Az olyan területeken, ahol a klíma nem teszi lehetővé erdők kialakulását, az igazán jó szén-dioxid-megkötő életközösségek a gyepek. Ez a tulajdonsága a művelt, szakszóval vetett gyepeknek, legelőknek, kaszálóknak is megvan, azzal a különbséggel, hogy sokkal alacsonyabb szintű a biodiverzitásuk. Ráadásul ahhoz, hogy kellő mennyiségű takarmánnyal láthassák el az állattenyésztőtelepeket, a világ számos régiójában jelentős mennyiségű műtrágyát is használnak, ami viszont – a gyártástól a végfelhasználásig –közismerten jelentősen fokozza az üvegházhatású gázok kibocsátását.

A Science folyóiratban nemrégiben megjelent átfogó tanulmány szerzői viszonylag egyszerű megoldást találtak a problémára. A 26 országon átívelő Legacy Net néven futó, amerikai, cseh, holland, német, ír, kínai és új-zélandi részvétellel zajló kísérleti projekt azt vizsgálta, hogy milyen, a gyakorlatban is könnyedén alkalmazható módszerekkel lehet egyszerre megfelelni az antropogén felmelegedés, a kibocsátáscsökkentés és a takarmányellátás kihívásainak.

Fűcsere

A mérsékelt égövi magas nitrogéntartalmú műtrágyával művelt produktív gyepek zömmel olyan kétfajú közösségek, amelyekben jellemzően 70 százalék az egyszikűekhez tartozó angolperje (Lolium perenne) és 30 százalék a hüvelyesek rendjébe, azon belül pedig a pillangósvirágúakhoz tartozó fehér here (Trifolium repens) aránya.

„A hozamnövekedést serkentő magas nitrogénbevitel számos agrárkörnyezetvédelmi problémát generál az üvegházhatású gázok kibocsátásától a talaj- és vízminőség romlásán át a biológiai sokféleség csökkenéséig” – írják a tanulmány összefoglalójában a kutatók, akik éppen ezért az általuk féltermészetesnek nevezett, ha nem is sok, de többfajú gyepek használatát javasolják. Szabadföldi kísérleteik ugyanis azt bizonyítják a magasabb fokú diverzitás nemcsak a hozamot növeli, de fokozza a klimatikus átalakulással erősödő környezeti stresszel szembeni ellenállást is.

A Legacy Net kutatói szerint a széles éghajlati gradienst felölelő, észak-amerikai, európai, ázsiai és új-zélandi mérsékelt égövi régiókban végzett szabadföldi kísérletek azt bizonyítják, hogy a produktív gyepekben a fűfélék és hüvelyesek keverékeivel a hüvelyes fajok nitrogénmegkötő képessége miatt ugyanolyan vagy magasabb hozamot érhetnek el, mint a műtrágyázott monokultúrák. A gyógynövényfajok bevonása pedig növeli a funkcionális sokféleséget, ami nem várt mértékben támogatja az ökoszisztéma működését.

Kórósítási előnyök

Kiderült az is, hogy amennyiben hat növényfaj magkeverékeiből áll össze a gyep, a műtrágyázás elhagyása mellett is jóval komolyabb mennyiség kaszálható le szénaként a vetett területről. A mezei vagy réti komócsin (Phleum pratense), a katángkóróként is ismert mezei katáng (Cichorium intybus), a lándzsás útifű (Plantago lanceolata) és a vörös here (Trifoliu pratense) hozzáadásával „hatfajúsított” legelők átlagosan 12,3 tonna szárazanyagot biztosítottak hektáronként a vegetációs időszakban.

A kutatók állítása szerint a vizsgált 26 régióban mindez átlagosan 11 százalékos növekedést jelentett a műtrágyázott fűfélékből álló monokultúrákkal szemben, és ami még meglepőbb, 18 százalékkal többet, mint amit a kétfajú fű-hüvelyes kombinációk produkáltak.

„Az előnyök átíveltek az éghajlatokon és a gazdálkodási rendszereken. Még ennél is fontosabb, hogy a többfajú keverékek hozamelőnye melegebb körülmények között erősebbé vált, ami azt jelenti, hogy potenciálisan alkalmazhatók klímaadaptációs stratégiaként” – áll a tanulmányban.

Gyepszintű szinergiák

A fűfélék biztosítják a tömeget, a hüvelyesek természetes módon kötik meg a nitrogént, a gyógynövények pedig hozzájárulnak az ellenálló képesség és az ökoszisztéma táplálékfelvételének növeléséhez. „Ezek a fajok együttesen olyan módon hatnak egymásra, ami növeli az össztermelékenységet. A kulcs a természetes szinergia” – állítja a tanulmány.

A kutatási eredményeket összegző sajtóközlemény szerint az egyértelmű és gyakorlatban könnyen alkalmazható paradigmaváltás lényege, hogy „két fűféle, két hüvelyes és két gyógynövény nagyjából egyenlő arányban történő vetése optimalizálhatja a hozamot és a műtrágya-megtakarítási előnyöket”. Az agrárpolitikai döntéshozóknak címzett üzenetük szerint a kutatása eredmények egyértelműsítik, hogy ösztönözni kell az olyan stratégiákat, amelyek a mezőgazdasági biodiverzitást támogatják, hiszen létezik olyan környezet- és természetbarát klímadaptációs technológia, amellyel a hozamok még növekednek is.