Amikor egy afrikai ország csapata meccset nyer, az ország polgárai erősebben azonosulnak a nemzetükkel, és gyengébben a saját etnikai csoportjukkal, derül ki egy friss tanulmányból. Sőt, ha az egyes csapatok bekerülnek az Afrikai Nemzetek Kupájába, még az erőszakos konfliktusok száma is csökken.

Emilio Depetris-Chauvin (Pontificia Universidad Católica de Chile), Ruben Durante (Sciences Po és Universitat Pompeu Fabra) és Filipe Campante (Harvard Kennedy School) tanulmánya először az Afrobarometer nevű, 18 ország 28 ezer lakosára kiterjedő felmérés 2000 és 2015 közötti interjúinak időpontjait kötik össze a focimeccsek eredményeivel. A szerzők azt elemzik, miként válaszolnak azok, akiket pont azután interjúvoltak meg, hogy nyert az országuk egy meccsen, azokhoz képest, akiket közvetlenül a mérkőzések előtt kérdeztek.

A győzelem növeli a bizalmat

Akiket a meccsek után kérdeznek, 4 százalékponttal (20 százalékkal) kisebb eséllyel válaszolják azt, hogy erős etnikai identitásuk van. Csak a győzelmeknek van pozitív hatásuk, a döntetleneknek és a vereségeknek nem, és csak a fontos nemzetközi meccsek (Afrikai Nemzetek Kupája, világbajnoki selejtezők, világbajnokság) számítanak igazán, szóval nem csak úgy a foci számít. Mindegy, hogy egy csapat otthon vagy idegenben játszott (tehát nem az számít, hogy szurkolóként a helyszínen részt vett-e valaki), és erősebb a hatás, amikor egy csapat egy nagy rivális ellen nyer. Szintén erősebb a hatás azokon a területeken, ahol egyébként kevésbé erős az állam, rosszabbak az utak, kevesebb az iskola és a hivatal. A kutatók azt is kimutatják, hogy a focicsapatok győzelme növeli az átlagos bizalmat, illetve a a más etnikai csoportokhoz tartozók iránt érzett bizalmat. Vagyis úgy tűnik, hogy a foci, ha egy ország csapata jól játszik, hozzájárul a nemzeti összetartáshoz.

Ennél is jobb hír, hogy nemcsak holmi szubjektív bizalomhoz meg identitáshoz járul hozzá, hanem konkrétan csökkentheti az erőszakos konfliktusok előfordulását. A kutatók a cikk második részében azokat az országokat hasonlítják össze, amelyek épp bejutottak az Afrikai Nemzetek Kupájába és azokat, amik pont nem jutottak be.

Kevesebb az erőszak

Korábbi cikkeimben is említettem már ezt a módszert. A lényege, hogy két teljesen különböző ország nehezen összehasonlítható: nem annyira nehéz kitatálni, hogy más volt egy polgárháború valószínűsége a 2017-ben pénzügyi okok miatt visszalépő és 0 ponttal záró Csádban vagy a frissen alakult és 3 pontot megcsípő Dél-Szudánban, mint a focinagyhatalomnak számító és stabil Algériában vagy Marokkóban.

Viszont focis szempontból eléggé hasonlóak lehetnek az országok, amelyek között csak az utolsó fordulóban, egyetlen meccsen dőlt el a továbbjutás. Például, ahogy az alábbi ábrán látható, a 2012-es Afrikai Nemzetek Kupája előtt az A csoportban három csapatnak volt esélye továbbjutni: ha Zimbabwe nyert volna a Zöld-foki Köztársaság ellen, ők jutnak tovább, egy nagyobb arányú győzelemmel viszont a Zöld-foki Köztársaság is továbbmehetett volna.

A kutatók arra jutnak, hogy miközben a továbbjutás előtti hónapokban nincsen összefüggés a majdani továbbjutás és az erőszakos események között, amikor egy csapat pont továbbjut, a következő fél évben akár 20 százalékkal is csökken az erőszakos események és a halálos áldozatok száma.

A szerző a Harvard-egyetem PhD-hallgatója. További cikkei nőkkel és nők nélkül a Qubit Közgázhíradójában olvashatók.