A kriptovaluták árnyoldala: miért ne fektess bitcoinba?
A kriptovalutákat körülvevő befektetési láz alapja az a feltételezés, hogy egy felbecsülhetetlen potenciállal rendelkező forradalmi technológiáról van szó, mely alapjaiban változtathatja meg a pénzügyi tranzakciók, szerződések és más bizalomra épülő rendszerek világát.
A hatalmas felhajtás közben azonban elsikkadni látszik a blokkláncok praktikus kudarca, ami az előbbi feltételezést megkérdőjelezi. A problémákat a valóságban nem oldja meg a bitcoin: hétköznapi fizetésre alkalmatlan, az okosszerződések nem praktikusak, a blokklánc által megvalósított elosztott adatbázisok helyett pedig szinte minden esetben létezik egyszerűbb megoldás. A blokklánc olyan „előnyei”, mint a decentralizáltság, az anonimitás, és a módosíthatatlanság pedig vagy nem is léteznek, vagy inkább hátrányként jelentkeznek a gyakorlatban. Az már csak a hab a tortán, hogy a kriptovaluták körül hemzsegnek a pénzügyi csalások és egyéb illegális tevékenységek.
Elkölthetetlen pénz
A bitcoin elsősorban mint fizetőeszköz ismert, és kezdetben ez jelentette a befektetők számára az egyik legnagyobb potenciált. Azonban a bitcoin drágulása és népszerűsége egyben a fizetőképesség rovására is ment. Ennek oka az, hogy a bitcoin blokklánc algoritmusa 10 percenként 1 MB-ban limitálja a szentesíthető tranzakciós blokkok méretét.
Ahogy egyre nő a tranzakciók iránti igény, úgy a limitált férőhely miatt egyre nő a tranzakciók elfogadásának átlagos ideje, és vele együtt az a pénzjutalom is, aminek fejében a hálózat gépei hajlandóak egy adott tranzakcióval foglalkozni. Manapság ezért a bitcoinnal való fizetés olyannyira lassú és drága, hogy a pénznemet még egy nagyobb bitcoin-konferencián sem fogadták el. Habár a bitcoin-közösség már évek óta próbálkozik ennek megváltoztatásával, egyelőre egyik technika sem nyújt hosszútávú megoldást, és egyik sem terjedt el széles körben.
Továbbá a bitcoinra mint fizetőeszközre nincs is különösebb kereslet: a mostani pénzügyi rendszerben olcsón és gyorsan fizethetünk online, sőt, olyan extra szolgáltatásokat is kapunk, mint a bankkártyás csalások detektálása, illetve sokszor a vásárló védelme és kártalanítása, ha nem kapja meg a vásárolt terméket.
Az egyetlen kivétel, ami akár a befektetések alapja is lehetne, az a bitcoin népszerűsége az online feketepiacokon. Mivel a kriptovaluták virtuális számláihoz nem tartozik név, csak egy alfanumerikus azonosító, egy-egy bitcoinutalás elkerüli a bankokat és a személyes azonosítást is, elrejtőzve a rendfenntartó szervek elől. A probléma ott adódik, hogy a bitcoinok pénzre váltásakor mégiscsak összekapcsolódhat a számla valakinek az identitásával, a bitcoinok számlákon át vezető útja pedig a blokklánc publikus volta miatt visszakövethető. A bitcoint tehát valójában inkább fél-anonim rendszernek lehet nevezni. Persze a feketepiac sem tétlen, és a blokklánc-adatstruktúra különféle módosításaival igyekszik nagyobb biztonságot létrehozni.
További előnynek hozhatnánk fel a rendszer decentralizált voltát, ami elméletben garantálja a tranzakciók módosíthatatlanságát, hiszen ahhoz a számítási kapacitás legalább felének egy kézben kellene lennie. Azonban a gyakorlatban ez sem állja meg a helyét. Ahogy egyre nagyobb bányák alakulnak a növekvő költségek miatt, egyre kevesebb entitás szükséges a hálózat többségének megszerzéséhez. A bitcoin esetében például már a négy legnagyobb kriptobánya együtt is többségben van, és koordinált munkával tetszőlegesen felülírhatná a bitcoin tranzakciók történetét, ezáltal tetszőleges összegekre szert téve.
Nem csoda tehát, ha manapság egyre többen inkább értékhordozóként, afféle „digitális aranyként”, semmint fizetőeszközként tekintenek a bitcoinra. Ez tulajdonképpen az egyetlen olyan befektetési útvonal, aminek reális alapja is van.
Mennyire okosak az okosszerződések?
A másik gyakran említett – nem a bitcoinhoz, hanem egy modernebb társához, az etherhez köthető – befektetési irány az okosszerződéseké, melyek a blokkláncon alapuló megváltoztathatatlan és automatikusan futó programok. A proponensek szerint ezzel sok probléma megoldódik, hiszen nem kell bonyolult jogi szövegeket drága ügyvédekkel értelmezni – a program futása teljesen egyértelmű. A gyakorlatban azonban ez sem működik: egyrészt egy program alapos értelmezéséhez szintén olyan szaktudásra van szükség, ami a legtöbb felhasználónak nincs meg, másrészt a programhibák kiaknázása alkalmas nagy mennyiségű pénz legális és visszavonhatatlan „ellopására”. Az okosszerződések lényege pont az lenne, hogy a programok előre fixáltak – azonban amikor a DAO-tól 50 millió dollárt loptak ezzel a módszerrel, a blokklánc alapjait megrengető módon mégis visszavonták a tranzakciókat, és utólag módosították a programot, ezzel pont az okosszerződések elméleti lényegét kérdőjelezve meg.
A másik vélt előny az automatizálás: az okosszerződések segítségével a tranzakció vagy egyéb feltétel bekövetkezte után automatikusan végrehajtódna a megfelelő program. Azonban félreértés azt hinni, hogy ehhez okosszerződésekre van szükség: ezek sima programokkal megvalósítható automatizált rendszerek, akár az automatikus havi Netflix-előfizetés, amelyért cserébe filmeket nézhetünk. Ugyanez az érv általában a blokkláncra is igaz: sok javasolt alkalmazás igazából csak marketingduma, a felvetett problémákhoz nincs szükség blokkláncokra.
Éljen a szabályozás hiánya!
A harmadik nagyra értékelt irány, ami alapot adhatna arra, hogy valaki bitcoinba, etherbe vagy egyéb kriptovalutákba fektessen, az állami szabályozás hiánya és az ebből adódó védelem a rendfenntartó szervektől. Habár ennek elnyomó rendszerekben, illetve a feketepiacokon van létjogosultsága, ez mégis nagyon szűk alkalmazási terület. Ahogy azt már láttuk, a kriptovaluták egyrészt valójában fél-anonimok, másrészt a normál pénzügyi rendszer gyakran megadja azt a védelmet a csalások és hibák ellen, amire egy mindennapi felhasználónak szüksége van. Ha elveszítjük a bankkártyánkat, letilthatjuk, a bank pedig visszatérítheti a leemelt összeget; ezzel szemben ha a bitcoingyűjteményünk jelszavához fér hozzá valaki, akkor azt a pénzt örökre elveszítettük. Sőt, a már bejáratott pénzügyi világban megszokott szabályozások hiánya miatt egyre több olyan manipulációra és csalásra derül fény, amik normál esetben már sosem fordulnának elő. Praktikus szempontból tehát az állami szabályozás hiánya inkább hátrányként jelentkezik.
Nem csoda az sem, hogy sorra törik fel a kriptovaluta-tőzsdéket: új technológiák és friss cégek esetén mindig nagyobb a hackelés veszélye, pláne ilyen ígéretes zsákmány fényében, nem beszélve arról, hogy nehéz a nyomozás is, és a vagyon visszatérítésére sincs esély.
Ebben azért látható némi változás, bár meglehetősen különböző irányokból: amíg az EU-ban új szabályozást akarnak bevezetni, néhány országban egyenesen betiltották a bitcoint.
Megoldás problémák nélkül
Bár ezen problémák egy része idővel talán kiküszöbölhető, sokuk magából a blokklánc természetéből adódik. Összességében tehát a legtöbb feltételezett befektetési irány nem állja meg a helyét, és amelyik mégis, mint a felhajtás és a növekvő piac kihasználása, az sem a kriptovaluták technológiája miatt. Egyelőre annyi biztos csak, hogy a valós társadalmi igényeket figyelmen kívül hagyó techvilágra manapság olyannyira jellemző módon egy túlértékelt és túltárgyalt megoldásunk van, megoldandó probléma nélkül.
A szerző szoftvermérnök, a Palantir Technologies termékmenedzsere.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
