Hogyan ösztönözd a hivatalnokokat? A rosszul teljesítőket küldd isten háta mögötti helyekre!

A hivatalnokok és általában a dolgozók megfelelő ösztönzése nehéz kérdés a gyakorlatban és a közgazdasági elméletben is. Annyira nehéz, hogy 2016-ban Nobel-díjat ért Bengt Holmström finn közgazdász ezen a téren végzett munkássága. A nagy probléma az, hogy sokszor nem lehet megfigyelni, hogy egy dolgozó mennyire dolgozik keményen, és ha elkezdünk mindenféle teljesítményalapú béreket osztogatni, akkor esetleg nem a megfelelő dolgokat ösztönözzük. Például ha egy rendőrt az alapján fizetünk, hogy hány büntetést oszt ki, akkor sok büntetést fog kiosztani, pedig az a célunk, hogy csak a szabálysértőket büntesse meg. Ha orvosokat az alapján fizetünk, hogy hány betegük hal meg, elkerülik majd a kockázatos betegeket. Ezért a legtöbb bérezési módszer, ami olyan helyzetekben is működik, amelyekben nem ellenőrizhető tökéletesen a dolgozók igyekezete és a kimeneti minőség sem, valamilyen módon belső motivációkra is épít.

Egy új műhelytanulmányban azt vizsgálta meg három kutató, mennyire működőképes egy olyan rendszer, ahol a jó dolgozók kiválaszthatják, hol kell dolgozniuk legközelebb. Adnan Khan (London School of Economics), Asim Khwaja (Harvard) és Benjamin Olken (MIT) pakisztáni adóellenőröket követnek nyomon két éven keresztül, hogy megvizsgálják, milyen hatással van a munkájukra egy olyan rendszer, ahol a teljesítményük alapján kialakuló sorrendben választhatják ki, hol fognak legközelebb dolgozni. Ha rosszul teljesítesz Sopronban, lehet, hogy leközelebb Gyulára kell majd menned dolgozni. Egy olyan rendszer, amiben mindenkinek választania kell, azért hatékony, mert elég nagy eltérések lehetnek az egyes dolgozók kedvenc helyei között, ezért ha nem kell mindenkinek minden évben sorrendben választania, lehet, hogy a legtöbben egyszerűen mindig maradnának a helyükön.

Egy 2015-ben megjelent tanulmányukban a szerzők már megvizsgálták, mi történik, ha pénzügyi ösztönzőkkel próbálják rávenni az adóellenőröket a keményebb munkára. Ennek elég nagy hatása volt, akár 64 százalékkal gyorsabban nőtt az adóbevétel ott, ahol a bevétel növekedésének függvényében fizették az adóellenőrőket. Igen ám, de az adóbevétel növekedése kis számú ingatlan normális megadózatásából állt elő, miközben az ingatlanok többsége után nem fizettek több adót, csak több kenőpénzt. Ez összhangban áll azzal, amit az teljesítményalapú bérezés hátulütőiről írtam: ha a bevétel növekedését díjazod, vagy nő a bevétel, de gyakran nem pont úgy, ahogy akarod; vagy nem nő a bevétel, hanem a keményebb munkával való fenyegetéssel több kenőpénzt szednek be az ellenőrök. Amit igazából díjazni akarsz, az a pontosan elvégzett adóellenőrzések számának a növekedése (ami a bevételeket is növelni fogja), de a pontosan elvégzett adóellenőrzéseket nem tudod megfigyelni.

A jó hír: a Békéscsabára költöztetéssel fenyegető (Salgótarjánba költöztetéssel kecsegtető) rendszer is jól teljesít a bevételek növelésében: 30-40 százalékkal gyorsítja a bevételnövekedést. A még jobb hír: szemben a jól teljesítő ellenőröknek fizetésemelést ígérő rendszerrel, ez a rendszer semmibe sem kerül a kormánynak. Míg a korábbi tanulmány arra jutott, hogy a prémiumokkal meg kell kétszerezni az ellenőrök fizetését, hogy jelentősen megnöveljék az adóbevételeket, itt az derül ki, hogy nem kell többet fizetni - elég beígérni, hogy ha jól teljesítesz mehetsz Budára (Pestre) lakni, ha rosszul dolgozol, akkor viszont jövőre irány Pest (Buda).

A szerző a Harvard Egyetem PhD-hallgatója.