A globális felmelegedéssel járó tengerszint-emelkedés százmilliók lakóhelyét veszélyezteti. Mi történne Hollandiával, Olaszországgal vagy Romániával, ha 1, 3, 13 és 65 méterrel nőne az óceánok szintje?
Amikor 120 ezer éve utoljára ennyire meleg volt a Földön, összeomlott a nyugat-antarktiszi jégtakaró. Mindez a déli kontinens körül élő polipok genetikai vizsgálatából derült ki.
Friss kutatás mutat rá, hogy a 7 méternyi tengerszintnek megfelelő jégtakaró 1,7-2,3 fokos felmelegedés esetén elolvadna, de csak akkor, ha az évszázad vége után nem stabilizáljuk a Föld éghajlatát.
2022 kezdete óta 10 százalékkal csökkent Svájc gleccsereinek össztérfogata, és az olvadás miatt kialakuló sziklás lejtőkön az omlás veszélye is fennáll.
A megszokottnál 40 Celsius-fokkal magasabb hőmérséklet, rekordalacsony tengerijég-szint – mindez egy olyan kontinensen, amelynek védelmére egyezményt írtak alá a nagyhatalmak.
Hónapok óta rekordalacsony a kontinens körüli tengeri jég kiterjedése, de még nem tudni, mekkora ebben a klímaváltozás szerepe. A tengeri jég eltűnése mindenesetre destabilizálhatja az antarktiszi jégtakaró egyes részeit.
Mamutsztyepp, permafroszt és gleccserek olvadékvizét szállító folyók tarkították az országot az utolsó eljegesedési maximum idején, amikor a bolygó szárazföldjeinek 25 százalékát jég borította.
Az 1987-ben született egyezmény a kutatók szerint nagyban hozzájárult ahhoz, hogy csak 2037-re melegedjen fel annyira a sarkkörök klímája, hogy nyaranta teljesen elolvadjon az összes hó és jég az Északi-sarkon.
Ha túllépjük az ezer gigatonnás kumulatív emissziót, az elkövetkezendő tízezer év alatt a jégtakaró nagy része elolvad, a tenger szintje pedig 1,8 méterrel emelkedik majd. És ez még csak a jéghegy csúcsa.
A Thwaites gleccser összeomlása 65 centiméterrel emelné meg a tengerszintet és destabilizálná a nyugat-antarktiszi jégtakarót. Két kutatócsoport egy robot-tengeralattjáró és szenzorok segítségével jutott arra, hogy a gleccser olvadása komplexebb, mint eddig gondoltuk.
Elképesztő dolgok derültek ki idén a Föld mélyében zajló és a bolygó éghajlatát évmilliók alatt alakító folyamatokról és a 66 millió évvel ezelőtti kihalásról, de az év a klímaváltozás egyre jobban érzékelhető hatásai, a hőséghullámok és a gleccserek soha nem látott mértékű olvadása miatt marad emlékezetes.
Egy szerdán a Nature-ben közölt kutatás szerint az északkeleti grönlandi jégfolyamrégió 2100-ig annyival emelheti meg a tengerszintet, mint a teljes grönlandi jégtakaró az elmúlt 50 évben.
A tó jelentőségét az adja, hogy ha egyszer létrejött a bolygón az élet, nem kizárt, hogy több milliárd évvel később mélyen a felszín alatti, geotermikus hő által fűtött menedékhelyekre húzódott vissza.
Egyre valószínűtlenebb, hogy a 1,5 fokos klímacél féken tartaná a felmelegedést, miközben már így is a jégtakarók létét kockáztatjuk. Az éghajlati fordulópontokat vizsgáló friss kutatást két brit klímakutató segítségével mutatjuk be.
Ezek közé tartozik a grönlandi jégsapka elkerülhetetlen elolvadása, az Észak-Amerika és Nyugat-Európa enyhe időjárásáért felelős Golf-áramlat összeomlása, a szénben gazdag permafroszt hirtelen elolvadása, a korallzátonyok kipusztulása és a Barents-tenger jegének elolvadása.