Valaki valahol nagyon nekiment az ózonrétegnek

Az 1989 január elsejével életbe lépett montréali egyezménnyel abban állapodtak meg a világ országai, hogy korlátozzák az ózonréteget súlyosan károsító halogénezett szénhidrogén-származékok kibocsátását – vagyis nagyjából abban, hogy nem gyártanak több freont. (A freon különböző hűtésre használt anyagok márkaneve, ide tartozik többek között a difluor-diklórmetán). 

A gonosz freon egy formája, a difluor-diklórmetán

Az egyezményt a környezetvédelem egyik legnagyobb sikertörténeteként tartották számon: a korlátozásnak köszönhetően az Antarktisz feletti ózonlyuk 2015-ben jóval kisebb volt, mint 2000-ben, a tudósok pedig abban bíznak, hogy 2050-re akár vissza is lehet fordítani a károsodást – már amennyiben senki nem tér vissza a CFC-11 gyártásához. Most, úgy tűnik, egyezmény ide vagy oda, valaki titokban mégis nekilátott a vegyszer gyártásának.

Nemzetközi nyomozás indul?

Stephen Montzka, a Nemzeti Éghajlati Adatközpont munkatársa szerint 2012 óta 25 százalékkal növekedett a freonkibocsátás, és mivel ez nem magyarázható természetes okokkal, nagy valószínűséggel nemzetközi nyomozás indul majd a szennyezés forrása után. Több szempontból is meglepő, hogy ismét freon kerülhetett a légkörbe: Durwood Zaelke, a montréali egyezmény szakértője szerint a CFC-11 manapság már könnyűszerrel kiváltható más anyagokkal, így érthetetlen, hogy ki és miért állítaná elő nagyobb mennyiségben. 

Robert Watson egykori NASA-munkatárs szerint a helyzet politikai és környezetvédelmi szempontból is veszélyes, a vegyszer ugyanis nem csupán az ózonréteget károsítja, hanem az üvegházhatáshoz is hozzájárul, így mielőbb meg kell találni a szennyezés forrását – a hawaii obszervatórium mérései szerint a freon valahol Kelet-Ázsiában kerül a levegőbe, Watson ezért a terület repülőgépes átvizsgálását javasolja.