Így segíthetne a magyar oktatáson egy cuki robotrovar
A programozást a szakemberek szerint a 21. században nem lehet elég korán kezdeni, ennek ellenére Magyarországon még leginkább csak elméletben játszadoznak el a gondolattal, hogyan is kellene ezt óvodásoknak tanítani. Az biztos, hogy megfelelő oktatási segédeszközök nélkül nehéz lenne belekezdeni.
A téma jelentőségét mutatja, hogy a múlt pénteki Robotika és Kódolás Kisgyermekkorban című konferencián dugig telt gyakorló pedagógusokkal az ELTE Tanító- és Óvónőképző Karának nagyterme. A fő attrakció a kódolás pedagógiájának legújabb eredményeiről tartott beszámoló volt, amit Lénárd András, a digitális pedagógiai tanszék docense tartott (eredményeit lásd a cikk végén).
A videón látható digitális méhecskét Magyarországon is lehet kapni, csak épp elég drága: a Digitális Tananyag és Taneszköz Forgalmazó Zrt. kevéssel 34 ezer forint alatt árulja a konferencián is bemutatott robotméhecskét. A Bee-Bot az Iskolaellátóból és az Oviboltból is csak 32 ezer fölött vihető. A Bee-Bot okosabb változatáért, a Blue-Botért még többet kell fizetni.
A feladatokat tartalmazó interaktív táblák darabja további legalább 5 ezer forintba kerül. A konferencián előadók közül többen inkább nem vártak a Klebelsberg Központ jóváhagyására a robotok beszerzésével, pedig a digitális kompetenciák fejlesztése a nemzeti alaptantervben is megfogalmazott elvárás. Az iskolákban mégsem szaporodtak el különösebben a programozható játékok, ahol akad ilyesmi, ott is magánúton szerezték be, vagy pályázatokon versenyeztek az oktatórobotokért.
A digitális méhecskék négyzethálós táblákon tudnak előre, hátra, jobbra és balra 15-15 centimétert haladni. Útjuk 40 lépésig programozható előre. A digitális rovar egy-egy másodpercre kényszerpihenőt is tud tartani, erre a pause gombbal lehet rávenni.
A továbbiaknak már csak a képzelet szabhat határt. Egy 15-ször 15 centis négyzetekből álló tábla mezőinek a segítségével a diákok megtanulhatják a szorzótáblát, az európai fővárosokat, a híres magyar költők verseinek a címét, vagy épp gyakorolhatják a helyesírást. Az ovisok vadászhatnak például tárgyak között megbúvó háziállatokra, vagy épp a köztük ólálkodó vadakra.
A nem épp olcsó táblákat mondjuk némi rutinnal bárki könnyedén elkészítheti házilag is. Például LEGO-elemekből:
Mit tanít a digitális Maja?
A padlórobot nemcsak a programozás alapelveit segít játékos formában elsajátítani, hanem a logikus gondolkodást, a térbeli és időbeli tájékozódást, a megfigyelőkészséget, a munkamemóriát, a hallás és látás utáni figyelmet is fejleszti. Ráadásul ízelítőt ad a gyerekeknek a csapatmunka öröméből, párbeszédre, együttműködésre sarkall – állítják egybehangzóan a digitális oktatás hazai úttörői.
A táblák és a feladatok külön szabályokkal folyamatosan bonyolíthatók és nehezíthetők, így akár az idősebb gyerekek számára is kihívást jelenthetnek. Az emelt szintű pályák kialakíthatók például úgy, hogy a méhecske minden mezőt csak egyszer érinthessen, csak az üres mezőkre léphessen, meghatározott sorrendben érintse a kiemelt négyzeteket, egy labirintus kifelé vezető útját járja végig, és így tovább.
Programozott integráció
Az oktatórobotok a sajátos nevelési igényű gyerekek tanításában is jó szolgálatot tesznek a hazai és a külföldi szakemberek szerint. Lehetővé teszik például a beszédükben részlegesen vagy akár teljesen korlátozott tanulók órai aktivitását is. A méhecske integratív módon segíti a diszgráfiás, diszlexiás, diszkalkuliás gyerekek tanulását. A padlórobot gombjainak a nyomogatása fejleszti az akadályozott mozgású gyerekek finommotorikus készségeit is.
Még a teljesen ép értelmű, különösebb tanulási nehézségekkel nem küzdő mozgáskorlátozott gyerekek is lassabb tempóban tanulnak például, mint átlagos kortársaik. Előfordulhat például, hogy akadályoztatott a mozgáskoordinációjuk vagy a finommotorikai készségeik. Térbeli orientációjuk nehézségeit tapasztalati hiányosságaik is táplálják: más perspektívából szemlélik a külvilágot – fejtette ki a konferencián Barsy Anna, a budapesti Mozgásjavító matematika-fizika-számítástechnika szakos tanára.
Ilyen körülmények között különösen szerencsés, hogy a tanulás mélyebb szintjei a méhecskével szinte észrevétlenek. Mint a robotrovart reál és humán tárgyak tanításánál is kipróbáló Otti Boglárka és Kovács Petra a Qubit kérdésére elmondták, a két hétre kölcsönkapott Bee-Bot legfontosabb előnye a Mozgásjavítóban az volt, hogy a feladatokra olyan gyerekek is jelentkeztek, akiket – fokozott nehézségeik miatt – másképp nagyon nehéz motiválni. „Teljesen megszüntette az órák frontális jellegét, a gyerekek spontán támogatni kezdték egymást. A robotrovar segít a kudarcélményt is feldolgozni. Nem vették annyira magukra, ha egy feladatot nem sikerült elsőre megcsinálni, hiszen ezúttal nem ők, hanem a méhecske rontotta el. Csak meg kellett neki mutatni a helyes utat.”
Az alábbi videót a Mozgásjavító Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Kollégium tanárai bocsátották a Qubit rendelkezésére. Otti Boglárka gyógypedagógus és másodikos tanítványai ismerkednek a Bee-Bottal:
A Bee-Bot egyidős a paradigmaváltással
A Bee-Bot nem épp új találmány, 2006-ban debütált a legjelentősebb brit oktatástechnológiai kiállításon, a BETT-en. Épp jókor, az amerikai Kolumbia Egyetem számítástechnika-professzora, Jeanette Wing ugyanis épp akkoriban publikálta Computational Thinking című paradigmaváltó tanulmányát, amelyben kifejtette, nemcsak a programozóknak, hanem az átlagembereknek is muszáj lenne elsajátítani az algoritmikus gondolkodás alapjait. Ez ugyanis szerinte elengedhetetlen feltétele a problémafelismerésnek és a problémamegoldásnak egyaránt. Ezek pedig a kvintesszenciáját alkotják az úgynevezett STEM (a természettudományok, a technológia, a mérnöki tudományok és a matematika) tudományterületeknek. A BETT-re ilyen előzmények után érkező oktatórobot elnyerte a kiállítás nagydíját.
A brit gyerekeket ötévesen manapság elvileg már rutinszerűen elkezdik a programozás alapjaira tanítani. A British Journal of Educational Technology tavalyi beszámolója szerint ízelítőt kapnak abból, mi fán teremnek az algoritmusok, és hogyan válnak programokká a digitális eszközökön. Megtanulják a legegyszerűbb programok legalapvetőbb lépéseit, ismereteket szereznek arról, mi a haszna a számítástechnikának és legújabban az adatvédelem fontosságára is időben felkészítik őket.
Magyar tapasztalatok
Bár a magyar iskolák még csak kísérleti jelleggel és nem is túl nagy számban ismerkednek a robotrovar-használattal, a digitális méhecskének sok tanár rajongója akad.
Lénárd András és kutatócsoportja 102 harmadik osztályos kisiskolás bevonásával igyekezett felmérni a Bee-Bot előnyeit. A kilencéves gyerekeket arra kérték, számolják ki, hányféle gyöngysort lehet fűzni egy kék, egy piros, egy sárga és egy zöld gyöngyből. A gyerekek kivétel nélkül próbálgatással igyekeztek rájönni a helyes megoldásra. Volt azonban egy nem elhanyagolható különbség a Bee-Botot ismerő gyerekek és a többiek között. Előbbiek közel fele rögzített először egy, majd két színt a sor elején, és szisztematikusan próbálgatta a többi szín sorrendjét. Azoknak a gyerekeknek csak az ötöde járt el hasonlóképpen, akik nem tanultak a robotméhecske segítségével programozni.