogprevenciós programokra, 900 ezer pedig a Coloradói Egyetem Kannabiszkutató Intézetének további kutatásokra.

Buxton szerint azonban a fentieknél jóval számottevőbb az az összeg, amelyet az állam az illegális marihuána indukálta költségekből spórolhat meg elsősorban a bűnüldözés, az igazságszolgáltatás és a büntetés-végrehajtás területén.

A marihuána emellett segíthet visszaszorítani az ópiát hatóanyagú fájdalomcsillapítók Amerikában jelentősen elharapódzott használatát. Sokatmondó, hogy a hírek szerint még a drogügyi rémuralmat fenntartó Fülöp-szigeteki elnök, Rodrigo Duterte is támogatná az orvosi marihuána használatát. Azokban az államokban, ahol legalizálták a gyógyászati kannabiszt, 11 százalékkal kevesebb vényre kapható gyógyszert írtak fel – derül ki a Georgiai Egyetem 2016-os kutatásából. Az egészségügyi okokból füvet szívó amerikaiak nagy többségét a fájdalommal küszködő betegek teszik ki, és ennek igen nagy jelentősége van egy olyan országban, ahol nincs állami egészségügyi rendszer – mondta a CEU professzora.

Az egészségügy az egyik terület, ahol a legalizáció pozitív társadalmi hatásai érzékelhetőek. Van még ilyen: például hogy a legalizáció nem vezet a fogyasztás növekedéséhez, ahogy a portugál és a holland példa is mutatja. Tehát pusztán azért nem kezdenek el az emberek tömegesen szívni, mert lehet – mondta Buxton.

A törvényes használat ugyanakkor elősegíti a hatékonyabb oktatást, az általános tájékozottságot: nagyobb teret kaphat például az a fontos üzenet, hogy senki se vezessen autót beszívva. Akinél a marihuánafogyasztás problémát, például pszichózist okoz, bátrabban kér orvosi segítséget. Tehát a legalizáció „összességében szabályozottá, biztonságosabbá, átláthatóbbá és kontrollálhatóbbá tesz egy elterjedt társadalmi jelenséget. Ha a szervezett bűnözést kiiktatjuk, sokan kerülnek nagyobb biztonságba” – mondta Buxton.

A legalizáció és a szervezett bűnözés

Az USA-ban zajló legalizációs folyamat nemcsak az amerikai társadalomra gyakorol hatást, hanem a mexikói drogháborúra is kihat. Általánosan elterjedt nézet, 2015-ben a Drogriporter is arról írt, hogy a legális fű miatt zuhan a marihuána mexikói importja, és ettől majd mérséklődik a vérengzés az USA déli határán túl. A témát régóta tanulmányozó Buxton szerint azonban összetettebb a drogkartellek működése.

Ha a szervezett bűnözői körök elveszítenek egy piacot, nem vonulnak ki onnan, hanem átállnak másra: pénzmosásra, lopásra, hamisításra, fegyverkereskedelemre vagy prostitúcióra. A nagy mexikói kartellek is több lábon állnak, és ha például a kokain ára lemegy, megerősítenek egy másik tevékenységi kört. A legalizáció miatt a mexikói helyzet sokat romlott, mert a legális amerikai piacok hazai ellátmánnyal működnek, így sok közép- és dél-amerikai kartell elmozdult az illegális kereskedelem más formái felé. Új drogellátó hálózatokra állnak át, és többet harcolnak egymással. Márpedig ha a kartellek harcolnak, sok ember meghal. Joaquín ‘El Chapo’ Guzmán 2014-es kiiktatása is ahhoz vezetett, hogy a Sinaloa kartell elesett, a többi bűnszervezet pedig azonnal megkezdte a tolongást a piaci részesedéséért. „Ha sikert érünk el a drogháborúban, az növeli az erőszakot” – összegezte a helyzetet Buxton.

A mexikói drogháborúban hiába halt meg több civil, mint Afganisztánban és Irakban együttvéve, ez egy olyan háború, amelyet még nemzetközi egyezmények sem szabályoznak: nincs genfi konvenció, az elűzött embereket sehol sem ismerik el menekültként – jegyezte meg a kutató.

A kilátástalan helyzetben egyedül az jelentene megoldást, ha az ENSZ Közgyűlésének következő, 2019-es globális kábítószerügyekkel foglalkozó különleges ülésszakán (UNGASS) sikerülne elérni, hogy a globális szabályozásban ne az 1961-es szellemiség legyen uralkodó. Addig ugyanis minden olyan ország, amely önállóan próbálkozik meg a legalizációval, csak a fogyasztást szabályozhatja, a csempészetet, a termelést, a kereskedelmet nem, tehát a nemzetközi hálózatokra sem lehet hatással. Emellett ha politikai változás következik be az adott országban, az új vezetés egy mozdulattal visszafordíthatja a legalizációt, elég, ha az érvényes ENSZ-egyezményre hivatkozik.

A nemzetközi drogügyi klímaváltozásra azonban nincs sok remény, tekintve, hogy a legutóbbi, 2016-os UNGASS-on még azt sem sikerült elérni, hogy az ENSZ elismerje az ártalomcsökkentést, illetve hogy elítélje a kábítószerrel való visszaélés miatt még ma is kiszabott halálbüntetéseket.