Meghalt Magyari Béla, az első második magyar űrhajós

Magyari Béla, Magyarország történetének első (vagy második) kiképzett űrhajósa a szovjet repülőműszaki főiskola elvégzése után 1972-től a magyar légierőnél szolgált, 1977-től mint I. osztályú vadászrepülő.

A Szovjetunió által vezetett Interkozmosz együttműködés keretében választották ki a Repülőorvosi Kutató és Vizsgáló Intézetben, a végül az űrbe is kijutó Farkas Bertalannal együtt. 1978-tól két évig a Gagarin Űrhajóskiképző Központban készítették fel a küldetésre. Farkas Bertalan űrhajóstársa és parancsnoka Valerij Nyikolajevics Kubaszov, Magyari Béláé Vlagyimir Dzsanyibekov volt.

Az 50 éves a magyar űrkutatás című 1996-os kötet szerint a magyar űrhajósjelölteket kiválogató program a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia és az Űrkutatási Kormánybizottság közreműködésével azután kezdődött, hogy az 1976-ban a szovjetek „szeretettel meghívták” a szocialista országokat egy közös űrrepülésre. A sorrend megállapításánál állítólag kisebb botrány tört ki, mivel a lengyelek bejelentették, hogy ők nem hajlandók a németek (akkori NDK) után repülni. A románok azt javasolták, hogy ne is legyen sorrend, hanem mindenki egyszerre jelenjen meg az oroszoknál, ők válasszák ki a legjobban felkészült nemzetet. Az oroszok ezt nem vállalták. A költségekből a meghívott országok fizették a kiképzés idejére az űrhajósok családjainak bérelt lakásokat, minden mást a szovjet állam állt, a hordozórakétát és az űrhajót is beleértve.
A jelöltek – az USA-ban és a volt Szovjetunióban is meghozott politikai döntés értelmében – csak a berepülő vadászpilóták közül kerülhettek ki. Magyarországon akkor 35 Mig 21-es vadászgép-pilóta volt, közülük 27 fő jelentkezett a kiképzésre. A jelentkezés önkéntes alapon, írásban, a családdal való egyeztetés után történt.

Magyari Béla és Farkas Bertalan 1978. március 20-ától családostul költözött Bajkonurba. Mindkét magyar kiváló eredménnyel végezte el a kiképzést, a jelöltek közül az orosz szervezők választották ki Farkas Bertalant az űrrepülésre, Magyari Béla pedig végig készen állt a helyettesítésére, de annak ellenére, hogy kiképezték, végül soha nem jutott el az űrbe.

A végső döntést, hogy kettejük közül, ki készülhet élesben, Magyari szerint a szovjet vezetés hozta meg. Akkoriban a döntést még úgy kommunikálták Magyarország felé, hogy csak az utolsó pillanatokban derült ki, ki mehet, de Magyari szerint ez a kérdés már a kiképzés elején eldőlt. A végül a dublőr szerepét játszó Magyari több korábbi interjújában is elmondta, hogy 1978 decemberében Csillagvárosban hirdették ki az érintetteknek a döntést. „Tudtuk, hogy Kubaszov lesz az első számú és Dzsanyibekov a tartalékparancsnok. Engem Dzsanyibekovhoz, Bercit Kubaszovhoz osztottak be, ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy dublőr leszek” – nyilatkozta a hvg.hu-nak három éve az űrhajós.

A félévszázad magyar űrkutatását összefoglaló kötetből az is kiderül, hogy Farkas Bertalan és parancsnoka, Valerij Kubaszov a Szojuz-36 űrhajóval 1980. május 26-án hagyta el a Földet, a Szaljut-6 űrállomáshoz történő dokkolás és átszállás után a Szojuz-35-ön tért vissza 1980. június 3-án. Utazásuk 188 órát és 47 percet tartott.

Május 26-án a Magyar Televízió rendkívüli adásnapot tartott. (A hétfő rendes körülmények között adásszüneti nap volt.) Este nyolc óra után az Aelita című fantasztikus filmet kezdték vetíteni, de néhány perc múlva megszakították a műsort, hogy bejelenthessék: a Szojuz-36 űrhajó fedélzetén útnak indult az első magyar űrhajós.

Magyari őrnagyként szerelt le, 2001-től a Magyar Asztronatikai Társaság elnöke volt.

Dr. Remes Péter A magyar űrrepülés történetében azt írja, hogy az űrprogram indulásakor a Magyar Népközársaság Minisztertanácsa titkos határozatot hozott arról, hogy az ország közvéleménye anélkül értesüljön a magyar űrhajós jelöltekről, hogy neveket említenének.

A honvédelmi miniszter feladata volt, hogy a két űrhajósról „megfelelő archív és propagandaanyag készüljön, amely az űrutazáskor felhasználásra kerülhet az ország lakosainak tájékoztatására”. Volt „magyaribélás”, és volt „farkasbercis” változat is. A szöveg mindkét változatban zömében azonos volt, többnyire csak a fényképeket kellett egy adott vezényszóra behelyettesíteni. Vagyis csak az utolsó pillanatban lehetett tudni, hogy ki repül, és ennek megfelelően lehetett csak a végleges „farkasbercis” változatot elkészíteni, illetőleg a „magyaribélás” változatot bezúzni.