A krumpli miatt kevesebb a háború, a lakbérplafon még mindig hülyeség, és többet iszol, ha jól megy az egyetem kosárcsapatának

Mi történt az elmúlt héten az akadémiai közgazdaságtanban? Rendszeresen jelentkező közgázhíradónkat hallják.

• Ahol megjelent a krumpli, több évszázadra kevesebb lett a háború.

• A lakbérplafon felszámolása után kevesebb lett a betörés.

• Sokkal többet isznak az amerikai hallgatók, ha bejut az egyetemük kosárcsapata a márciusi őrületbe, és aztán még ittasan is vezetnek..

• Nincsenek új ötleteink: hiába költünk többet kutatásra, sokkal kevesebb dolgot találunk fel egy kutatóra vetítve.

Kolompér, svábtök, tótrépa, háború

Murat Iyigun török, Nathan Nunn kanadai és Nancy Qian amerikai közgazdászok új tanulmányukban azt bizonygatják, hogy amikor növekszik a mezőgazdasági termelés, konkrétan amikor megjelenik a krumpli, a burgonya vagy akár csak a kolompér, kevesebb lesz a háború. A University of Colorado, a Harvard és a Northwestern egyetemek professzorai készítettek egy térképet Európa, a Közel-Kelet és Észak-Afrika összes 1400 és 1900 közötti csatájáról, majd összevetették ezeknek a csatáknak a helyét azzal, hogy hol jelent meg a pityóka, mégpedig annak alapján, hogy melyik hely mennyire alkalmas svábtök termesztésére. A háborúk, főleg a polgárháborúk intenzitása több száz éves időtávon csökkent ott, ahol termelékenyebb lett a mezőgazdaság. Ez persze nem annyira meglepő, hiszen Nunn és Qian korábban kimutatták, hogy a tótrépa elterjedése jelentősen emelte az európai népességszámot és urbanizációt is.

Mao és a tea ára

Ha érdekelnek még ilyen hosszútávú közgazdasági történetek, akkor Nunn arról is írt már tanulmányt, hogy a különböző földműveléstípusok hogyan határozták meg évszázadokra előre a nők szerepét a különböző társadalmakban, meg arról is hogy a rabszolgakereskedelem hogyan rombolta le egyes afrikai népcsoportokban az emberek közötti bizalmat. Ha inkább Qian munkássága érdekel, akkor olvasd el a kedvenc cikkemet tőle, ami arról szól, hogy a tea ára hogyan befolyásolta, hogy hány lány és fiú született Mao alatt Kínában. A nők a teatermesztésben jobbak, a férfiak viszont a gyümölcstermesztésben. Amikor Maoék központi tervszámokat határoztak meg a tea- és gyümölcstermesztésre, akkor a teatermesztő vidékeken több lány kezdett el születni, a gyümölcstermesztő vidékeken viszont a fiúgyermekek aránya nőtt.

A lakbérplafon egy micsoda?

Mainstream közgazdászok számára eléggé világos, hogy a lakbérplafon egy hülyeség. A lakbérplafon lényege, hogy amikor elkezd felmenni a lakbér, akkor megmondják, hogy mennyiért adhatod ki a lakásodat. David Autor, Christopher Palmer és Parag Pathak MIT-n dolgozó közgazdászok most azt mutatják ki, hogy amikor kivezették a lakbérplafon a saját városunkban, 16%-kal csökkent a bűnelkövetés a városban a dzsentrifikáció miatt. Magyarul a lakbérplafon ennyire akadályozta a piac működését. Jó, de erre simán mondhatod, hogy akkor a bűnözők csak máshol bűnöztek ezután, és az egész történeten csak a gazdagok nyertek. Igen ám, de egy tavalyi német tanulmány a berlini lakbérfplafont vizsgálva arra jutott, hogy a lakbérplafon pont a gazdagabbakat juttatja olcsóbb lakhatáshoz. Egy most megjelent amerikai munka pedig a San Franciscó-i lakbérplafon példáján keresztül mutatja ki, hogy egy erősebb szabályozás 15%-kal csökkentette az elérhető bérelhető lakások számát, és végső soron emelte a lakbéreket.

Sportivászat Amerikában

Egy tavalyi tanulmány arra jutott, hogy amikor veszít a kedvenc amerikai focicsapatuk, a bírók (nem a futballbírók, hanem a bíróságokon dolgozók!) az eléjük kerülő fekete fiatalokat büntetik. De annak sincsenek túl jó következményei, ha jól megy az egyetemednek. Egy friss tanulmány szerint, amikor egy egyetem focicsapata bekerül a márciusi őrületbe, 30%-kal több durva ivászatra kerül sor, és még a saját bevallásuk szerint is 9%-kal többet vezetnek ittasan a hallgatók.

Ha egy kutató egy nap alatt egyet kutat, akkor hány kutató?

És még a világ sem halad úgy ahogy kéne. Nick Bloom, a Stanford brit kutatója most videón is elmagyarázza szeptemberben megjelent tanulmányukat, amely szerint a cégek hiába öntik az erőforrást a kutatásokba, azok egyre kevesebb eredménnyel járnak, legalábbis egy kutatóra vetítve. Egyszerűen nem jutnak már eszünkbe új dolgok! Hiába működik ma is a Moore szabály, amely szerint kétévente duplázódik az integrált áramkörök összetettsége, ma már 18-szor annyi kutató kell ahhoz, hogy tartani lehessen az 50 évvel ezelőtti tempót. De azért ne keseredjünk el, lehet hogy csak azt a következtetést kell levonnunk, hogy inkább több kutató kell a nemzetgazdaságnak, mint hidegburkoló.

A szerző a Harvard Egyetem PhD-hallgatója.