Magyar ökológusok közösségi média posztok alapján most először becsülték meg, hogy mennyi felszerelést veszthetnek el a hazai horgászok. Úgy tűnik, elég sokat, és ennek egyre komolyabb hatása lehet az élővilágra.
A természeti ciklusok átalakulása a korábbiaknál védetlenebbé teszi a vadon élő növényeket és állatokat.
Az első magyar nyelvű fordítást az a Királyi Magyar Természettudományi Társulat rendelte meg, amelyet a magyar tudomány krémje alapított kimondottan a legújabb nemzetközi eredmények népszerűsítésére és a honi kutatások támogatására.
Ezer liter Balaton-víz átlagosan 5,5 műanyagszemcsét tartalmaz, ami sokszor a kimosott ruhákból vagy kozmetikumokból kerül a tóba. Svigruha Réka szerint azt is érdemes vizsgálni, hogy mi lesz a hallal, ami megeszi a bolhát, és mi lesz az emberrel, aki megeszi a halat.
Miután a közös őstől eredeztethető állatok és gombák útjai elváltak, genomjaik evolúciója jelentősen eltérő irányt vett, mondja a kutatásban vezető szerepet vállaló Szöllősi Gergely evolúciógenetikus.
Ahogy az erdők, úgy a vízi élővilág is jelentős szénmegkötő-kapacitással rendelkezik. Ezért is lenne fontos helyreállítani a világ legnagyobb állatainak populációit.
Kétmillió éve masztodonok, rénszarvasok és nyulak éltek fűzfák és nyírfák között Grönland legészakibb részén, ahol ma sarkvidéki éghajlat uralkodik. Az eddigi legősibb környezeti DNS-mintákból rekonstruált élőhely növény- és állatvilágához hasonlóra ma nincs példa.
2019-ben mérték meg a Whitelake folyó vízminőségét a rendezvény előtt és után. A kutatók leginkább a kihalófélben lévő európai angolnákat féltik a szabadban vizelő fesztiválozóktól, és mindenkit arra biztatnak, hogy inkább végezze a dolgát a vécén.
Egy friss kutatás kimutatta, hogy az urbanizáció hatására több emlősfaj testmérete is megnövekedett. Ennek valószínűleg a városokban található élelemtöbblet az oka. A felfedezés megcáfolja azt a korábbi hipotézist, hogy a városok környékén élő állatok összemennek.
Még a nem invazívnak tekintett emberi jelenlét is ártalmas lehet az élővilágra – derült ki egy nagyszabású ausztrál kutatásból, amely 167 faj mozgásmintázatait vizsgálta több száz tanulmány alapján. Az ártatlannak tűnő kirándulók és a vadászok nagyobb mozgásváltozásra sarkallták az egyes fajokat, mint élőhelyük csökkenése vagy felszabdalása.
A globális felmelegedés miatt a tenger szintje az évszázad végére 9-18 méterrel csökkenhet, és egy magyarországnyi elsivatagosodott terület maradhat utána. Mindez pusztító hatást gyakorol a környék élővilágára.
A felszín alatt akár 2 kilométeres mélységben található gazdag ökoszisztémák egyetlen állam joghatósága alatt sem állnak, így a halászattól a mélytengeri bányászatig számtalan emberi tevékenység veszélyezteti a fennmaradásukat.
A ma publikált Élő Bolygó Jelentés szerint a gerinces fajok populációi megdöbbentő mértékben, 68 százalékkal zsugorodtak.
A nádasok zavarása, bolygatása, a nádas kiirtása azzal jár, hogy nemcsak a náddal, hanem a hozzá ezer szállal kötődő életközösségekkel is végzünk – hívja fel a figyelmet Tóth Viktor, a Balatoni Limnológiai Intézet tudományos főmunkatársa.
A távoli, kis szigetek a tengeri műanyagszennyezés legjobb indikátorai, így ausztrál kutatók alaposan szemügyre vették a festői Kókusz-szigetek partjait. Tanulmányuk szerint valószínű, hogy a Föld óceánjaiban sokkal több súlyos környezeti ártalmat okozó szemét kering, mint eddig gondoltuk.