Kik a romák, és honnan jöttek? Világújdonság a magyar cigánytörténeti atlasz

Hiánypótló magyar kiadvány jelent meg a könyvhétre a romák történelmi emlékeiről, vándorlásuk útvonaláról.  A Méry Ratio Kiadó gondozásában megjelent album a fellelhető legalaposabb és legfrissebb – nyelvészeti, genetikai, romológiai – forrásokat vette alapul. A cigányság történetének atlasza című kiadványban összefoglalt ismeretekről, az atlasz módszertanáról a történész-kartográfus szerző beszélt a Qubitnek.

Az atlasz a bevezető szerint az európai rom vagy romani cigányok történetének bemutatására törekszik úgy, hogy közben a közel-keleti dom és az örményországi lom cigányokkal való közös eredetre is kitér. A negyven éve Londonban élő szerző, Bereznay András 52 térképből álló atlasza nem csak azért számít kuriózumnak, mert új, a 19. századi cigányrabszolgaságra vonatkozó történettudományi felfedezéssel állt elő, de azért is, mert térképekre vitte a már meglévő tudást. 

Biztos bizonytalanságok

A cigányság múltja tele van bizonytalanságokkal: az Indiából történő önkéntes vagy kikényszerített kiáramlás kezdő és befejező dátumától a pontos etnikai összetételen át a társadalomszervező erőkig tart a hiánylista. Bereznay ezért az adott terület és korszak ismert történelmének tükrében vázolja fel a töredékes források alapján rekonstruált ezeréves cigány históriát. 

Az eredettörténet kezdőpontja azért lehet az időszámítás előtti 2000 tájéka, mert akkor indultak a jelentősebb indoárja népmozgások, márpedig a nyelvtudomány jelenlegi állása szerint az ismert cigány nyelvek egytől egyig indoárja gyökerűek. 

Bereznay történelmi források híján vállalkozott az elméletek megtérképesítésére is. A kivándorlás legkésőbbi szakaszát ábrázoló térképen például az indiaiak kis-ázsiai és közel-keleti betelepítéséről szóló korabeli említéseken, valamint a nyelvészeti kutatásokon alapuló teóriákat ábrázol, közel fél évezred adatolt történetírásának tükrében.

„A téma diktálja a bemutatás módját” – mondta munkamódszeréről a Qubitnek Bereznay. Az általa képviselt történészi, kartográfusi attitűd lényege, hogy térben és időben akár egyszerre több síkon szemléltessen bonyolult, vagy épp bizonytalan folyamatokat. 

Elmondása szerint még az olyan tudományos fellegvárakban is, mint Oxford vagy Cambridge, az „az általános képlet, hogy a kartográfusok és a történészek megcsinálják a maguk részét, de az eredmény, még ha szépen meg is van rajzolva, gyakran csapnivaló. A történettudományi kiadványokba gyakran létező atlaszokból, rokon témákról, korszakokról szóló színes térképekről készült fekete-fehér másolatok kerülnek, így az adatok jó része elvész, ami megmarad, arról meg kiderülhet, hogy már eredetiben sem volt helyes. Határok így kerülnek rossz helyre, országrészek csatolódnak tetszés szerint ide-oda” – mondta Bereznay. Olykor a kiadói hozzáállás csorbítja a kartográfusok szakmai jó hírét, amikor anyagi okokra hivatkozva csökken a hibajavításra szánható idő és energia – tette hozzá.

A cigányság történetének atlaszát három év alatt készítette el a magyar történész-kartográfus, először angol nyelvű változatban, amit aztán átültetett magyarra. „A magyarországi kiadás finanszírozása előbb sikerült, mint az angliai.”

Európai cigányok

Az időszámítás utáni 9. századtól a varázslással, mágiával, ördöngösséggel összefüggő szövegekben egyre gyakorabban említenek egy bizonyos népcsoportot. A görög „atsingani” szóval és annak változataival jelölt népcsoport az ókori Trákia területén élt szórványban. A Bereznay-féle atlaszból az is kiolvasható, hogy a cigányság balkáni, majd európiai terjeszkedésének mozgatórugója szinte mindig a hadszínterekké vált területekről való menekülés volt.

Fotó: A cigányság történetének atlasza

Bereznay a cigányság – az angol elnevezésben máig élő – egyiptomi származásának legendájával is leszámol. Mint azt a 15. századi kikeresztelkedési hullámot taglaló térkép magyarázatában írja, a királyi és fejedelmi menlevelek tanúsága szerint a cigányok egy bizonyos Kis-Egyiptomot jelöltek meg származási helyüknek, amely ebben a korban nem a Közel-Keletet vagy Észak-Afrikát, hanem a Jón-tenger melléki kis peloponeszoszi területet jelentett.

Az atlasz a spanyol cigányság eredetét is helyre teszi: eszerint az Ibériai-félszigetre nem Afrika, hanem Nyugat-Európa felől zarándokoltak cigány csoportok a 15. században, majd meg is telepedtek ott. Ugyanerre az időszakra esnek az első angliai említések is, egy évszázaddal később pedig már Európa legkeletibb területein is jegyezték a jelenlétüket.

A több mint négyezer év eseményeit rekonstruáló atlasz összeállításakor Bereznay a szűkebben vett történettudományi munkák mellett térképre vitte például a 18. század végétől egyre népszerűbb cigánymuzsikát, egy másikon pedig az elsősorban a romantika stílustörténeti korszakát megihlető szokásokat – a táncoktól a vándormutatványos életmódig.

A teljességre törekvő atlasz egyik térképe a népcsoport szovjetizációját is megmutatja.

Fotó: A cigányság történetének atlasza

A cigányság „szövetségbe forrasztását” mutató ábra mellett még számos kuriózummal szolgáló kiadvány a tervek szerint rövidesen angolul is megjelenik. Az óvatosan fogalmazó Bereznay szerint „valamelyik university press gondozásában”.