Munkanélküli muszlimok tömegének látják a bevándorlókat a befogadó országokban, bármi legyen is a valóság

Nem csak a magyar választásokat tematizálták a bevándorlás ügyével, sok gazdag országban is kampánytémává vált az elmúlt időszakban, hogy hány és milyen bevándorlót engedjenek be, és hogy milyen hatással vannak a bevándorlók a gazdaságra. 

Több országban megerősödtek a szélsőséges pártok, retorikájukban uralkodó vonal, hogy a bevándorlók a jóléti rendszeren élősködnek, és nem tisztelik a törvényeket, a fogadó ország számukra idegen kultúráját. Németországban az AfD lett a legnagyobb ellenzéki párt, Franciaországban a Nemzeti Front elnöke, Marine Le Pen lett a második az elnökválasztáson, de bizonyos értelemben a Brexit és Donald Trump győzelme is a bevándorlóellenes érzelmek következménye volt. Az amerikai elnök megválasztása előtt sokat beszélt a mexikói bevándorlók által elkövetett bűncselekményekről, és megígérte, hogy falat épít az Egyesült Államok déli határán. 

Korábban írtam arról, hogy a közgazdászok szerint az Amerikába érkező bevándorlók nem veszik el az amerikaiak munkáját, viszont ők alapítják az új cégek negyedét. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy képzettebb vagy képzetlenebb bevándorlók érkeznek-e egy területre.

Mennyire csal a látszat?

Egy új tanulmány azt vizsgálja, milyen benyomása van a fogadó ország lakosságának a bevándorlókról, és a percepciójuk mennyire befolyásolja, hogyan állnak az egész kérdéskörhöz. Alberto Alesina olasz és Stefanie Stantcheva francia közgázprofesszorok és egy PhD-hallgatójuk, Armando Miano 22 ezer ember véleményét mérte fel hat országban. 

Kiderült, hogy a francia, német, olasz, svéd, brit és amerikai válaszadók eléggé el vannak tévedve: nagyon felülbecsülik a bevándorlók számát, és hogy mekkora részük muszlim, eközben alulbecsülik a képzettségüket, a keresetüket, illetve hogy hányan dolgoznak közülük. 

Érdekesség, hogy a jobboldali és baloldali szavazók átlagosan ugyanakkorát tévednek a bevándorlók számában, de a jobboldallal szimpatizálók kevésbé találják el a bevándorlók tulajdonságait.

Amerikában az emberek kevesebb mint 15 százaléka bevándorló, a válaszadók több mint 35 százalékot tippeltek. Hasonló arányok mellett az Egyesült Királyságban 30 százalék fölötti az átlagos tipp. Franciaországban 12 százaléknyi bevándorló mellett tippelnek majdnem 30 százalékot, Olaszországban 10 százalékra mondanak be átlagosan több mint 25 százalékot. 

Grafika: Tóth Róbert Jónás

Abban a két országban a legkisebb az eltérés a vélt és a valós adatok között, ahol a legnagyobb a bevándorlók aránya a teljes népességben: Németországban és Svédországban. Utóbbinál például a népesség 18 százaléka bevándorló, a mediántipp pedig 21 százalék.

Munkanélküli muszlimokat képzelnek

Ugyanakkor még Svédországban is nagy a homály a bevándorlók tulajdonságaival kapcsolatban. A bevándorlók 61 százaléka keresztény és 27 százaléka muszlim, ehhez képest 30 és 40 százalékot tippel a medián válaszadó. Látható viszont, hogy Franciaországban majdnem tökéletesen megtippelték a muszlimok arányát.

Grafika: Tóth Róbert Jónás

Másfelől a svédeket akár túl optimistának (vagy politikailag korrektnek?) is tarthatjuk: miközben minden más országban túlbecsülik a szegénységben élő bevándorlók számát (Németországban például 21 százalék helyett 30 százalékot mond az átlag válaszadó), a svédeknél éppen fordított a helyzet: a bevándorlók 30 százaléka szegény, de a mediántipp 20 százalék.

Tévesek a percepciók a bevándorlók képzettségével kapcsolatban is, bár ebben a témakörben kisebbek az eltérések.

Grafika: Tóth Róbert Jónás

A legnagyobbat a bevándorlók munkanélküliségével kapcsolatban tévednek a befogadó országok lakói: Németországban 7 százalék helyett 30 százalékra, Svédországban 16 százalék helyett 30 százalékra, az Egyesült Államokban 3 százalék helyett 20 százalékra, az Egyesült Királyságban 6 százalék helyett 20 százalékra tippeli a munkanélküli bevándorlók arányát a medián válaszadó.

Grafika: Tóth Róbert Jónás

Ha van személyes élmény a bevándorlókról

A részletes kérdéseknek köszönhetően egy csomó más érdekességet is kimutatnak a kutatók. Az amerikai felmérésben (itt lehet a legpontosabban tudni, hol laknak a bevándorlók az országon belül) például sokkal kevésbé vannak rossz véleménnyel a bevándorlókról, akik személyesen ismernek legalább egyet közülük. De ami még érdekesebb: ők kevésbé is becsülik túl a bevándorlók számát. 

Talán kevésbé meglepő, hogy akik általában is támogatják az állami újraelosztást, pozitívabban állnak a bevándorláshoz, és ez különösen így van azok között, akik személyesen is ismernek bevándorlókat.

Grafika: Tóth Róbert Jónás

A felmérés második részében a kutatók véletlenszerűen három viszonylag egyszerű információs csomagból osztottak meg egyet a kitöltőkkel. A felvilágosító anyag vagy a bevándorlók számáról, vagy a származásukról, vagy arról szólt, hogy milyen keményen dolgoznak. 

Kiderült, hogy ezek a viszonylag egyszerű információk is pozitív irányba mozdítják el a bevándorlók megítélését, és ha arról hallanak a kitöltők, hogy milyen sokat dolgoznak a bevándorlók, emelkedik az újraelosztási hajlandóságuk is.

A szerző a Harvard egyetem PhD-hallgatója, további cikkei itt olvashatók. 

Ola Rosling sztárstatisztikus kiderítette, hogy nem tudunk többet a majmoknál

Budapesten tartott előadást a Tények (Factfulness) című sikerkönyv társszerzője. A könyv és az előadás alapján a világ sokkal jobb hely, mint ahogy általában hisszük: a Nobel-díjas kutatók és a hétköznapi halandók is alapvetően el vannak tájolva a valósággal kapcsolatban. Tizenhárom egyszerű kérdésből a legtöbben alig néhányra tudják a választ.