Százmilliárdokba kerül lecserélni egy ország ábécéjét, a kazahok most mégis meglépik

A Szovjetunió felbomlása után a közép-ázsiai országok nagy része áttért a cirill ábécé használatáról a latin betűkre. A kivétel Kazahsztán volt, amely két és fél évtizeddel később kapcsolt: Nurszultan Nazarbajev miniszterelnök 2017 októberében rendelte el, hogy 2025-ig az egész országban váltsa fel a cirill betűs írást a latin.

2018 elején a hétéves átállási időszak költségvetését is bejelentették, a 218 milliárd tengés (vagy 668 millió dolláros, illetve 172 milliárd forintos) büdzsé körülbelül 90 százaléka a latin betűkkel kapcsolatos oktatási programokra megy el. A Kazahsztáni Gazdasági Kutatóintézet igazgatója, Kasszimhan Kapparov szerint nehéz lesz megértetni az emberekkel, hogy miért fontos ekkora összeget áldozni egy olyan dologra, ami közvetlenül nem térül meg. „Úgy kell rá tekinteni, mint a kormány társadalmi és kulturális fejlesztési programjára” – mondta a BBC-nek Kapparov.

Donald Trump és Nurszultan Nazarbajev 2018 januárjában, AsztanábanFotó: Presidency of Kazakhstan / Hando/Anadolu Agency

Kicsit bonyolítja a helyzetet, hogy a 2016-os népszámlálás szerint Kazahsztánban csak a lakosság kétharmadát teszik ki az etnikai kazahok, a nép 20 százaléka orosz eredetű. A Szovjetunióban eltöltött évtizedek miatt azonban a 18 millió ember 94 százaléka beszél folyékonyan oroszul, míg kazahul csak 74 százalék beszél. Az orosz itt ráadásul az elit nyelve, a nagyvárosokban, az állami intézményekben inkább azt használják, a kazah nyelv pedig az ország déli és nyugati területeire, vidékre korlátozódik.

Tanárokra, szoftverfejlesztőkre és bloggerekre is jut pénz

A bejelentett, 172 milliárd forintnak megfelelő összegű átállási büdzsé oktatási költségei is több területet érintenek: a középiskolai tanárok készségeinek fejlesztésére például 8,6 milliárd forintot, a cirill-latin átváltást segítő szoftver fejlesztésére 43 milliót költenek, de még arra is jut 360 millió forintnyi összeg, hogy befolyásos bloggerekkel népszerűsítsék majd az átállás utolsó szakaszát, 2024-től. Az oktatási segédanyagok és a tankönyvek fordítása még idén megkezdődik, az első latin betűket használó osztály 2020-ban kezdi az iskolát.

A helyi sajtó által közzétett költségvetési részleteken túl azonban a teljes büdzsé hivatalos lebontását még nem tették közzé, ez ügyben pedig a BBC is hiába kereste az illetékes minisztériumokat. Azt például csak találgatják, hogy az átállás miatt megújítandó igazolványok, útlevelek kiállítását fizeti-e az állam, vagy mindenkinek magának kell gondoskodnia a több tízezer forintot érő papírokról.

Kapparov szerint viszont a legutolsó, 2024-ben kezdődő fázis lesz a legérdekesebb, onnantól ugyanis nemcsak a belföldi üzleti dokumentumokat kell majd latin betűkkel írni, hanem az állami sajtót is. Az ezzel járó költségeket (a dolgozók oktatása, az informatikai rendszerek átalakítása) Kapparov 4 és 8 milliárd forint közé saccolja, és ha ezt minden magánkézben lévő médiavállalatnak saját magának kell állnia, az akár még tízszer ennyibe is kerülhet. Szerinte az átállás végső költsége közelebb áll a 260 milliárd forinthoz.

Az új kazah ábécéFotó: Wikimedia Commons

Nyugati nyitás

Olzsasz Kudajbergenov, a kazah Makroökonómiai Kutatóközpont igazgatója a költségek számításában ugyan nem ért egyet Kapparovval (szerinte az intézkedések többségét beleépíti a kormány a központi költségvetésbe, így csak a tájékoztató anyagokra kell szánni nagyjából 15-20 milliárd forintnyi pluszt), a program üzenetéről viszont hasonlóan gondolkodik: „Ez inkább a nemzeti identitásunk kereséséről szól, amit készek vagyunk megfizetni”.

Fazilzsanova Muratkizi, aki a kormánnyal együtt dolgozott az új ábécé megalkotásán, azt állítja, hogy a cirill betűk akarva-akaratlanul is a szovjet múltra emlékeztetik a kazahokat, és ez nemcsak a Szovjetuniót megélt lakosokra vonatkozik, hanem a fiatalabb generációkra is. Egy felmérés szerint 2007-ben a 18 és 25 év közöttiek 47 százaléka támogatta a latin ábécére való átállást, 2016-ban viszont már 80 százalék volt ez az arány.

Bár szakértők szerint a váltásnak lehetnek negatív gazdasági hatásai – például az oroszokkal vagy az ukránokkal való, elsősorban nyelvi alapú kereskedelmi kapcsolatok gyengülése –, de egyben a nyugati világ felé történő nyitásként is értelmezhető, ami bőven kárpótolhatja Kazahsztán gazdaságát. Ezt a törökök példájával támasztják alá: Törökország 1928-ban állt át arab írásmódról latinra, ami egyfelől a nyugatiasodás miatt a gazdasági fellendülésnek is megágyazott, és még az EU-tagság is elérhető közelségbe került egy időben.

Amikor még a szovjetek is a latin ábécét erőltették

A húszas évekig az arab írás helyi változatát használták Kazahsztánban (és egész Közép-Ázsiában), de ekkor még nagyon magas volt az analfabetizmus a térségben. A latin ábécére 1927-ben tértek át (ekkor még a szovjetek bíztak a forradalom nagyobb kiterjedésű hódításában, ezért világszerte népszerű ábécében gondolkodtak), a leegyszerűsített betűkészlet hatására pedig rengetegen kezdtek el írni tanulni, 1939-re a közép-ázsiai köztársaságok lakosságának már több mint a 80 százaléka írástudó volt.

A közép-ázsiai országok külügyminiszterei egy amerikai találkozónFotó: BRYAN R. SMITH/AFP

A harmincas évek közepére már világossá vált, hogy a szovjet térnyerés elérte a határait, a bezárkózás egyik jele pedig a tagországokra erőltetett russzifikáció volt – úgy vélték, hogy könnyebben tanulnak meg oroszul, ha a saját nyelvüket is cirill betűkkel kell írni. 1940-től tehát a kazahok is a cirillre váltottak, de a szovjetek bukása után már különböző ütemben váltottak vissza a népek.

Türkmenisztán a függetlenné válás után egyből, még 1991-ben kezdeményezte a latin írásra váltást, Üzbegisztán pedig 1992-től használja a latin ábécét. Hogy milyen nehézkes egy ilyen átállás, azt talán Azerbajdzsán példája mutatja be a legjobban, ahol ugyan szintén 1991-ben rendelték el a latinra váltást, de csak 2001-ben jelentették be a nyelvi reform végét. Egy 2001-es hír szerint a 4 millió dollárosra becsült átállást az utolsó pillanatig húzta mindenki: az újságok tíz évig latin betűs főcímekkel, de cirill cikkekkel jelentek meg, az emberek nagy része pedig folyamatosan panaszkodott, hogy nem tudják elolvasni a helységneveket és a jelzőtáblákat.