Tombolnak a támogatók a Kickstarteren: hiába dobtak össze 200 000 dollárt, se híre, se hamva a forradalmi magyar okoscsengőnek, a Shoka Bellnek
„A Shoka Bell a legjobb dolog, ami a biciklikkel és a biciklisekkel történt az utóbbi időben” – ezzel a mondattal mutatkozott be 2016 nyarán az elmúlt évek egyik legnagyobb magyar Kickstarter-szenzációja, a Shoka Bell nevű okos-biciklicsengő első promóvideója. Az állítás ma már kevésbé állja meg a helyét: hiába gyűjtött össze 200 ezer dollárt, vagyis nagyjából 50 millió forintot egy magyar vállalkozó, Falus Dániel projektje, a folyamatos csúszások és az elhanyagolt kommunikáció miatt a kiábrándult befektetők között áll a bál a Kickstarteren. A Shoka Bell ugyanis nemhogy a boltokban nem kapható, de még a legalább 79 dollárral (20 ezer forinttal) beszálló finanszírozók sem kapták meg a csengőjüket, ráadásul a Kickstarteren háborgó támogatók lassan három hónapja nem kapnak választ Falustól arra a kérdésre, hogy mikor lesz már Shoka Bell – vagy ha nem lesz, visszakapják-e valaha a pénzüket.
„Hitelesnek tűnt a projekt, mert már előre kiadtak egy mobilalkalmazást, még ha az nem is tudott többet, mint egy átlagos biciklis statisztikai app – mondta a Qubitnek egy magyar támogató, aki a többiekhez hasonlóan lassan egy éve vár hiába a Shoka Belljére. – De az egészet úgy tálalták, mint egy gyakorlatilag kész, működő koncepciót. Szerintem ők is csak utána kezdtek el gondolkodni, hogy ez megvalósítható-e egyáltalán” – mondta a neve elhallgatását kérő támogató. a kevés magyar egyike (a Shoka Bell-projektbe összesen 1673-an szálltak be, közülük 71 magyar, a többiek külföldiek).
Mint a Waze, csak biciklire
De mit is tud egy elméleti fogyasztói áron 159 dolláros (40 ezer forintos) okoscsengő? Falus eleinte egy bicikliseknek szóló Waze-t, navigációs alkalmazást álmodott meg, vagyis egy olyan appot, amely gyorsabb útvonalakat kínál, elnavigál egy tetszőleges városban, és figyelmeztet, ha például egy veszélyes útkereszteződéshez ér a felhasználó. Ebből később mellékszál lett, és a Kickstarteren már egy kézzel fogható eszközt hirdetett meg, amely a fenti funkciók mellett különböző hangokon megszólaló csengőként és lámpaként is használható, valamint giroszkópos dokkolóegységének köszönhetően akkor is riaszt, ha a parkoló bringát épp el akarják lopni.
A projekt először akkor kapott nagyobb löketet, amikor 2014 júliusában a Kitchen Budapest startup-versenyén elnyert egy – a Funderbeam adatai szerint – körülbelül 3 millió forintos támogatást, de 2015 végére, a szoftver- és termékfejlesztés kellős közepén elfogyott a Shoka Kft. pénze. Hónapokkal később jelentkezett egy szingapúri technológiai befektető, a Ruvento Ventures, amely nemcsak lehetővé tette a gyártás-előkészítés finanszírozását, de a csapatot kihívták egy tízhetes vállalkozói kurzusra is. Falus körbejárhatta Ázsia termékkiállításait és konferenciáit, és kínai gyárakkal is kapcsolatba lépett.
Ázsiai turné után magyar médiaturné
Mindezt többek között onnan lehet tudni, hogy a Kickstarter-projekt kezdeti sikerével Falus körbeturnézta a magyar média jelentős részét. A hvg.hu például kétszer is írt a Shoka Bellről, de a kontinenseken átívelő magyar büszkeségről beszámolt az indexes Kerékagy blog, a Vs.hu, a Szeretlek Magyarország és a Player.hu is. A nemzetközi kerékpár-, tech- és dizájnsajtó képviselői közül olyanok figyeltek fel a projektre, mint a Road.cc, a TechCrunch, a Dornob vagy a Paste.
A kezdeti siker azt jelenti, hogy a 2016. augusztus 2-án elindított Kickstarter-projekt első óráiban már elfogyott a 250 early bird csomag (ezzel féláron, 79 dollárért lehetett lefoglalni egy csengőt), és kevesebb mint három nap alatt össze is gyűlt a célul kitűzött 75 000 dollár. Szeptember 1-jén 200 819 dollárral zárt a projekt, ebből a Kickstarter százalékdíja, a kezelési költségek és a sikertelen terhelések miatt valamivel több mint 180 ezer dollárt kapott meg a Shoka.
A crowdfunding íratlan hagyományai szerint egy sikeres projekt zárása után az ötletgazdának átlagosan havonta jelentkeznie illik a legújabb fejleményekkel. Ezt Falus nagyjából le is tudta a 2016 októberi és decemberi közleményeivel, de vészesen közeledett a beígért szállítási határidő. A nem nyilvános, októberi update-ben még a következő terveket vázolta fel 2017-re: az első negyedévben a városokat feltérképező közösségi menedzsereket vesznek fel, és kiszállítják a 1786 előrendelt csengőt; a második negyedévben dübörög az adatgyűjtés, a harmadikban pedig már be is építik a navigációs szoftverbe a városok frissen tekert útvonalait.
Márciusból június, júniusból december
Spoilerveszély: 2017 márciusában elmaradt a kiszállítás – ezt egy február 28-i frissítésben a dokkoló újratervezésével, teszteléssel és a kínai gyártó malajziaira cserélésével indokolta Falus, aki ekkor júniusra becsülte a termékek kiküldésének új határidejét. Május 10-én jött az újabb update, ami már konkrét bocsánatkéréssel kezdődött: Falus szerint ugyan nincs mentség az elhanyagolt kommunikációra (ezelőtt hetekig nem válaszolt a támogatók leveleire), de a közösség megértését kérte, mivel éppen ebben az időszakban született meg a lánya. A következő szállítási határidőt 2017 decemberére tette.
2017 júliusának végén a firmware fejlesztése és ennek függvényében a gyártósor hónapokkal előre történő lefoglalása miatt kellett még egy 6 hetes csúszásról tájékoztatni a támogatókat, miközben a projektbe újabb pénz érkezett: a Shoka elnyert egy 50 ezer eurós támogatást az Európai Bizottságtól a biciklisek városbeli viselkedésének feltérképezésére.
A projektoldal kommentszekciójában ekkorra már káosz uralkodott. Lényegében öt típusra lehet bontani a hozzászólókat, ebben a gyakorisági sorrendben:
- a háborgó („Visszatérítést követelek! Ez az egész arra volt jó, hogy soha többé ne keveredjek bele semmilyen Kickstarter-kampányba”),
- az elkeseredett („Nagy lecke volt, 75 dollár kemény áron szerzett dollárt pazaroltam a semmire”),
- a kimérten lemondó („Legyél tisztességes! Készítsd el vagy hagyd az egészet!)
- a csalódottságát elviccelő („Donald Trumpot újraválasztják, mire ennek vége”),
- és az optimista („Megpróbálta, akadályokba ütközött, és remélhetőleg hamarosan beváltja az ígéreteit”).
Maga Falus utoljára tavaly november 9-én válaszolt egy kommentre, amikor azt írta, hogy majd a hét végén válaszol a kommentekre:
Ez a soha véget nem érő hétvége egyben az – egyelőre – utolsó üzenet is volt, amit a közösség Falustól olvasott, a legutóbbi update ugyanis november 6-án került fel a Kickstarterre, és ezután a Facebook- és a Twitter-oldal frissítései elmaradtak.
Az utolsó frissítés már sokkal rövidebb, tárgyilagosabb és kevésbé részletes volt, mint a korábbiak. A szöveg szerint a Shoka a története során kiépített kapcsolati hálónak köszönhetően tárgyalni kezdett egy San Fransiscó-i biciklis technológiával foglalkozó céggel, amellyel egyesülve még nagyobb sikereket érhetnek el, ráadásul a csengő piacra kerülését is felgyorsíthatja az üzlet. A támogatóknak azonban jobban szemet szúrtak a következő mondatok: „Rövid távon ez azt jelenti, hogy le kell állítanunk a fejlesztéseinket, hogy a fúzióra koncentráljunk, és hogy összehangoljuk a párhuzamos technológiáinkat a még nagyobb egyesített hatás érdekében. (...) Reméljük, hogy még az év vége előtt létrejön a fúzió, és még több részletet megoszthatok majd”.
Ezután már így nézett ki egy jellemző komment a Shoka Bell Kickstarter-oldalán:
És a lemondó hangnem is tovább erősödött:
Falus Indonéziából: Ha minden kötél szakad, legfeljebb közzéteszik a forráskódot
Amikor elértük az épp Indonéziában tartózkodó, de már egyébként sem Magyarországon élő Falus Dánielt, azt mondta, már számított egy érdeklődő hívásra. Elmondása szerint a Shoka Bell szofter- és hardverfejlesztése elkészült, tulajdonképpen gyártásra kész állapotban van a termék, csakhogy míg idáig eljutottak, elfogyott a pénz, így a sorozatgyártásba már nem tudtak belekezdeni, és szép lassan a csapat többi tagját is el kellett küldenie.
Falus szerint a Kickstarteren összegyűlt pénz nagyjából a teljes tőke egyharmadát teszi ki, a többiről a szingapúri befektető gondoskodott, így összesen 5-600 ezer dollárt (125-150 millió forint) költöttek a fejlesztésre. A cégben Falus 70 százalékos tulajdonrészzel rendelkezik, ezért szerinte neki van a legnagyobb veszítenivalója.
„Amikor elfogyott a pénz, két út állt előttünk. A Kickstarter-kampány utáni újabb tőkebevonást elvetettük, ezért úgy döntöttünk, hogy egy partnerrel együtt visszük tovább a projektet” – mondta Falus. Az általa egyelőre megnevezni nem kívánt, szintén néhány éves San Fransiscó-i startuppal még mindig folynak az egyeztetések, de már vészterve is van arra az esetre, ha nem sikerülne megállapodni a fúzióról: „Ha a merger nem jönne össze, akkor az összes elkészült tervet, forráskódot stb. elérhetővé tesszük a Creative Commons licence alatt”.
Ha akarná sem tudná visszafizetni a pénzt
Falus saját bevallása szerint naiv döntés volt 75 ezer dollárra belőni egy projektet, de akkor még nem volt tisztában azzal, hogy egy hardveres startup két alapvető fázisa között ekkora a különbség: „A Kickstarter-kampány volt a kutatás-fejlesztési szakasz, de ha már van egy sorozatgyártható eszköz, akkor át kell állni egy teljesen más üzemmódra, a saját csapatod helyett másfajta alkalmazottakkal kell dolgozni, olyan területekre figyelni, mint a minőségellenőrzés vagy a logisztika. Ez olyan, mint amikor a hernyóból pillangó válik, és ezt nem sikerült megugranunk”. Szerinte alsó hangon 500 ezer dollárért lenne reális meghirdetni egy hasonló projektet, de még ahhoz is kellene plusztőke, mert „egymillió alatt nem lehet hardverre menni”.
Falus ezzel együtt túlzásnak érzi a közösségi támogatók reakcióját (megjegyezve, hogy a kommentelők azért még mindig csak egy hangos kisebbséget alkotnak), mert szerinte „a Kickstarter nem egy webshop”, hanem egy lehetőség befektetni valami olyanba, amire piaci igény mutatkozik, de kötelezettség ezzel nem jár. Szerinte ezzel rengeteg Kickstarter-felhasználó sincs tisztában, és ez abból is látszik, amikor visszatérítést követelnek tőle – a platformnak ugyanis erre nincs életképes modellje, Falus nem rendelkezik a támogatók pénzügyi adataival, a Kickstarter pedig nem foglalkozik a felhasználók és a projektgazdák közötti közvetítéssel.
A felháborodás lényegi részének felelősségét Falus ugyan a Kickstarterre hárítja, de azzal tisztában van, hogy a támogatókkal való kapcsolattartás hiányán is sokat csúszott a Shoka Bell története: „Vállalom a rossz kommunikációt, de olyan szintű trollkodást kaptunk, hogy nem fért bele az életembe, hogy ezekre válaszolgassak, PR-szakértőt felvenni meg nem volt se pénz, se igény. Ez az én vállalkozásom, az én reputációm, a termékek pedig akkor lesznek kiszállítva, amikor úgy gondolom, hogy száz százalékos állapotban vannak”.
Hogy mikor lesz a Shoka Bell száz százalékos állapotban, vagy lesz-e egyáltalán valami belőle, azt másfél évvel a kampány lezárulta és csaknem egy évvel az első határidő lejárta után Falus még mindig nem tudja.
Kapcsolódó cikk a Qubiten: