Egyre kiszámíthatatlanabb az Antarktisz gleccsereinek viselkedése, százmilliók kerülhetnek veszélybe

A nyugat-antarktiszi Pine Island-gleccserről még szeptemberben vált le az a közel 270 négyzetkilométeres, vagyis nagyjából Szeged méretű jéghegy, amelyről a tudósok akkor azt mondták, messze elsodródik a Déli-óceán felé, mielőtt elkezd kisebb darabokra szakadni. Frissen bemutatott műholdfelvételek szerint azonban másfél hónap alatt alig néhány kilométert tett meg, majd a vastag jégtenger feltartóztatta, és ott helyben darabjaira esett.

Ez az esemény egy 68 éve megfigyelt mintát szakított meg, és a tengerszint még dinamikusabb emelkedéséhez vezethet, mondja Robert Latner, a British Antractic Survey tengeri geofizikusa: „A 2001-es, a 2007-es és a 2013-as jéghegyleválásokat jól dokumentálták, és mindegyik során nagyrészt ugyanazon a helyen maradt a jégtömb, a selfjég pedig újra a tengerbe nyúlt”. Ehhez képest most a selfjegek mélyén kialakult szakadékok mentén vált el a jéghegy, ami azt jelentheti, hogy a jégtakaró vékonyodása miatt kialakult szakadékoknak egyre nagyobb hatásuk lesz a jéghegyek leválására.

A Dél-Amerika csücskétől mindössze 400 kilométerre fekvő Pine Island-öbölben található az Antarktisz két leggyorsabban olvadó gleccsere, a kontinens éves jégveszteségének (kb. 45 milliárd tonna) negyedéért felelő Pine Island-gleccser, valamint a Thwaites-gleccser. Ez a két jégtömeg annyit vizet tartogat magában, hogy kiolvadásukkal több mint 3,3 méterrel emelkedne a tengerszint, amelytől már a világ összes tengerparti országa elsüllyedne – írja a Wired. Mivel az már elfogadott tény, hogy a klímaváltozás hatására biztosan elolvadnak, a kutatók elsősorban arra igyekeznek rájönni, hogy mikor.

Több százmillió ember kerülhet veszélybe

A Pine Island-öböl területén a tengerfenék mélyebb, így minden elszakadó jéghegy magasabb sziklákat visz magával. Ezek azonban gyakran már nem bírják el saját súlyukat, és ha tömegesen kezdenek az óceánba töredezni, az olyan folyamatot indítana el, ami a lakott földrészek partjaihoz érve óriási áradásokat okozhatna, több százmillió ember lakóhelyét veszélyeztetve.

Hogy ez 20, 50 vagy 100 év múlva következik be, az azon is múlik, hogy milyen gyorsan képes alkalmazkodni a kialakult helyzethez az emberiség – mondja Kristin Poinar, a NASA glaciológusa, aki szerint a tengerszint-emelkedés mértéke sokkal súlyosabb lehet a következő száz évben, mint azt öt vagy tíz éve gondolták. Egy, a Nature folyóiratban megjelent 2016-os tanulmány szerint a korábban gondolt 90 centiméteres emelkedés duplájával kell számolni az évszázad végéig, de ha a karbonkibocsátás a legrosszabb forgatókönyv szerinti ütemben folytatódik, akkor a teljes 3,3 méteres nyugat-antarktiszi jégtömeg is leválhat a kontinensről.

A Pine Island-gleccserben 2011-ben kialakult törésFotó: NASA

A legoptimistább verzió szerinti 90 centiméteres emelkedés a csendes-óceáni szigetek letarolása mellett olyan városok gyakori áradásait okozná, mint New Orleans, New York vagy Miami, míg egy 1,8 méteres változás 12 millió amerikai lakóhelyét veszélyeztetné, valamint Sanghaj- és Mumbai-szintű nagyvárosokat döntene romba. A 3,3 méteres emelkedés százmilliókat tenne hajléktalanná, és a Sandy hurrikánhoz hasonló pusztításokra havonta kétszer lehetne számítani New Yorkban vagy New Jerseyben.

„Minden egyes eset azt sugallja, hogy a jégtakaró gyorsabban változik, mint ahogy korábban gondoltuk. Nem tudtuk megjósolni a Pine Island-gleccser visszahúzódását, nem láttuk előre a Larsen B-selfjég szétesését, általában minden ilyen eseményt csak utólag tudunk vizsgálni” – mondja Jeremy Bassis, a Michigani Egyetem Antarktisz-kutatója.

A párizsi klímaegyezményből való kihátrálás és az 1950-ben alapított National Science Foundation történetének első költésgvetés-csökkentése egyértelműen jelzi, hogy az amerikai tudományos közösség milyen fokú támogatást várhat a jelenlegi kormányzattól, pedig abban szinte minden kutató egyetért, hogy a fosszilis tüzelőanyagoktól való elfordulás évszázadokkal eltolhatná a tengerszint radikális emelkedését.