Dippold Ádám

A szelíd jávai tobzoskától (Manis crassicaudata) az óriás tobzoskáig (Manis gigantea) nyolc tobzoskafaj és a földön, és egyikük nagyobb veszélyben van, mint a másik: a főként hangyákkal és termeszekkel táplálkozó rovarevő állatot nem csupán a húsa miatt keresik Ázsiában és Afrikában, hanem a pikkelyei is kelendő árucikkek a feketepiacon. Ha pedig továbbra is ilyen iramban pusztítják az állatokat, egyes fajai, köztük a jávai tobzoska, tíz éven belül eltűnhetnek a Földről. 

Miután az ázsiai állományt alaposan megtépázta az orvvadászat, az állatkereskedők és vadászok figyelme Afrika felé fordult. A tobzoska különösen vonzó célpont a vadorzók számára, és még annak ellenére is megéri nekik felkutatni az állatokat, hogy már egyre kevesebben járják az erdőt: a tobzoska szarupikkelye nagyobb üzlet, mint a heroin vagy az elefántcsontkereskedelem. 

Colman O'Criodain, a WWF állatkereskedelmi szakértője szerint míg 1990-ben egy kiló pikkely ára mindössze 8,5 font volt, az 2015-ben 360 fontra rúgott, de akár az 500-at is elérhette (miután a feketepiac fekete, nem igazán beszélhetünk szabott árakról, az emelkedés mértéke azonban jól látható). 

Az elefánttal ellentétben a tobzoskák vadászata nem is körülményes: az állat a sünhöz hasonlóan összegömbölyödik, ha zargatják, a vadorzóknak pedig csak össze kell szedniük az állatokat. Vannak, akik hálóval állítanak csapdát a tobzoskáknak, és csak akkor dobják őket piacra, ha már elég összegyűlt belőlük – erre viszont egyre többet kell várniuk. 

Hagyományosan a húsukért vadászták az állatokat, de így, hogy a feketepiacon vagyonokat érnek a pikkelyei, Jáva szigetén már megélhetési forrássá vált. A legóvatosabb becslések szerint is legalább tízezer példány kerül ki a feketepiacra, ez ötször annyi, mint amekkora forgalmat tigrissel lehet bonyolítani – igaz, egy tigrist nem is olyan egyszerű begyűjteni, mint a tobzoskákat (a valóságban valószínűleg tízezernél jóval több állatról van szó). A tobzoskák adhatják a nemzetközi állatkereskedelem húsz százalékát, ezzel ők számítanak a legkeresettebb állatoknak a feketepiacon.

Reumától a rákig: a tobzoskapikkely mindenre jó

A kínai hagyományos gyógyászat szerint a tobzoskapikkely és az állat különböző szervei gyakorlatilag mindent meggyógyítanak: ugyanúgy jók az asztmára, mint a puffadásra, a tudomány nem ismer náluk hatékonyabb szert a kelések és az ízületi gyulladások kezelésére, a legjobb hír pedig az, hogy még a rák kezelésére is alkalmasak. 

Az sem mindegy, hogyan készítik elő a gyógyszereket: a pikkelyeket megsütik, olajban pirítják, esetleg porrá őrlik vagy a hamujukat használják, de előfordulhat az is, hogy egy fiatal fiúgyermek vizeletében felforralják. Az előbb felsorolt erényei mellett a szer alkalmas arra is, hogy lecsendesítse a hisztiző gyerekeket, illetve jó hír, hogy amennyiben démonok által megszállt nőket szeretnénk kisegíteni ebből a kellemetlen állapotból, arra is jó. Annak ellenére, hogy ezekre a csodálatos gyógyhatásokra nincsen semmilyen tudományos bizonyíték, a tobzoskaüzlet nemcsak magánszemélyek között virágzik, hanem céges szinten is: egyes kínai kórházak és gyógyszergyárak is vásárolnak az állatokból. Az nem egészen világos, hogyan lehetséges tobzoskából készült „gyógyszerekhez” jutni az országban, pláne az állami kézben lévő kórházakban, amikor az állattal való kereskedelem tiltott.

Több tucatnyi útvonal, több tonnás forgalom

O' Criodain szerint több bűnszövetkezet is kifejezetten tobzoskacsempészetre specializálódott, mert minimális kockázattal rengeteg pénzt lehet belőle kihozni, a felvevő piac étvágya pedig csillapíthatatlan. A TRAFFIC, egy nemzetközi állatvédő szervezet kutatásai alapján úgy tűnik, hogy legalább százötven különböző útvonalon áramlik a tobzoska az ázsiai piacra, a csempészek pedig minden évben több mint húsz új utat találnak az állatok célba juttatására. 

2010 és 2015 között a hatóságok körülbelül 47 000 élő állatot és további 120 tonna húst és pikkelyt foglaltak le, arról pedig nyilvánvalóan nincs adat, hogy mennyi juthatott célba. 

Jól mutatja a szállítmányok nagyságát, hogy néhány éve egy kínai kikötőben 11,9 tonna pikkelyre csaptak le: az Afrikából érkező szállítmány körülbelül húszezer tobzoska életébe került. A TRAFFIC jelentése szerint évente körülbelül tízezer jávai tobzoska esik a vadorzók áldozatául.

Kihalnak, mielőtt bárki hallott volna róluk

Bár mind a nyolc tobzoskafaj védett, 2018 februárjáig Borneó szigetén engedéllyel a jávai tobzoska még vadászható volt – ezt végül az idén február 17-én tartott nemzetközi tobzoskanapon meghozott döntéssel tiltották be. A borneói kormányzat mindaddig nem volt hajlandó intézkedni a tobzoska védelmében, míg be nem bizonyították a hivatalnak, hogy a faj léte valóban veszélyben van. A nehézséget az okozta, hogy senki nem tudta, hány tobzoska élhet a szigeten – aki rábukkant egyre, nagyobb eséllyel rohant eladni a pikkelyeit, mint hogy nekiálljon számolgatni. 

Nem mintha olyan egyszerű lenne manapság tobzoskába botlani Borneón: Elisa Panjang borneói környezetvédelmi aktivista eddig mindössze hét vadon élő példánnyal találkozott. A kormány végül a CITES adatai alapján elhitte, hogy ha ilyen mennyiségben csempészik ki a tobzoskát a szigetről, valószínűleg előbb-utóbb nem marad belőle, és a hatodik alkalommal elfogadta a védelmükről szóló beadványt. 

Némileg nehezíti a tobzoskák helyzetét az is, hogy sokan azt sem tudják, miféle jószágok ezek: az elefántnak és a tigrisnek sokkal jobb a marketingje. Ezen próbál meg változtatni Panjang és csapata: sokan még Borneón sem tudnak semmit ezekről az állatokról, a világ többi részéről nem is beszélve – Nagy-Britanniában Harry herceg úgy foglalta össze a helyzetet, hogy a tobzoskák kihalnak, mielőtt bárki hallott volna róluk egyáltalán. 

A WWF felmérése szerint a britek mindössze nyolc százaléka ismerte fel képről a tobzoskákat – Kínában bizonyára nagyobb sikerrel jártak volna. Panjangék felvilágosító kampányt indítottak Borneón, és GPS-nyomkövetőkkel látták el a befogott állatokat, hogy követhessék a mozgásukat, környezetvédelmi egyesületüket pedig többször is hívták sérült tobzoskákhoz. Ezt az aktivista a szemléletváltás jelének tekinti: korábban valószínűleg eladták vagy megették volna a kutya által megcincált állatokat.

Tilalmak és technikák

A világ tobzoskáinak helyzete, ha lassan is, de javul. Kereskedelmük minden országban tiltott, bár nem mindenki tartja be az egyezményeket, vadászatukat pedig egyre szigorúbb törvényekkel büntetik – Zimbabwéban, ahol egyébként a tobzoskákat szent állatként tisztelik, akár tizenkét évet is kaphat egy vadorzó. 

Nemcsak a törzsi hitvilág felélesztésével próbálják megóvni a tobzoskák életét, hanem nyomozati eszközökkel is: a Portsmouthi Egyetem és a Londoni Zoológiai Társaság kutatói kifejezetten az orvvadászok és állatcsempészek lebuktatására fejlesztett ki egy ujjlenyomatvételre alkalmas zselét, amelyet a terepen is sikerrel akalmazhatnak. A találmány teszteléséhez a brit határvédelem biztosította a pikkelyeket, ezeknek pedig a kilencven százalékán találtak használható ujjlenyomatot, így azt remélik tőle, hogy segít felgöngyölíteni a tobzoskára specializálódott bűnszervezeteket. A zselét jelenleg Kamerunban és Kenyában tesztelik.