Az 1517. október 31-én a búcsúcédulák árusításán felhorgadó, 95 tételes vitairatával végül vallási (és gazdasági) forradalmat indító Ágoston-rendi Luther Márton mintáját követi az a nemzetközi közgazdászcsoport, amely a fősodorbeli közgazdaságtan reformját követeli. A szakújságírókból és elemzőkből verbuválódott londoni agytröszt, a New Weather Institute és a Kínától Afrikán és Európán át Észak- és Dél-Amerikáig közel 70 egyetemet behálózó Rethinking Economics tagjai a wittenbergi tézisekhez hasonlóan a 33 pontban fogalmazták meg reformtételeiket.

A Mandiner szakblogjának köszönhetően már magyarul is olvasható téziseket még a tavalyi Luther-év utolsó napjaiban egy műanyagkalapácsos performansz keretében ki is tűzték (ragasztották) a világhírű brit „Közgáz”, a London School of Economics főépületének bejárati ajtajára. A reformátorokhoz azóta 69 szaktekintélynek számító közgazdász csatlakozott – elsősorban az angolszász akadémiai szférából.

A közkeletű Luther-mitológia – a valóságban egyébként meg sem történt templomkapura szögezős – akciójának megidézése szándékos volt.

„A neoklasszikus közgazdaságtan ma ugyanolyan szerepet játszik, mint a katolikus teológia a középkori Európában – egy olyan gondolkodási rendszer, amely szerint a dolgok azért vannak, mert lenniük kell. Ahogy a reformátorok 500 évvel ezelőtt, a Rethinking Economics fiatal közgazdászai is kihívást jelentenek a szellemi monopólium számára, hiszen pluralizmusra és interdiszciplináris szemléletre szólítanak fel. Ideje, hogy a mainstream közgazdaságtan megszabadítsa a világot önmagától!” – interpretálja a tételsor üzenetét Ha Dzsong Csang, a Cambridge Egyetem koreai származású közgazdászprofesszora. Az Oxfordtól a Columbián és a Harvardon át számos élvonalbeli egyetem véleményvezére által támogatott reformmozgalom a fősodorbeli jelzővel démonizált közgazdásztársadalom megújulását követeli.

Az egyenlőtlenség problémakörétől a GDP-növekedésen, az innováción és az adósságkezelésen át a pénzpiaci válságokig és az egysíkú oktatásig sokféle területet érintő tételsor azt szorgalmazza, hogy az elméleti és gyakorlati közgadászok válasszák külön a politikát és az általuk művelt tudományt. Szerintük ráadásul közös nevezőre lehet hozni az értéksemleges természet-, illetve értékvezérelt társadalomtudományi irányzatokat – mindezt Luther Márton zászlaja alatt.