Az állam nyakán maradnak a méregdrágán megépülő stadionok?

Nem egyszerű dolog stadiont üzemeltetni Magyarországon: üzletileg eddig kevés elkészült létesítményt sikerült sikerre vinni. Ráadásul egyre inkább úgy tűnik, hogy a hamarosan elkészülő újabb stadionokban sem sokan látnak fantáziát – így végső soron több helyen is az államra vagy az önkormányzatokra maradhat a feladat, és természetesen az esetleges veszteség is.

Miskolcon sem mer senki belevágni

Nemrég a debreceni Nagyerdei Stadion és a Groupama Aréna működésével foglalkoztunk részletesen, most a közeljövőben elkészülő stadionok miatt érdemes elővenni a témát. Kiderült ugyanis, hogy az új diósgyőri stadion üzemeltetésére kiírt közbeszerzésre sem volt jelentkező, pedig az idő sürget, hiszen a stadiont az eredeti tervek szerint, már februárban átadnák.

Hogy a DVTK-stadion működtetése éves szinten mennyibe kerülne, arra csak becslések vannak – vetette fel a múlt héten a boon.hu. A lap szerint ki lehetne indulni a régi, elbontott stadiont korábban üzemeltető társaság adataiból, tehát abból, hogy az ezt végző cég, a Diósgyőri Sportlétesítményeket Működtető Nonprofit Kft. éves szinten 40 millió forintot kapott a feladat ellátására a miskolci önkormányzattól, de nem érdemes: ez a gazdasági társaság ugyanis csupán 4 főt foglalkoztatott, az őrzést, az állagmegóvási feladatok ellátását – a regionális munkaügyi központ közreműködésével – közfoglalkoztatottakkal látták el. 

Mivel az új stadion közel kétszer akkora lesz, mint az előző, és az üzemeltetést magasabb műszaki színvonalon végzik majd, mint korábban, illetve aligha lehet megúszni a szakértelemmel rendelkező munkavállalók alkalmazását, óvatos becslések szerint is jóval több mint 100 millióba, de lehet, hogy éves szinten 200 millió forintnál is többe kerül majd a Diósgyőri Stadion üzemeltetése.

A borsodi lap kérdésére egyébként a stadion felépítésére alapított projektcég, a Diósgyőri Stadionrekonstrukciós Kft. ügyvezetője elmondta: a sikertelen közbeszerzés arra jó volt, hogy kiderüljön: van 2-3 érdeklődő, illetve variáció a jövőbeli üzemeltetésre. 

A mostani miskolci helyzet kísértetiesen hasonlít a tavaly őszi szombathelyihez. Akkor a Haladás új stadionját már megnyitották volna, amikor kiderült, hogy senki sem akarja üzemeltetni. Végül némi huzavona után ideiglenesen a Haladás Sportkomplexum Fejlesztő Nonprofit Kft.-t bízták meg a feladattal – ezt a céget is a stadion felépítésére alapították. Ugyanakkor ebben az esetben is vállalnia kell valakinek a költségeket, és a hírek szerint Szombathely városának is be kellett szállnia 9 millió forinttal.

Jönnek az újabb stadionok, jó lesz felkészülni

A magyar stadionépítési láz még nem ért véget, így arra lehet számítani, hogy a közeljövőben más helyeken is gondot okozhat majd az üzemeltető megtalálása. Idén tavasszal átadnák még a székesfehérvári Sóstói Stadiont, a Vasas új pályáját Angyalföldön, valamint az új kisvárdai ékszerdobozt, amelyeknek még szintén nincs üzemeltetőjük.

Grafika: Tóth Róbert Jónás

Jövőre pedig jön az állam eddigi legnagyobb dobása, hiszen 2019 végére el kell készülnie az új Puskás Ferenc Stadionnak, melyben 2020 nyarán már Eb-meccseket rendeznek. Persze a nemzeti stadion esetében lenne igazán nagy blama, ha nem sikerülne rá üzemeltetőt találni, bár erre a feladatra ideális lehet a Nemzeti Sportközpontok (NSK), mely eddig is gondozta a régi Puskást.

Egyelőre ezekről a stadionokról van végleges döntés, a listára csak azokat vettük fel, melyek teljesen új létesítmények, és már elkezdődött az építésük. Ezek mellett évek óta beszélnek arról, hogy a Budapest Honvéd is új otthont kaphat. A 8000 férőhelyes új Bozsik Stadionra 5,5 milliárdnyi állami pénzt különítettek el, de eddig egy kapavágás sem történt.

De miért nem akar senki stadiont üzemeltetni?

A jelek szerint a mostani nézőszámok és jegyárak mellett kizárt, hogy egy stadion csak a futballból eltartsa magát – nagyrészt ezért nem is kapkodnak a cégek az üzemeltetésért. Ahogy a diósgyőri példa esetében láthattuk, ezeket az új stadionokat ráadásul csak kétszer-háromszor annyiból lehet működtetni, mint elavult elődeiket. Eközben viszont a nézőszám nem emelkedett két-háromszorosára, és a jegyárakat sem lehet egyik évről a másikra megduplázni.

Annyi mindenképpen látszik, hogy főleg vidéken a futballmeccseken kívül nem igazán tudnak mit kezdeni az új stadionokkal. Nincsenek nagy koncertek, konferenciák, és esküvőkre vagy más rendezvényekre is csak elvétve lehet bérbe adni őket. Azt nem tudni, hogy ennek mi az oka: nehéz felmérni, hogy például Debrecenben vagy Szombathelyen egyáltalán lenne-e kereslet komoly zenei vagy kulturális eseményekre, melyek 10-20 ezer embert is tudnának vonzani. Jelenleg úgy tűnik, hogy valamilyen állami vagy önkormányzati mankóra biztosan szükség van –az első években bizonyosan.

Az eddig elkészült stadionok esetében a fő probléma, hogy nem sikerült multifunkciós létesítményeket felhúzni. Főleg vidéken lehetőség sincs például nagy létszámú konferenciákat vagy a foci mellett más sporteseményeket megrendezni. Arról nem is beszélve, hogy külföldön már elterjedt az a módszer, hogy a stadionokat bevásárlóközponttal, irodaházzal vagy lakóparkkal kombinálják, így nemcsak a meccsnapokon, hanem mindig termelik a bevételt. Nálunk egyelőre ebből a szempontból sem tudunk jó példát felmutatni.

De akkor miért tud sikeres lenni és több milliárdos forgalmat generálni az FTC stadionja, az Üllői úti Groupama Aréna? Nagyrészt az elhelyezkedése miatt: Budapest egyik forgalmas csomópontjában épült fel a Népligetnél, részben emiatt sokkal jobb kihasználtsággal tud üzemelni; a focimeccseken kívül rendeztek már koncerteket és komoly konferenciákat is a létesítményben. Másrészt, mint arra legutóbbi cikkünk után egy olvasónk felhívta a figyelmet, 2014 óta kevés kivétellel minden válogatott meccset a Fradi stadionjában rendeztek, amiért vélhetően nem kevés bérleti díjat fizetett az MLSZ is az üzemeltetőnek.

Mi lehet a megoldás?

Az elkészült stadionok esetében jelenleg háromféle üzemeltetési modell látszik kirajzolódni. A Groupama Arénát sikerült piaci szereplő, a területen profinak számító francia Lagardère magyar leányvállalata, a Lagardère Sports Hungary Kft. kezébe adni. Néhány esetben (MTK, Felcsút) a létesítményt használó sportegyesület vette kézbe a működést, máshol pedig (Debrecen, Szombathely) jobb híján önkormányzati hátterű társaságoknak kellett beszállniuk.

Ez a tendencia a jövőben is folytatódhat Miskolcon, Székesfehérváron vagy a Vasasnál. Ugyanakkor hosszabb távon a klubok és az önkormányzatok kasszáját is megterheli a veszteséges működtetés, örökké ők sem szívesen vállalnák a költségeket.

Éppen ezért az is elképzelhető, hogy az egymás után elkészülő, piaci alapon ugyanakkor gazdaságosan nem üzemeltethető létesítményeket egy állami tulajdonú cégre vagy szervezetre, így a már említett NSK-ra bízzák, amely minden évben költségvetési forrást kap a veszteségek fedezésére.