A tucsoni Arizonai Egyetem úgy próbálja előre megjósolni, hogy a diákok közül ki hagyhatja ott idő előtt az intézményt, hogy a beiratkozott hallgatók minden lépését nyomon követi, tárolja és elemzi.

Az egyetem területén egy diákigazolványhoz hasonló, saját fejlesztésű, CatCardnak nevezett kártyás azonosítórendszer működik, amit a diákok csaknem hétszáz helyszínen használnak a kóla- és csokiautomatáktól a könyvtárakon át a mozikig, de a kártyájukkal jutnak be a kollégiumi szobájukba és az egyetemi laborokba is. Az így begyűjtött adatokat az egyetem immár évek óta betáplálja egy elemző rendszerbe: az adatokból nemcsak az látszik, hogy melyik diák mikor merre járt, hanem arra is lehet következtetni belőlük, hogy kikkel barátkozik, vagy hogy növekszik-e vagy csökken ismerőseinek száma.

Az elemzés eredményeit, amelyeket nemrég maga az egyetem mutatott be, (megdöbbentően részletes ábrákkal arról, hogy például az elsőévesek mikor merre járnak az intézmény területén) az egyetem megosztja a hivatásos tanácsadókkal, akik aztán közbe tudnak lépni, ha bajt szimatolnak – például hogy valaki az egyetem elhagyására készül még a diploma megszerzése előtt.

Az Arizonai Egyetemnek a korábbi években elsőéves hallgatóinak 80,5 százalékát sikerült a második évre is megtartania, a Smart Campusnak nevezett rendszerrel ezt az arányt 2017-re sikerült 83.3 százalékra feltornázni, ami a bevetett arzenált és a megfigyelés mértékét tekintve nem tűnik túl meggyőző eredménynek.

Nyilván tartanak tőled

Bár az oktatási intézményeknek elemi érdekük fűződik ahhoz, hogy megtartsák a hozzájuk beiratkozott diákokat, a Tucsonban használt módszerek számtalan személyiségi jogi aggályt vetnek fel: mivel a rendszer egyáltalán nem önkéntes (opt-in) alapon működik, minden egyes, az egyetemre beiratkozott, diákigazolvánnyal rendelkező diákot automatikusan megfigyelnek, és arról nincs szó, hogy abbahagynák azoknak a hallgatóknak a megfigyelését, akik ezt külön kérik (opt-out). Nem beszélve arról. hogy az adatok elemzésére használt algoritmus is tévedhet, ami sok kellemetlenséget okozhat az alaptalanul kipécézett diákoknak.

Nemcsak az Arizonai Egyetem próbál kémkedni a hallgatói után. Az USA számos egyeteme már azelőtt megkezdi a diákok utáni kutakodást, hogy felvette volna őket. Az elmúlt években használatos vagy fontolóra vett módszerek között szerepel a felvételiző diákok online nyomon követése, az általuk megtekintett weboldalak listázása és az adatok elemzése, amire már külön cégek szakosodtak: a Capture Higher Ed például 60-120 000 dollárért árulja azokat a szoftvereit, amelyek segítségével az egyetemek nyomon tudták követni, melyik érdeklődő diák mennyi időt tölt az oldalaikon, és pontosan mit csinál ott.

A prediktív célokra bevetett adatelemzés a felsőoktatáson kívül az elmúlt években már a bűnüldözésben is megjelent: mint korábban írtuk, New Orleans városvezetése a Palantirral közösen már 2012 óta használ olyan rendszert, ami éjjel-nappal figyeli a város lakóit, és a begyűjtött adatokból próbálja megjósolni, ki, mikor és hol követ majd el bűncselekményt. Ugyanakkor az is kiderült, hogy bármilyen kifinomult is a rendszer, az erőszakos bűncselekmények száma az orwelli megfigyelés ellenére sem esett vissza jelentősen.