Hová lenne Oxford és Cambridge a magyar diákok nélkül?

A leghíresebb angol egyetemek, Oxford és Cambridge hagyományosan a brit politikai, gazdasági és kulturális elit legfontosabb keltetői: Oxfordban például, ami nemcsak Anglia legrégebbi egyeteme, hanem a világ legrangosabbnak tartott felsőoktatási intézménye is, összesen 27 brit miniszterelnök tanult – a legutóbbi négyből három, köztük a mostani miniszterelnök, Theresa May.

Az összefoglaló néven Oxbridge-nek nevezett, hagyományosan college-okból álló intézményekben ugyanakkor  egyre nagyobb számban vannak jelen a feltörekvő nemzetközi intellektuális elit tagjai, és úgy tűnik, hogy jelenlétük feltétlenül szükséges ahhoz, hogy ezek az egyetemek megőrizzék jó helyezésüket az egyetemi rangsorokban, ahol az Oxford rendszeresen az első helyen végez, a Cambridge pedig hagyományosan dobogós.

„A Trinity kiválósága matematikában nagy részben a magyar, lengyel és román diákok hozzájárulásából ered” – mondta Catherine Barnard, a cambridge-i Trinity College jogászprofesszora tavaly év elején, egy a Brexit lehetséges katasztrofális következményeiről tartott parlamenti meghallgatáson. Az EU-s joggal foglalkozó professzor kifejezetten veszélyesnek tartja, hogy Nagy-Britannia unióból való kiválása után a német egyetemek lecsapnak a magyar és lengyel tehetségekre.

A felvételi sikerrátákból, amelyekből kiderül, hogy a felvételi arányokat tekintve tavaly épp a magyar diákok érték el a legjobb eredményeket, úgy tűnik, hogy Oxfordban és Cambridge-ben a matematika, a fizika és az informatika területén van a legnagyobb szükség a tehetséges bevándorlókra. (Ehhez érdemes tudni, hogy a brit akadémiai szektor nagy arányban Brexit-ellenes volt, és a kutatói pozícióknál kiemelkedően figyel a nemzetek közötti egyenlőségre. A versenyszférában nem ennyire egyszerű a helyzet, a londoni City-ben pénzügyi vagy jogi szektorban az ismeretségek és a kulturális különbségek továbbra is jobban számítanak, így a külföldről érkezőknek nehezebb a dolguk, mint a briteknek.)

Élet az elitben

Hogyan élnek ezek a magyar, lengyel, román diákok, ha bekerülnek Cambridge-be vagy Oxfordba? Részben elszeparálva. Bár az angolnyelv-tudás és szándék szerint többé-kevésbé megvan a lehetőségük az integrációra, mégis sokan inkább a saját országukbeliek társaságát választják, ugyanis a kulturális különbségeket nehéz átlépni. A cambridge-i Trinity College menzáján asztaltársaságoknál gyakran hallani szerbül vagy magyarul beszélni az étkezőket - leginkább azért, mert ők alkotnak egy társaságot. A szupergazdag angolok világa ugyanakkor gyakran elkerüli a kívülállók figyelmét: a hírhedt Bullingdon Clubhoz  (ennek a titkos társaságnak volt tagja a korábbi miniszterelnök, David Cameron) hasonló csoportosulásokat már nehéz észrevenni, inkább a csapatban órára igyekvő kelet-európaiak szúrnak szemet.

A kulturális szakadék óriási a felsőosztálybeli, gyakran szó szerint pénzt szóró angolok, a középosztálybeli nyugat-európaiak, a fekete vagy kisebbségi angolok, a kelet-európaiak és az ázsiaiak között. A régi Bullingdon Club kultúrája ma már nem követendő, de az elit tagjai ugyanúgy jelen vannak Oxbridge-ben, mint eddig - csak  most már nem önmagukban, hanem szegényebb, gyakran más európai országokból, sőt más kontinensekről érkező diákokkal együtt, akik mindannyian eltérő élményekkel, lehetőségekkel és célokkal érkeznek a világ egyik vezető egyetemére.

1,9 százalék fekete

Az Oxfordi Egyetem idén május végén először tette közzé felvételi statisztikáit nemre, nemzetiségre és etnikumra lebontva. Oxfordban 38 college található, ebből 29 vesz fel alapszakos hallgatókat, míg Cambridge-ben 31-ből 29 ez az arány. Bár az oktatás és a vizsga az egyetemen zajlik, a college-ok többé-kevésbé önállóan, személyes felvételi interjúk alapján döntenek arról, hogy kiket vesznek fel. A brit sajtóban nagy port kavart, hogy a 29 oxfordi college-ból 8, főképp a magas presztízsűek, a 2015 és 2017 közötti 3 évben egyetlen fekete bőrű (magát “black” etnikumúnak valló) diákot sem vett fel. Míg a brit lakosság 3 százaléka vallja magát feketének, az oxfordi diákoknak csak 1,9 százaléka fekete. Nem az a probléma, hogy kevés fekete jelentkezik, hanem az, hogy sikertelen a felvételijük: míg a fehér brit diákok közül a jelentkezők 24 százalékának sikerül bejutnia, a fekete britek között ez az arány 12 százalék. Mindez azt eredményezi, hogy több tárgyon, köztük orvosbiológián (biomedical science) a 2015 és 2017 közötti 3 egymást követő évfolyam egyikén sem találkozhattak a beiratkozott diákok fekete bőrű osztálytárssal.

Ha nem a briteket, hanem az Egyesült Királyságon kívülről érkezőket vizsgáljuk ország szerint, a legtöbb Cambridge és Oxfordba jelentkező diák Kínából kerül ki - tavaly Cambridge-be például 702 kínai diák jelentkezett, és közülük 120-at fel is vettek. A Cambridge-i Egyetem által nemrég nyilvánosságra hozott adatokból ugyanakkor az is látszik, hogy az Egyesült Királyságon kívülről jelentkezők sikerrátája alacsonyabb volt (2017-ben összességében 14,3 százalék), mint bármely Egyesült Királyságbeli régióé az elmúlt években.

A nemek arányában nem mutatkozik különbség, a felvettek között minden évben 50 százalék körül alakult a fárfiak és a nők aránya. Érdemes tudni ugyanakkor, hogy az Oxfordi és a Cambridge-i Egyetem sem használ semmilyen származási országra vagy etnikumra vonatkozó kvótát (az orvosi szak kivételével, amelynek kiugróan magas költségeit az angol állam finanszírozza, ezért ezen a szakon a brit diákokat részesítik előnyben). Ezzel együtt több, a felvételt segítő programot indítanak hátrányos helyzetű középiskolásoknak:  Oxfordban működik például a UNIQ nyári iskola, amelyet egy idén májusi döntés értelmében 50 százalékkal bővítenek majd.

A kiválasztódás már a középiskolában elkezdődik

A negatív szelekció minden bizonnyal nem az egyetemi felvételinél, hanem jóval korábban kezdődik. A statisztikákból az is kitűnik, hogy különösen negatívan befolyásolhatja egy hátrányosabb helyzetű diák jelentkezési kedvét, ha volt olyan, hozzá hasonló körülmények között élő ismerőse, akit korábban elutasítottak az egyetemről.

Ami az egyetemi felvételit megelőző tanulóéveket illeti, az angol oktatási rendszer jellemzője a rendkívül drága (évente körülbelül 50 ezer fontba kerülő) magániskolák léte, melyek mellett vannak még nem szelektív állami iskolák és kis számban felvételivel működő, de ingyenes állami iskolák (úgynevezett  grammar schoolok). Ez utóbbiak hasonlítanak leginkább a magyar elitgimnáziumokhoz, Angliában azonban folyamatosan szorulnak vissza, ugyanis a döntéshozók rossznak tartják a grammar schoolokkal járó korai, felvételi teszten alapuló szelekciót.

A fizetős elitoktatás híres példája a Windsorhoz közeli, néhány ezer lakosú kisvárosban, Etonban található Eton College: ide járt többek között David Cameron volt miniszterelnök, Boris Johnson, London expolgármestere, valamint Vilmos és Harry herceg. A társadalmi nyomás hatására azonban Eton is rengeteget változott az elmúlt évtizedekben. Ha belép az ember az ember a bentlakásos iskolába, továbbra is “white tie”-ba, azaz fehér csokornyakkendőbe és frakkba öltözött diákokat lát, és csak fiúkat. Viszont már nem csak fehérek és nem csak britek járnak ide: a leggyakoribb keresztnév az iskolában a Patel, ami látványosan nem angol, hanem indiai keresztnév. A diákok 25 százaléka kap teljes vagy közel teljes ösztöndíjat, a minden diáknak járó anyagi támogatás viszont még nem valósult meg.

1960-ban az akkori etoni diákok 60 százalékának az apja is Etonba járt, ez az arány viszont 2016-ra 20 százalékra csökkent. Nem csak az ösztöndíjjal bekerülő tehetséges diákok, hanem az Anglián kívüli leggazdagabbak gyerekei is Etonba igyekeznek. Nem csoda tehát, hogy a régi Etoni szülőknek, akik az iskolát a legnagyobb mértékben tudnák privát adományokkal támogatni, egyre inkább fáj a fejük a gyerekeik bejutásáért, azonban ez még közel sem jelenti azt, hogy szociális helyzetre való tekintet nélkül bárkinek egyenlő esélye lenne felvételt nyerni. Az iskola tehát  mindkét oldalról folyamatos nyomás alatt áll.

A szerző az Oxfordi Egyetem mesterszakos közgazdaságtan-hallgatója. Összes írása a Qubiten itt olvasható.