„A NATO nem volt ott, amikor szükségünk volt rájuk, és nem is lesznek ott, ha újra szükségünk lesz rájuk” – írta Donald Trump a Truth Socialon, miután a NATO (Észak-Atlanti Szerződés Szervezete) főtitkárával, Mark Rutte-vel tárgyalt április 8-án. A Fehér Házban tartott találkozót Trump április elején tett kijelentése előzte meg, amikor azzal fenyegetett, hogy az USA kilép a NATO-ból, mert a szövetséges országok nem támogatták sem az Iránnal szemben indított támadásait, sem a Hormuzi-szoros blokádjának megszüntetését.

Az Egyesült Államok és Izrael február 28-án támadta meg Iránt azzal a céllal, hogy megdöntsék a regnáló rezsimet, és megsemmisítsék az ország nukleáris és ballisztikus rakétaprogramját. Az offenzívára Irán Izrael és a térségben található amerikai katonai bázisok ellen indított támadásokkal reagált. A háború hatása továbbra is az egész világot sújtja gazdaságilag, és bár jogilag szinte lehetetlen, hogy az USA – a NATO alapító tagja – elhagyja a katonai szövetséget, Trump narratívája a tagországok védelemdiplomáciai szerepét is negatívan befolyásolhatja. Eközben az óvatosság sem alaptalan: az Európai Unió néhány tagállama egy Amerika nélküli, úgynevezett „európai NATO” tervének megvalósításán dolgozik, egyelőre informálisan.

Az USA és Izrael által kirobbantott konfliktus komoly feszültségeket szült a NATO-ban, holott a katonai szövetség célja épp a globális status quo fenntartása lenne. A NATO-t a második világháború után, 1949-ben alapította Belgium, Kanada, Dánia, Franciaország, Izland, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Portugália, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok. A katonai egyesülést a Szovjetunióval szembeni ellenpólusként és az európai országok védőpajzsaként hozták létre, amihez később több ország – köztük Magyarország is – csatlakozott: így érte el a jelenlegi, 32 tagállamból álló formáját. A NATO legfontosabb feladatát a szövetség alapchartájának ötödik cikkelye írja le, ami szerint ha a NATO egy tagállamát fegyveres támadás éri, a többi szövetséges ország ezt a mindannyiuk ellen intézett támadásként értékeli, és megteszi a szükségesnek ítélt lépéseket. Az alapcharta kikötéseit az amerikai kongresszus 2023-ban egy olyan törvénnyel bővítette, ami megtiltja az USA aktuális elnökének, hogy „felfüggessze, megszüntesse, felmondja vagy kiléptesse az Egyesült Államokat az Észak-atlanti Szerződésből” a szenátus vagy a kongresszus jóváhagyása és külön törvénye nélkül.

Az amerikaiak még mindig hisznek a NATO-ban

A Joe Biden ex-amerikai elnök kormányzása alatt elfogadott törvény komoly visszatartóerő Trump számára, ugyanis „a kongresszusnak ebben a folyamatban nagy szerepe lenne, és hiába van mindkét házban republikánus többség, a republikánusok között is jó néhányan úgy gondolják, hogy a NATO-nak erősnek kell lennie” – mondta kérdésünkre Tábor Áron kül- és biztonságpolitikai szakértő, aki ezt a belső, nézetbeli töredezettséget konkrét példával is szemléltette. Roger Frederick Wicker, a szenátus fegyveres erőket ellenőrző bizottságának elnöke „republikánus politikus, és a magyar választások eredménye kapcsán abban is eltért a Fehér Ház véleményétől, hogy míg a Fehér Ház hivatalosan még nem gratulált Magyar Péternek, ő már megtette, és közleményében kiemelte, hogy megerősíti a szövetséget és a barátságot az Egyesült Államok és a NATO-szövetségesek között”.

A jogi és politikai háttér mellett nem elhanyagolható a közvélemény álláspontja sem. A NATO ugyanis továbbra is népszerű az amerikaiak körében, bár a tavalyi statisztikákhoz képest a támogatók aránya megcsappant. A Pew 2025-ös felmérése szerint a válaszadó amerikaiak 66 százaléka szerint az USA profitál a NATO-tagságból, míg 32 százalék ennek az ellenkezőjét gondolta, ugyanakkor a 2026 áprilisi felmérés szerint a támogatók aránya tovább csökkent 59 százalékra. A Pew szerint az utóbbi öt évben erősen pártpreferencia alapú vélemények alakultak ki a NATO-tagsággal kapcsolatban. 2025-ben a válaszadó demokraták 83, míg a republikánusok 49 százaléka vélekedett pozitívan az USA szövetségi tagságáról, idén azonban tovább nyílt az olló a két politikai oldal szavazói között: a demokraták szinte változatlanul 82 százaléka, a republikánusoknak viszont csupán a 38 százaléka látja kamatozónak az Egyesült Államok NATO-tagságát.

Az amerikai közvélemény alakulása jelentős hatással van Trump belpolitikájára, még ha az elnök a nemzetközi színtéren hajthatatlannak is tűnik. Amerikában idén novemberben tartják az időközi választásokat, ami miatt nagy tétje van Trump döntéseinek. „Annak idején maga Trump kampányolt Biden ellen a magas benzinárakkal: ez most is emelkedett, és ha nem oldódik meg az iráni konfliktus, akkor még mindig emelkedni fog, vagy legalábbis magasan marad az időközi választásokig” – mondta Tábor. Mindez meglehetősen kedvezőtlenül hathat Trump népszerűségére, ezért a szakértő szerint európai vámok bevezetésére sem kell számítani, amikkel Trump büntethetné a tagállamokat katonai passzivitásuk miatt. Hozzátette ugyanakkor, hogy „Donald Trump esetén mindig lehet olyan döntéseket is látni, amiben nem biztos, hogy a logikát meg lehet találni, és [a vámok bevezetése] semmiképpen sem lenne észszerű”.

Folyamatos blokád alatt a Hormuzi-szoros, egekben az olajárak

Bár a katonai szövetség tagállamai konzisztensen elutasítják a közel-keleti konfliktusban való részvételt, a Hormuzi-szoros blokádja komoly gazdasági problémákat okozott világszerte, ugyanis az olajárak mindenhol kilőttek a háború kezdete óta. A Hormuzi-szoros geopolitikai és kereskedelmi szempontól is kiemelten fontos útvonal: Északon Irán, délen Omán és az Egyesült Arab Emírségek (UAE) határolják a vízi folyosót, ami a Perzsa-öblöt és az Arab-tengert köti össze.

A szoros vizén a világ legnagyobb nyersolaj-tankerei haladnak át, és a közel-keleti nagy olaj- és LNG-termelőknek (cseppfolyósított földgáz) is ez az alapvető közlekedési útvonala. Az amerikai Energiainformációs Hivatal (EIA) becslései szerint a globális LNG-szállítás 20 százaléka a szoroson keresztül történik; tavaly naponta körülbelül 20 millió hordó kőolajat és kőolajterméket szállítottak a szoroson keresztül, ami évente mintegy 600 milliárd dollár értékű energia-kereskedelmet jelent. Az EIA szerint ráadásul 2025 első negyedévében az USA naponta körülbelül 400 ezer hordó nyersolajat importált a szoroson keresztül.

A Hormuzi-szoros sorsa a háború kitörése óta hektikusan változott: miután Irán lezárta a tankerek előtt Hormuzt a Trump által indított katonai támadásokra válaszul, a két hadban álló ország kéthetes tűzszünetben egyezett meg. Irán azt a kikötést tette, hogy ha az USA betartja a tűzszünetet, akkor újranyitja a vízi folyosót, és béketárgyalásokat is kezdhet pakisztáni és kínai közreműködéssel. Ugyanakkor a hétvégi tárgyalás sikertelenül zárult: „az Egyesült Államok hivatalosan nem egyezett bele a fegyverszünet meghosszabbításába. Az Egyesült Államok és Irán között folytatódnak a tárgyalások a megállapodás elérése érdekében” – nyilatkozta egy magas rangú amerikai tisztviselő a CNN-nek, majd az USA hétfőn blokkolta a Hormuzi-szoros iráni fennhatóság alá tartozó területeit. A kivezényelt amerikai katonai erők a szankciókkal az Iránból induló vagy oda érkező tankerhajók mozgását korlátozzák, és az amerikai hadsereg információi szerint az első 24 órában egyetlen hajó sem jutott át a blokádon.

Nem véletlen, hogy az USA egyik fontos stratégiai lépése a szoros iráni kikötőinek blokkolása volt, ugyanis az arab félsziget országainak és Irán bevételeinek jelentős része a szoroson keresztül zajló energiaexportból származik. Ráadásul az ázsiai országok is megsínylették a háború miatt kialakult földgáz- és olajdeficitet: a kelet-afrikai Mauritus és Dél-Szudán is áramfogyasztást korlátozó intézkedésekhez folyamodott. Az emelkedő olajárak egyelőre az USA-t erőteljesebben érintik, mint Kínát, és bár az ország rendelkezik fosszilis tüzelőanyag-készlettel, az iráni kőolajexport globális piacra irányuló mennyiségének mintegy 90 százalékát vásárolja meg. Európában elsőként Szlovénia vezette be az üzemanyag-adagolásra vonatkozó szabályokat, így a magánszemélyek naponta legfeljebb 50, a mezőgazdasági termelők 200 liter üzemanyagot vásárolhatnak meg.

Trump fenyeget, de Európa ellenáll

Bár nem minden európai kormány folyamodott az energiaárakra reagáló új szabályok kialakításához, az Európai Unió több tagállama is egymás után reagált Trump NATO-t bíráló kijelentéseire. Keir Starmer, Nagy-Britannia miniszterelnöke elmondta, hogy az ország nem fogja támogatni az amerikai blokádot, és a BBC 5 Live műsorában kijelentette, hogy az energiaárak csökkentése miatt a szoros minél előbbi felszabadítása az érdeke. Ugyanakkor a britek továbbra sem távolítják el az aknakereső hajóikat és a drónellenes erőieket a térségből, de haditengerészeti hajókat és katonákat nem fognak az USA-nak biztosítani. Tábor szerint nem is ezen múlik a háború végkimenetele: „nem azért nem tudják ezt a háborút megoldani úgy, ahogy szeretnék, mert nincs ott még néhány európai hajó. Nem a technikai korlátok okozzák a problémát, hanem inkább az, hogy azokat a politikai célokat nem tudja elérni (az USA), például Iránban a rezsimváltozást, amit most szeretne”.

A briteken kívül a spanyol miniszterelnök, Pedro Sanchez március közepén „jogellenesnek, kegyetlennek és abszurdnak” nevezte a háborút, majd néhány héttel később Spanyolország lezárta a légterét az Iránban harci műveletekben részt vevő amerikai repülőgépek előtt. A Trump nézeteivel gyakran szimpatizáló konzervatív olasz miniszterelnök, Giorgia Meloni is felszólalt az amerikai agresszióval szemben. Meloni eleinte diplomatikusan kommentálta a geopolitikai eseményeket, azonban miután Trump nyilatkozatháborúba bocsátkozott a pápával és Jézusként ábrázolta magát, az olasz miniszterelnök kijelentette, hogy „Olaszország nem újítja meg a védelmi megállapodást Izraellel, amely Tel-Aviv harmadik legnagyobb fegyverexportőre”. Bár Trump Emmanuel Macron francia elnököt is megkörnyékezte katonai segítségkérésével, Macron egy sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott, hogy az erőszak alkalmazása „irreális”, és Franciaország nem fog csapatokat küldeni az amerikai-izraeli műveletekhez.

A tagállamok ellenállása mellett az Európai Bizottság elnöke, Usrula von der Leyen is határozottan kiállt az EU háborúba történő bevonásával szemben. Az elnök hétfőn az Európai Bizottság rendkívüli ülésén elmondta, hogy „a Hormuzi-szoros jelenlegi lezárása hatalmas károkat okoz. A hajózási szabadság helyreállítása kiemelt fontosságú számunkra”. Beszédében az EU védelmére fókuszált: összehangoljuk az olajkészletek kiadását is, hogy a lehető legnagyobb hatást érjük el, és gondoskodunk arról, hogy a tagállamok sürgősségi intézkedései ne befolyásolják az egységes piacot”. Az elnök bejelentette, hogy április 22-én az Európai Bizottság az energiaárak kezelésére vonatkozó javaslatcsomagot fog bemutatni egy, a jövő héten tartandó informális csúcstalálkozón.

Trump jelenleg is nyirbálja a NATO reputációját

Nemcsak az európai vezetők tartanak ellen az amerikai elnök követeléseinek, hanem a NATO is felvette a kesztyűt, bár jóval visszafogottabb formában. „Rutte egy ideig elég sikeres volt abban, hogy menedzselje Trump elvárásait is, és a feszültségeket valahogy kezelje, de arról lehetett hallani, hogy túlságosan megalázkodó Trumppal szemben” – mondta Tábor. Bár a Trump és Rutte közötti találkozóról a főtitkár úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy a tárgyalás nyílt és őszinte volt, az amerikai elnök erőteljesen bírálta a NATO korábbi döntéseit a Truth Social platformon: „EMLÉKEZZETEK GRÖNLANDRA, ARRA A NAGY, ROSSZUL IRÁNYÍTOTT JÉGDARABRA!!!”.

Ugyanakkor Tábor szerint ezek „olyan beszédaktusok, retorikai fordulatok, amikkel pont a hitelességét csökkenti annak a kötelezettségvállalásnak, amit az észak-atlanti szerződés jelent, és ami hosszú távon gyengíti a NATO erejét. Ez az európaiakat kénytelen arra ösztönözni, hogy gondolkodjanak abban, hogy hogyan tudják akár Amerika nélkül is a saját védelmüket biztosítani”. A szakértő szerint a NATO presztízsvesztése miatt odáig is fajulhatnak a geopolitikai feszültségek, hogy – bár nem kell nyílt orosz támadásra számítani – Oroszországnak alkalmat adhat arra, hogy elkezdje „tesztelni a határokat, akár provokációkkal bizonyos területeken – mondjuk Észtországban – akár berepülésekkel, amikre már volt is példa”.

Tábor szerint valószínűtlen az USA kilépése a NATO-ból, de ha ez mégis bekövetkezne, Európának alapvetően kellene átalakítania védelmi rendszerét, és újra szervezni a katonai erejét. Finnország elnöke, Alexander Stubb vezetésével európai vezetők egy olyan védelmi stratégián kezdtek el dolgozni, ami már az USA nélkül vizionál egy, a NATO szerepét betöltő katonai szövetséget. A kezdeményezés már tavaly elindult, amikor Friedrich Merz német kancellár kijelentette, hogy Trump már nem megbízható NATO-szövetséges. Bár egyelőre informális egyeztetések folynak a „hajlandók koalíciójaként” (Coalition of the Willing) emlegetett szövetség felépítéséről, a németeket és a finneket már az Egyesült Királyság, Franciaország, Lengyelország, az északi államok és Kanada is követte a tervek kidolgozásában. „Az alapüzenet amerikai barátainknak az, hogy ennyi évtized után eljött az idő: Európának nagyobb felelősséget kell vállalnia saját biztonságáért és védelméért” – nyilatkozta korábban Stubb.

„Bár nyilván az ukrajnai háború kapcsán és az előző években erőteljesebb európai fegyverkezés indult be, de azért még mindig azt szokták mondani – köztük Mark Rutte NATO-főtitkár is, akinek a feladata ezeket a konfliktusokat elboronálni –, hogy ez nem az az idő, hogy arról gondolkodjunk, hogy mit tudunk mi európaiak és Kanada önállóan csinálni – mondta Tábor. – Mások meg azt mondják, hogy ha viszont az amerikaiakban nem lehet megbízni, akkor Európának tényleg legyenek meg a megfelelő katonai képességei. Egyszerűen a NATO úgy épült ki, hogy ahol az amerikai védőháló jelen volt, ott nem volt szükség más védőhálóra”.